A Szabadság téri NER-emlékmű árnyékában nem sok jelentősége van annak, hogy tőle pár méterre, a Nádor utcában jóval régebben jut kifejezésre a történelemhamisítás. De a 19. sz. ház alatt található vendéglátóipari egység nem megrendelésre született: a Terv presszó egyszerűen itt maradt a komcsi időkből, valahogy túlélte a kilencvenes évek bankfiók- és kínaibüfé-járványát, üzemeltetői pedig egy nap arra ébredtek, hogy Budapesten is beköszöntött a retró. Így hát bolondok lettek volna nevet és profilt váltani, inkább rátettek még két lapáttal a rákosis „feelingre”. Mivel a szocreál festményes, fekete autós, ÁVH-bőrkabátos dizájnt már lenyúlta a Terror Háza, az itteni berendező a sportvonalra állt rá: a falra főleg az aranycsapatot ábrázoló, hatalmasra nagyított fotókat kasírozott, a különféle tárlókba és a polcokra korabeli használati tárgyak légióját (a termosztól a néprádióig) tette, melyeknek láttán kezdődhet is a sóhajtozás: „ilyenje az apáméknak is volt”.
Fénykorában, amikor még Münnich Ferencnek hívták a Nádor utcát, a Terv valóban eszpresszóként működött, a választékot a kávé, a szeszes és üdítőitalok – közelebbről az Unicum –, a szendvicsek és a füstízű sütemények jelentették. Noha most is „presszó”, ma már konyhát visznek, de azért a szépen kidolgozott, korban illő étlapon – egy kivétellel – csupa olyan fogást sorolnak fel, amit Farkas Mihálynak is felszolgálhattak volna.
Hideg gyümölcslevessel (890 Ft) indítanánk, de az egyébként barátságos felszolgáló hölgy egyből a főételeket hozza. Biztosan lenne helye a reklamációnak, de értelme nem sok. A csirkepaprikás házi galuskával (2290 Ft) combot jelent, amit rendesen megcsináltak, ízesítettek, úgyhogy legfeljebb a házi galuska szókapcsolattal lehetnek fenntartásaink. A rántott sertésbordáról (2390 Ft) egyértelműen állíthatjuk, hogy 30 évvel ezelőtt a legjobb helyeken is sokkal rosszabbat adtak, ezért különösen rosszul esik, hogy mellé a krumplisaláta csak attól emlékezetes, hogy az alapanyag szétfőtt. A már említett étlapi kivételt pedig a Terv sajtburger (2290 Ft) jelenti, ami minden bizonnyal a nagyszámú külföldi vendég kedvéért készül. Ennek megfelelően szó sincs az oly divatos csalamádés-ketchupos retróburgerről: ha létezik átlagos sajtburger, ez az. A hiteles múltidézést csak a túrós palacsintánál (790 Ft) tapasztaljuk, a régi nyarak emléke sejlik fel: régen minden rosszabb volt.
