chili&vanília

A nyár legjobb salátája

Gasztro

Ki tudja, hány hetünk van még hátra a lassú, forró nyárból. Tartalmasabb, férfiasabb fogásokról, nagy darab sültekről ráérünk majd akkor mélázni, addig engedtessék meg még néhány színesebb, élénkebb, a pillanatnyi piaci bőséget kihasználó étel. Egy-egy hűsebb napon az embert úgyis hatalmába keríti a pánik, hogy már mindjárt le is tűnik például a várva várt paradicsomok szezonja. Azok tehát szinte kihagyhatatlanok bármiből is. Az alábbi nektarinos paradicsomsaláta az idei nyár dobogós helyezettje és kedvence lett, feltétlenül ajánlom kipróbálásra. Senkit se tántorítson el a nektarin és a paradicsom – elsőre szokatlannak tűnő – párosa, ugyanis kiváló! Persze édes, érett paradicsom szükséges hozzá. Rengeteg mindent lehet ebben a fogásban variálni: ha nem jutunk halloumi sajthoz (ezt a kemény, grillezésre igen alkalmas, ciprusi eredetű sajtot már szinte minden nagyobb szupermarketben lehet kapni), készíthetjük helyette mozzarellával, burratával vagy gomolyával. Ha nincs kéznél friss menta, más zöldfűszer is kerülhet bele: nagyszerű bazsalikommal, kaporral vagy korianderrel is. Néhány vékony karika jalapeñót vagy más csilit érdemes belekeverni, ez gondoskodik arról, hogy kicsit életre keltse az ízeket, ugyanezt a szerepet látja el a sok reszelt zöldcitromhéj és -lé is. Jöhet még a hőség.

 

Paradicsomsaláta nektarinnal, mentával és grillezett halloumi sajttal

Hozzávalók (2 adag)

25 dkg színes koktélparadicsom

1 kicsi sárga cukkini, vékony szalagokra csíkozva

2 érett, de nem túl puha nektarin

1 zöldcitrom leve és reszelt héja

½ jalapeño, vagy más csilipaprika, kimagozva,

vékonyra karikázva

2 evőkanál olívaolaj

½ csokor menta

25 dkg halloumi sajt

 

A paradicsomokat félbevágjuk, a cukkinit zöldséghámozó segítségével vékony szalagokra csíkozzuk, a nektarint félbevágjuk, és vékony cikkekre szeleteljük. Egy keverőtálban hozzáadjuk egy zöldcitrom reszelt héját és levét, sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk olíva­olajjal, és összeforgatjuk. Ekkor belekeverjük a jalapeñokarikákat és a mentaleveleket (nem is szükséges finomra aprítani), és egy nagy tálra halmozzuk. A halloumi sütéséhez teljesen felforrósítunk egy bordás grillserpenyőt, majd amikor szinte füstöl, rálocsolunk pár csepp olívaolajat. Rátesszük a hal­loumi sajtszeleteket. Nem mozgatjuk. Kb. 3 perc múlva egy spatula segítségével alánézhetünk, hogy szép színes grillcsíkok keletkeztek-e rajta, ha igen, megfordítjuk, és még 1 percig a másik oldalán is grillezzük. A salátára halmozzuk, és azonnal tálaljuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.