A hazai all you can eat 0 kilométerköve vitathatatlanul a zuglói Trófea Étterem az Erzsébet királyné útja elején, a kisföldalatti-remízzel szemben. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hálózattá nőtte ki magát: a Margit híd hídfőjénél, a XI. kerületben a Szerémi úton, a Visegrádi utcában, a Király utcában, sőt, Óbudán is van Trófea. Utolsó látogatásunk idején (étel, hordó, 2011. május 5.) 3000 forintot kellett kicsengetni a hétköznapi korlátlan fogyasztásért, ma ugyanez 5000-et kóstál. Azért mégsem egészen ugyanez: a mostani árban a csapolt sör és a folyó bor mellett a pezsgő is benne foglaltatik, a vegetáriánus ételek sem ragadtak le a rántott gombafejeknél, sőt a szusiválaszték is figyelemre méltó. De a Trófea esetében a jelenlegi túlélés garanciája nem az all you can eat mennyiségi szemlélete. Most, a járvány idején kizárólag a házhozszállítás testesíti meg a Trófeát, és ilyenkor persze nem lehet végtelen zabálást rendezni 5000 forintból, mivel „rendes étlap” játszik fix árakkal. Az egész attól rendhagyó, hogy ráadásként komplett pizzériai és „ázsiai” kínálatból is választhatunk. A tápiókapudingos mangóleves (690 Ft) inkább fanyar édesség, amelyben különösen a puding emlékezetes. No, nem az íze, a tartása vagy az illata miatt, hanem azért, mert erről a bizonyos desszertről olvashatunk az összes pho levesező kínálatában, de valahogy mindig mindenhol azt mondják rá: „elfogyott”. Nos, most végre megvan, bár ha egy szóval lehetne csak jellemezni, annyit mondhatunk: vállalható. Jóval nagyobb kaland a paprikás lisztben forgatott hekkfilé sült krumplival, csemegeuborkával (2490 Ft). Nemcsak finomabb a tavaly nyári parti riválisnál, de jóval olcsóbb is: a Balatonnál a dupláját elkérnék ugyanezért, persze csakis a súly alapján. A párolt szarvascombhoz (2190 Ft) ajánlást írtak: „Éttermünk legfelkapottabb étele”. Nem tudnánk cáfolni. A hús puha, már-már omlós, úgyhogy tökéletes ellentéte a hazai vadsültek oly gyakori cipőtalpjellegének. Ugyancsak dicséret illeti a vörösboros öntetet, a burgonyafánkot és az áfonyalekvárt is.
De még ezek mellett a legkellemesebb csalódást a külsőségek okozzák. Míg a múlt héten a futár hozta ételek csomagolásának reménytelenségén szörnyülködtünk, most egyértelműen megcsillant némi fény az alagútban. A fóliahegesztett, sötét színű műanyag tálak (képünkön) kevésbé ellenszenvesek és jobban tartják a meleget, mint a hungarocell „edények”, ráadásul céges szalvétát is adnak hozzá, ami ebben a műfajban kimondottan elegáns gesztus.
