Lassan a múlt ködébe vész, hogy az ezredfordulón, a Kopaszi-gáton összesen egy vendéglő, a borzalmasan túlértékelt Aranyhal vitte a boltot. Persze akkoriban senki nem gondolta volna, hogy a vadregényes dél-budai plázst egyszer majd „szezonális rekreációs élményközpontként” fogják emlegetni, az meg végképp elképzelhetetlennek tűnt, hogy a közvetlen közelében felhőkarcolós ingatlanberuházással rontsák a levegőt, olyan otrombasággal, amivel még a világörökségi helyszínekért felelős UNESCO aggodalmát is sikerült kivívni.
De úgy tűnik, hogy a közönséget ez érdekli a legkevésbé. A már-már elviselhetetlen hőség ellenére is tele a parkoló, ahogy az ilyen-olyan kiülős helyek is. Természetesen a Vakvarjú Beach nevű egységben sincs asztal, hatalmas szerencsénk, hogy épp az egyiknél akciózik a fizetőpincér.
Ami a helyet illeti, elsőként azt jegyezzük meg, hogy félbevágott, függőleges helyzetbe állított csónakokból csináltak árnyékvetőket, másodjára meg azt, hogy a felszolgálókat kék-fehér csíkos matrózpólójukról lehet felismerni. A bodzakrém-leves egressel és házi túróbonbonnal (980 Ft) inkább üdítő és desszert, szerencsére nem a túlcukrozott, émelyítő fajtából. Tavaly óta nem lepődünk meg azon sem, hogy sült hekket is árulnak (2490 Ft), ami ráadásul nemcsak jobban mutat igazi tányéron, mint papírtálcán, de lelkiismeretesebben is van elkészítve, nem beszélve arról, hogy ma már egy parti bódéban is simán elkérnek érte ennyit. Helyi specialitásnak, egyúttal a quesadillára adott magyar válasznak is mondhatnánk a búzalepénybe göngyölt sajtos csirkemellet (2490 Ft), de mindenféle varázslat nélkül. Korrekt módon elkészített, könnyű nyári étel, de a napok távolából már nem tudnánk felidézni, hogy mit szerettünk benne. Az epres tiramisu (980 Ft) nem epres díszítést jelent: a mascarponét keverték a gyümölccsel, de kakaó és kávé hozzáadása nélkül. Idén nyáron nem ettünk még ilyen jó desszertet.
