A forró télnek - és még ki tudja, minek - köszönhető év végi blamázs óta nem jártunk a Műjégpálya környékén, pedig olvastuk, hogy később minden jóra fordult, a korcsolyaélező is visszatért a köszörűsátképzésről. Most viszont inkább csónakba szállnánk, ám sötétedés után ugyan hova is hajóznánk (bezzeg a jégpálya ekkor pörög csak igazán)? A Lechner Ödön tervezte épületben ennek ellenére is akad látnivaló. Teljes gőzzel üzemel a Városliget café, ami - legalábbis nekünk - vadonatúj vállalkozásnak tűnik. A kiváló adottságokkal (kilátás a kivilágított Vajdahunyadvárra) rendelkező hely "Budapest romantikáját" ígéri, és valóban, már a látvány megér egy beülést. Ráadásul a romantika nem áll meg a panorámánál, s a Városliget café gazdái ezt a legveszélyesebb vendéglátóshúzással, a krúdyzással tetézik. Tonettszékek, hatalmas, századfordulós fotók a plafonon (!), az egyik felszolgáló Vendelin feliratú kitűzőt visel, az étlap tipográfusa a Friss Újságnál is dolgozhatott volna, 1905-ben...
Mégsem érezzük magunkat zavarban, noha minden azt súgja, hogy ez itt a mesterkéltség csimborasszója, a gyakorlat mást mutat. Udvarias, de cseppet sem erőltetett kiszolgálás, kedvező árfekvés, a többi meg úgyis csak kulissza. A sütőtökkrémlevesre (850 Ft) sem lehet rossz szavunk, mandulás derelyével dobták fel, őrült ötletnek tűnik, de jól működik, és ez a fontos. A spenótos, lazacos szélesmetélt (1900 Ft) a tészta miatt elveszíti olaszos jellegét, pont ettől jó; pennével vagy spagettivel unalmas lenne, mint egy szendvicsező a belvárosban, ám mindez csak bevezetés.
A Városliget café nagy dobása ugyanis a tányérhús (2990 Ft), aminek fogyasztása közben az ilyesmire fogékonyak csakugyan a Szindbád c. film nagyjelenetébe képzelhetik magukat - de legyen ez az ő bajuk. Mi csak a tényeket rögzítenénk: (szürke)marhahúslevessel van dolgunk, egyúttal a 3 in 1 felénk ritka madárnak számító esetével is. Előbb a répával, hagymával, zellerrel megbolondított levest fogyasztjuk el, majd a hozzáadott velős csont tartalmát pirítóssal, végül a húst (nyelvet, oldalast vagy fartőt - lehet választani, mi a nyelvnél maradunk) olyan mellékesekkel, mint az almás torma, a meggyszósz vagy a pirított krumpli. Azt mondják, hogy hetven-száz évvel ezelőtt mindennapos dolognak számított az ilyesmi, de ki emlékszik erre? Az viszont biztos, hogy megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat, így ha nagyon muszáj, akár azt is játszhatjuk, hogy még mindig 1905-öt ír a naptár.
Madártejjel (800 Ft) dicsérjük a napot meg a szerencsénket, hogy egy reménytelennek látszó helyszínen szereztek nekünk kellemes meglepetést.
