étel, hordó

WOW American Retro Diner

  • ételhordó
  • 2020. március 13.

Gasztro

A „jellegzetesnek” gondolt nemzeti vendéglátóhelyek sosem mennek ki a divatból. Nincs olyan nagyváros Tokió és Amszterdam között, ahol ne lenne ír pub, orosz teázó vagy bajor söröző. Ugyanez az amerikai autósbüféről is elmondható, legfeljebb annyi különbséggel, hogy a kínálat – gyakran a berendezés is – alig tér el egy-egy McDonald’sétól, Burger Kingétől. De míg a multiknál mindennemű lelkesedés kizárólag a vállalatpolitika szolgálatában képzelhető el, az efféle egyedi létesítményekben általában a tulaj fanatizmusa a döntő.

A Nagymező utca 37–39. alatt található WOW American Retro Diner elnevezéséből már sejthető, de szlogenjükből – „Időutazás az 50-es évek Amerikájába” – végképp egyértelművé válik, hogy negyven évvel a jampi Hungária felbukkanása után sem változott itt semmi. A várakozásnak megfelelően mindenféle régi (valójában vadonatúj) rendszám­táb­lák, autómodellek és plakátok a dekoráció legjellegzetesebb elemei, no meg a stílben tartott falfestmények, de az egyik asztalhoz egy életnagyságú Marilyn Monroe-t is beállítottak, ami rémisztő. Az étlapon burgerek, hot dogok, bagelek sora, édességnek amerikai palacsinta és gofri… Leves nincs, miért is lenne.

A Lady hot dognál (990 Ft) nem értjük az elnevezést. Az átlagnál jobb virslit és kiflit a sokszor szintén alapnak számító pirított hagymával, valamint csemegeuborkával és kaliforniai paprikával dobták fel, illetve a cheddar-sajtkrém ígéretével. Az alapokat a Seattle Seal burgernél is (1990 Ft) csak dicsérni lehet, az extrák – tükörtojás, sonka, sajt, zöldségek – jól kiegészítik, de a legjobban az tetszik, hogy – az ún. kézműves burgerekkel ellentétben – nem akar többnek látszani, mint ami valójában: egy olcsó kaja. A Coleslaw saláta (490 Ft) átlagos, a sült krumpli (490 Ft) jobb lenne, ha kevesebb fűszeres sót szórnak rá. Ám Amerikába leginkább a Yellowstone palacsinta (990 Ft) repít: a tíz kicsi, vastag tésztájú palacsinta pekándióval és juharsziruppal annyira gejl, hogy az dicséretet érdemel.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.