chili&vanília

Egy Campari-narancsot, legyen szíves!

Gasztro

Mint szinte minden francia klasszikusnál, a crêpes Suzette esetében is többen magukénak tudják a feltalálás dicsőségét. Leginkább Henri Charpentier (1880–1961) francia szakács, később Rockefeller séfje, aki saját állítása szerint a Monte Carló-i Café de Paris kezdő pincéreként egy „konyhai baleset” következtében ütötte össze elsőként a világhírűvé vált desszertet. A Larousse gasztronómiai lexikon szerint a citrusmártásos palacsinta receptje Escoffier nevéhez köthető, és eredetileg mandarinnal és Curaçao likőrrel készült. Mivel Charpentier Escoffier tanítványa volt, valószínűleg mindkét legenda közel állhat az igazsághoz. Az mindenesetre biztos, hogy a narancsos, likőrös, flambírozott palacsinta a világ egyik leghíresebb édessége. Sajnos alig akad már olyan étterem, ahol az eredeti módon, a vendég asztalánál készíti és flambírozza a pincér. Az alábbi változatot ez a klasszikus francia desszert, valamint a vérnarancsszezon ihlette, a hagyományosan használt narancslikőrt pedig a vérnarancs színéhez passzoló Campari váltja ki. Karamellán indul, a végeredmény pedig egy édes-keserű, különleges mártás. A flambírozás biztonsági okok miatt elmarad, ennek ellenére ez egy pazar, villantós, felnőtteknek való desszert.

 

Palacsinta karamellás Campari-vérnarancs

öntettel

Hozzávalók (6 palacsintához)

Palacsinta:

1 tojás

2 dl tej

10 dkg liszt

csipet só

½ dl szóda

2+2 evőkanál olaj

 

Campari-vérnarancs karamell:

10 dkg cukor

2 dl vérnarancslé (2 vérnarancs kifacsart leve)

0,5 dl Campari

4 dkg hideg vaj, felkockázva

Tálaláshoz:

2 vérnarancs, kifilézve

durvára vágott pisztácia vagy mandula

 

Elkészítjük a hat palacsintát: egy nagy tálban felverjük a tojást, hozzáadjuk a tejet, habverővel elkeverjük. Apránként hozzáadjuk a lisztet és a sót. Habverővel csomómentesre keverjük. Hozzáöntjük a szódavizet, valamint két evőkanál olajat, elkeverjük. Serpenyőben megsütjük a hat vékony palacsintát, és azokat egy tányérra borítjuk. Előre elkészíthető.

Elkészítjük a camparis narancskaramellt: egy lábasban felovasztjuk a kristálycukrot, nem keverjük, akkor jó, amikor a cukor teljesen felolvadt és sötét borostyánszínű. Ekkor óvatosan (a hideg narancslétől köpködhet a karamella) hozzáöntjük a narancslevet és a Camparit, majd közepes lángon kb. 15 percig főzzük. Nem kell megijedni, először össze fog állni a karamella a narancslétől, de aztán szépen beleolvad majd. Amikor teljesen felolvadt a megkeményedett karamella, apránként belekeverjük a hideg vajat. Szirupos, sűrű, édes-keserű mártást kapunk. A langyos palacsintákat átforgatjuk egy serpenyőben egy kis vajon, tányérra tesszük, és bőven meglocsoljuk a narancsos öntettel. Filézett vérnaranccsal és durvára vágott pisztáciával tálalhatjuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.