chili&vanília

Egy Campari-narancsot, legyen szíves!

Gasztro

Mint szinte minden francia klasszikusnál, a crêpes Suzette esetében is többen magukénak tudják a feltalálás dicsőségét. Leginkább Henri Charpentier (1880–1961) francia szakács, később Rockefeller séfje, aki saját állítása szerint a Monte Carló-i Café de Paris kezdő pincéreként egy „konyhai baleset” következtében ütötte össze elsőként a világhírűvé vált desszertet. A Larousse gasztronómiai lexikon szerint a citrusmártásos palacsinta receptje Escoffier nevéhez köthető, és eredetileg mandarinnal és Curaçao likőrrel készült. Mivel Charpentier Escoffier tanítványa volt, valószínűleg mindkét legenda közel állhat az igazsághoz. Az mindenesetre biztos, hogy a narancsos, likőrös, flambírozott palacsinta a világ egyik leghíresebb édessége. Sajnos alig akad már olyan étterem, ahol az eredeti módon, a vendég asztalánál készíti és flambírozza a pincér. Az alábbi változatot ez a klasszikus francia desszert, valamint a vérnarancsszezon ihlette, a hagyományosan használt narancslikőrt pedig a vérnarancs színéhez passzoló Campari váltja ki. Karamellán indul, a végeredmény pedig egy édes-keserű, különleges mártás. A flambírozás biztonsági okok miatt elmarad, ennek ellenére ez egy pazar, villantós, felnőtteknek való desszert.

 

Palacsinta karamellás Campari-vérnarancs

öntettel

Hozzávalók (6 palacsintához)

Palacsinta:

1 tojás

2 dl tej

10 dkg liszt

csipet só

½ dl szóda

2+2 evőkanál olaj

 

Campari-vérnarancs karamell:

10 dkg cukor

2 dl vérnarancslé (2 vérnarancs kifacsart leve)

0,5 dl Campari

4 dkg hideg vaj, felkockázva

Tálaláshoz:

2 vérnarancs, kifilézve

durvára vágott pisztácia vagy mandula

 

Elkészítjük a hat palacsintát: egy nagy tálban felverjük a tojást, hozzáadjuk a tejet, habverővel elkeverjük. Apránként hozzáadjuk a lisztet és a sót. Habverővel csomómentesre keverjük. Hozzáöntjük a szódavizet, valamint két evőkanál olajat, elkeverjük. Serpenyőben megsütjük a hat vékony palacsintát, és azokat egy tányérra borítjuk. Előre elkészíthető.

Elkészítjük a camparis narancskaramellt: egy lábasban felovasztjuk a kristálycukrot, nem keverjük, akkor jó, amikor a cukor teljesen felolvadt és sötét borostyánszínű. Ekkor óvatosan (a hideg narancslétől köpködhet a karamella) hozzáöntjük a narancslevet és a Camparit, majd közepes lángon kb. 15 percig főzzük. Nem kell megijedni, először össze fog állni a karamella a narancslétől, de aztán szépen beleolvad majd. Amikor teljesen felolvadt a megkeményedett karamella, apránként belekeverjük a hideg vajat. Szirupos, sűrű, édes-keserű mártást kapunk. A langyos palacsintákat átforgatjuk egy serpenyőben egy kis vajon, tányérra tesszük, és bőven meglocsoljuk a narancsos öntettel. Filézett vérnaranccsal és durvára vágott pisztáciával tálalhatjuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

 

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.