chili&vanília

Egy Campari-narancsot, legyen szíves!

Gasztro

Mint szinte minden francia klasszikusnál, a crêpes Suzette esetében is többen magukénak tudják a feltalálás dicsőségét. Leginkább Henri Charpentier (1880–1961) francia szakács, később Rockefeller séfje, aki saját állítása szerint a Monte Carló-i Café de Paris kezdő pincéreként egy „konyhai baleset” következtében ütötte össze elsőként a világhírűvé vált desszertet. A Larousse gasztronómiai lexikon szerint a citrusmártásos palacsinta receptje Escoffier nevéhez köthető, és eredetileg mandarinnal és Curaçao likőrrel készült. Mivel Charpentier Escoffier tanítványa volt, valószínűleg mindkét legenda közel állhat az igazsághoz. Az mindenesetre biztos, hogy a narancsos, likőrös, flambírozott palacsinta a világ egyik leghíresebb édessége. Sajnos alig akad már olyan étterem, ahol az eredeti módon, a vendég asztalánál készíti és flambírozza a pincér. Az alábbi változatot ez a klasszikus francia desszert, valamint a vérnarancsszezon ihlette, a hagyományosan használt narancslikőrt pedig a vérnarancs színéhez passzoló Campari váltja ki. Karamellán indul, a végeredmény pedig egy édes-keserű, különleges mártás. A flambírozás biztonsági okok miatt elmarad, ennek ellenére ez egy pazar, villantós, felnőtteknek való desszert.

 

Palacsinta karamellás Campari-vérnarancs

öntettel

Hozzávalók (6 palacsintához)

Palacsinta:

1 tojás

2 dl tej

10 dkg liszt

csipet só

½ dl szóda

2+2 evőkanál olaj

 

Campari-vérnarancs karamell:

10 dkg cukor

2 dl vérnarancslé (2 vérnarancs kifacsart leve)

0,5 dl Campari

4 dkg hideg vaj, felkockázva

Tálaláshoz:

2 vérnarancs, kifilézve

durvára vágott pisztácia vagy mandula

 

Elkészítjük a hat palacsintát: egy nagy tálban felverjük a tojást, hozzáadjuk a tejet, habverővel elkeverjük. Apránként hozzáadjuk a lisztet és a sót. Habverővel csomómentesre keverjük. Hozzáöntjük a szódavizet, valamint két evőkanál olajat, elkeverjük. Serpenyőben megsütjük a hat vékony palacsintát, és azokat egy tányérra borítjuk. Előre elkészíthető.

Elkészítjük a camparis narancskaramellt: egy lábasban felovasztjuk a kristálycukrot, nem keverjük, akkor jó, amikor a cukor teljesen felolvadt és sötét borostyánszínű. Ekkor óvatosan (a hideg narancslétől köpködhet a karamella) hozzáöntjük a narancslevet és a Camparit, majd közepes lángon kb. 15 percig főzzük. Nem kell megijedni, először össze fog állni a karamella a narancslétől, de aztán szépen beleolvad majd. Amikor teljesen felolvadt a megkeményedett karamella, apránként belekeverjük a hideg vajat. Szirupos, sűrű, édes-keserű mártást kapunk. A langyos palacsintákat átforgatjuk egy serpenyőben egy kis vajon, tányérra tesszük, és bőven meglocsoljuk a narancsos öntettel. Filézett vérnaranccsal és durvára vágott pisztáciával tálalhatjuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."