chili&vanília

Zöld, finom, főzelék

Gasztro

Hol vannak már a csirizes, túlfőzött, monoton, rossz­ emlékű menzafőzelékek! A főzelékek új generációjával új szellemiség jelent meg: nem az a legfontosabb szempont, hogy minél laktatóbbak és gazdaságosabbak legyenek, hanem hogy az évszakkal haladva a zöldségekből a legjobbat hozzuk ki. Ezzel pedig megdicsőüljön az egyébként húsközpontú magyar konyha leggyakoribb, leghétköznapibb, mégis mostohaként kezelt fogása! Az új generációs főzelékekben az a legjobb, hogy tele vannak zöldséggel, ízzel és izgalommal. Arról nem is beszélve, hogy sokkal egészségesebbek, hiszen eleve sokkal több zöldséggel készülnek, és teljesen elmarad belőlük a lisztes rántás (ami nem mumus, de a főzelékekből nyugodtan elhagyható). Legfontosabb ismérvük, hogy alternatív sűrítési eljárással készülnek: önmagukkal, tehát a megfőzött zöldség egy részének pürésítésével, esetleg kevés étkezési keményítővel krémesítve. A mostanában egyre népszerűbb, mindenmentes vagy vegán étrendre is szépen alakíthatók, így minden generációt és közönséget meg tudnak szólítani. A kulináris kreativitásnak is bőven adnak teret (nem véletlenül mozgatják meg a séfjeink fantáziáját is), hiszen egzotikus és friss fűszerekkel könnyedén megelőzhető az ellaposodásuk. Az új sárgarépa-főzeléknek jól áll a narancs, a csili és a kapor, a paradicsomos krumplinak és káposztának a curry vagy a menta, a zöldborsónak és a spenótnak a kókusztej és a koriander, a karalábénak a tripla mennyiségű petrezselyem (és a bárányfasírt), a finomfőzeléknek pedig a gyömbér vagy éppenséggel a medvehagyma. Vagy a rengeteg zöld, mint ebben a receptben.

 

Csupazöld finomfőzelék

Hozzávalók (4 adag)

 

3 dkg vaj (vagy olívaolaj)

1 csokor újhagyma, vékonyra szeletelve

4 közepes karalábé, meghámozva, felkockázva

2 cukkini, felkockázva

só, bors

45 dkg zöldborsó (fagyasztott)

20 dkg friss spenót, megmosva, megpucolva

6 dl alaplé vagy víz

2 dl tejszín

2 evőkanál étkezési keményítő

1 gerezd fokhagyma

2 csokor petrezselyem, finomra aprítva

2 csokor kapor, finomra aprítva

szezonjában: friss medvehagyma, finomra

aprítva

Tálaláshoz: olívaolaj

 

Egy nagy lábasban felolvasztjuk a vajat, és üvegesre dinszteljük a felkarikázott újhagymát. Hozzáadjuk a felkockázott karalábét, átforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, felöntjük az alaplével (vagy vízzel), és fedő alatt, kb. tíz percig majdnem készre főzzük. Ekkor hozzáadjuk a felkockázott cukkinit, a zöldborsót, valamint az alaposan megmosott, megpucolt, feldarabolt spenótleveleket, ezekkel további öt percig főzzük, addig, hogy a cukkini maradjon kissé ress, a borsó pedig zsenge. Hozzáadjuk a tejszínt. Két evőkanál étkezési keményítőt csomómentesre keverünk kevés hideg vízzel, majd besűrítjük vele a főzeléket (ilyenkor már nem szabad forralni, különben nem sűrűsödik). Frissen reszelünk hozzá egy kis gerezd fokhagymát, végül belekeverjük a finomra aprított petrezselymet, kaprot, és ha használunk, medvehagymát. Tálaláskor jófajta olívaolajjal csepegtetjük meg a tetejét.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.