Pesterzsébet központjában eszünkbe nem jutna, hogy Budapesten vagyunk. A kisvárosi jelleget csak erősíti, hogy a házak többségébe befészkelte magát a szolgáltatóipar: kulcsmásolás, díszállat-kereskedés, autóalkatrész… A lehúzott redőnyökről viszont az jut az eszünkbe, hogy Pesterzsébetet 1924 óta nevezik Pesterzsébetnek, de régi nevét, az Erzsébetfalvát a Tanácsköztársaságban elveszítette; a „dicsőséges 133 nap” idején úgy hívták, Leninváros, és ezzel talán még az oroszokat is sikerült megelőzniük, bár nem hinnénk, hogy bárki büszke lenne rá.
Noha számtalan hasonló érdekességet mondhatnánk a XX. kerületről (Erzsébetet 1950-ben csapták Budapesthez), idegenforgalomról nemigen beszélhetünk. Ez pedig azt jelenti, hogy az itteni vendéglátást a helyi igényekhez szabták. A Kossuth Lajos utca 73. alatt lévő Tortuga étterem minden bizonnyal bevált, hiszen honlapjuk szerint már 1999 óta működik. Valószínűleg a profilja is változatlan, hiszen a kalózos-vicces ételes imázs a 20. század végén volt kedvelt. Hogy értsék, miről van szó, íme néhány tétel az étlapról: halálfejes lobogóról lopott velős csont pirítóssal (1690 Ft), tivornyacsülök (3290 Ft), szédülős Jack kedvence, habár nincs benne rum (natúr pulyka – 2490 Ft), és így tovább.
A berendezés is illeszkedik a kalózarculathoz, a belső helyiség azonban már nemcsak a hírhedt karibi szigetet jelenti, hanem szó szerint (a tortuga spanyolul teknős) is értendő. Képzeljenek el egy hatalmas termet, amit vizesárok keretez, erre helyezték az asztalokat és a padokat, úgyhogy vigyázni, nehogy lábfürdőt vegyünk. De a különleges eljárás nem öncélú, ugyanis közben nagyon sok (30? 40? 50?) élő teknősbéka mászkál itt, vagy éppen csobban egyet. Ezek után szinte szóra sem érdemes, hogy a felszolgálók halálfejes nadrágot viselnek, s az evőeszközt meg a damasztszalvétát (!) az asztalon elhelyezett kincsesládikóba rejtették. A már idézett velős csont az előételek között szerepel, de ami a mennyiséget illeti, másutt egy komplett turistacsoport kapna ekkora adagot; a kétszemélyes fatálon a fél kiló zöldség és négy nagy szelet kenyér mellé három méretes tele csontot adnak. A velőről tényleg csak a legjobbat mondhatjuk, mármint arról az egyről, amit meg bírtunk enni. Ellenben a heti ajánlatban szereplő különleges céklaleves zellercsipsszel (890 Ft) már arra utal, hogy azért nemcsak a hagyományossal (no és a mennyiséggel) próbálkoznak. A szintén kreatív azték arany nevű étel (2790 Ft) csirkemell fánktésztában tejszínes parajjal, édes-csípős szósszal, zöldséges tortillával. A tortilla kevésbé sikerült, ám az öntetek, a fánk és a benne lévő húsok is nagyszerűek. Csak megint a mennyiség! A fánk pofára nem is fánk, inkább óriás kifli, ebből adnak hat darabot. Így nem csoda, hogy már kettő elfogyasztása után csomagolást kérünk. Jól tesszük, mert így marad hely a császármorzsának (890 Ft), amit osztrák módra „palacsintatésztásan” készítettek, ráadásul káprázatos meggylekvárral.
Ha legközelebb megyünk, azért viszünk magunkkal társaságot is, hogy ne maradjon semmi az asztalon.
