A fiatalok dohányzásának visszaszorítását célul kitűző törvényjavaslatot a „zárószavazás előkészítése” címén vették le hétfőn a napirendről. A magyarázat azért is teljesen abszurd, mert a jogszabályt már hónapokkal ezelőtt beterjesztették a kormánypárti képviselők, azóta több tucat módosítóval alakították át, tehát már minden olyan változtatáson átment, ami találkozott a parlamenti többség akaratával. Az utolsó utáni pillanatban való visszavonása inkább arra utal, hogy valamelyik lobbicsoport ért el váratlan sikert.
A törvényjavaslat lényege, hogy a most bárhol kapható dohánytermékeket jövő év elejétől csak korlátozott számú és kizárólag ilyen termékeket tartó dohányboltokban lehetne árusítani. A kétezer lakosnál kisebb településeken egyetlen dohánybolt működhetne, az ennél nagyobb községekben és a városokban (Budapesten kerületenként) minden kétezer fő után további egy-egy üzlet nyílhatna. Ezzel a mintegy 45 ezer jelenlegi kiskereskedelmi egység (köztük az élelmiszerüzletek, hipermarketek, vendéglátóhelyek, benzinkutak, dohányboltok) helyett a dohánytermékek csak 5-6 ezer trafikban volnának elérhetők. A fiatalkorúakat azzal is távol tartanák, hogy a dohányboltokat „eldugnák” – csak a dohánybolt feliratot és egy piros körben elhelyezett 18-as számot lehetne a bejáraton elhelyezni –, és az ilyen üzletbe esetleg betévedő fiatalkorúakat azonnal ki kellene küldeni. A cél elérését azzal is elősegítenék, hogy az állam a kereskedelmi jogot olyan „családi vállalkozásoknak” adná oda 20-30 éves koncessziós szerződések megpályáztatásával, amelyek a hosszú távú megélhetésüket nem kockáztatnák a szabályok megszegésével. A rendelkezések megszegőit egyébként 200 ezer és tízmillió forint közötti bírsággal is sújthatják, aki pedig engedély nélkül árusít dohányárut, az 5-től 500 millió forintig terjedő büntetésre számíthatna.
A javaslat visszavonását a Fidesz-frakció sajtóosztálya kérdésünkre azzal magyarázta, hogy további, közelebbről meg nem nevezett egyeztetésekre van szükség, ezért csak majd a jövő héten szavaznak róla. A hvg.hu-nak Rogán Antal (a törvény egyik beterjesztője) azt mondta, hogy még kikérik az Európai Unió véleményét, nem ellenkezik-e az új szabály az uniós versenyjoggal. Kétségtelen, hogy a dohánytörvény szerint dohányboltot csak egyéni vállalkozó vagy olyan gazdasági társaság működtethetne, amelynek van korlátlanul felelős tagja. Azaz kft. vagy részvénytársaság nem, amivel valóban sok vállalkozást kizárnának a versenyből, így viszont meg kell indokolni, hogy az elérni kívánt céllal a korlátozás arányos. A törvényjavaslat ráadásul a „fokozatosság jegyében” már idén áprilistól megtiltja a dohányárusítást a vendéglátóhelyeken, szeptembertől pedig a kétezer négyzetméternél nagyobb üzletekben – ennek arányossága is indoklásra szorulhat. Másrészt viszont a kormánypártoknak eddig egyáltalán nem voltak olyan aggályai, hogy egy törvény szembemegy-e az uniós joggal vagy sem. (Például az Erzsébet-utalvány forgalmazásából simán kizárták az eddigi kibocsátókat, illetve az elfogadóhelyek közül mind ez idáig a nemzetközi hipermarketláncokat).
A dohánytermékek kiskereskedelmi árrése három-négy százalék, tehát az üzleteknek ezen gyakorlatilag nem keletkezik közvetlen haszna, inkább azért foglalkoznak vele, mert jelentős vevőcsalogató szerepe van. (Ez természetesen felveti azt is, hogy vajon az új dohányboltosok miből fognak megélni.) Mindenesetre, ha egyik üzletben sem lehet árusítani, akkor semelyik nem kerül versenyhátrányba a konkurenciával szemben, nagy veszteség tehát a törvény bevezetésével nem érné a kiskereskedelmi szektort. Ugyanakkor az új szabályozás szerint a kétezer lakosnál kisebb településeken nem kellene külön trafikot nyitni, hanem megfelelő elkülönítés mellett egyéb üzletben is árusítható volna dohányáru. Azt viszont nem tudni, miként választják ki azt az egyet a falu néhány kisboltja közül, és hogyan fog megélni a szerencsés mellett a többi. Ez valóban létező probléma, de ezzel együtt sem valószínű, hogy a kereskedők tudták volna visszavonatni a törvényt.
Elképzelhető még az is, hogy a kormánynak a fiatalok védelme mellett hirtelen eszébe jutott a költségvetés helyzete is, az pedig nem indokolja a törvény bevezetését: ha az új rendszer miatt megnő a feketekereskedelem, az jövedékiadó-kiesést okoz. Márpedig kevés és korlátozott időtartamban nyitva tartó üzlet esetén ez nem elképzelhetetlen, pláne amikor a jövedéki adó drasztikus emelése amúgy is növeli az olcsóbb termékek iránti keresletet. Ebbe az irányba hathatnak az említett átmeneti szabályok: már idén sok helyen tiltott termék lesz a cigaretta, miközben a reménybeli dohányboltok legjobb esetben is csak januárban nyithatnak. És ha netán az engedélyezési procedúra sem megy flottul, vagy az új vállalkozó (a törvény a rokkantakat, munkanélkülieket, gyesről visszatérő nőket preferálja) csúszik meg a helyiségbérléssel, árubeszerzéssel, papírmunkával, akkor néhány területen egy darabig egyáltalán nem lesz legális dohánytermék. A nem legális kínálat viszont meglehetősen rugalmas. Félix Péter, a Füstirtók Alapítvány elnöke viszont a narancs.hu-nak azt mondta, hogy ezek jórészt álérvek. Ahányszor emelik a dohánytermékek jövedéki adóját, annyiszor nő az állam teljes jövedékiadó-bevétele, pedig olyankor is mindenki a feketekereskedelem növekedésével riogat – aminek mérése egyébként is nagyon problematikus. „És ha az állam bevételei a koncessziós díjak és a jövedéki adó emelése miatt nőnek, akkor nem mindegy, hogy nő a feketekereskedelem? Ez csak a dohányiparnak baj” – tette hozzá. Szerinte egyébként már pusztán a dohányárusító helyek számának csökkentése is segíthet, hiszen a fiataloknak messzebb kell utazniuk, macerásabbá válik a beszerzés, ami egy jelenleg még csak kocadohányos fiatalt a leszokás felé terelhet. Ugyanis Magyarországon nem általában a dohányosok aránya nagy, hanem az a gond, hogy a 17–18 évesek korosztályában kiugróan magas, 50 százalékos a cigarettázók aránya.
Míg a kereskedelmi érdekképviselők és az ellenzéki parlamenti képviselők nem tudták mire vélni a törvényjavaslat visszavonását, Félix Péternek erre is van teóriája. Mint mondta, a hazai piacot uraló három nagy és egy kisebb dohányipari cégnek – amelyek a gyártáson kívül kézben tartják a nagykereskedelmet, a reklámpiacot, diktálnak a boltoknak és döntenek még a kiskereskedelmi árrésről is – a törvény következtében esetleg megjelenne a konkurenciája. Hiszen ha csak a hatezer kiskereskedővel kell üzleti kapcsolatban állni, az sok olyan, a fogyasztóknak eddig ismeretlen gyártónak vagy nagykereskedőnek megérhetné, akik eddig a 45 ezer üzlettel egyenként nem tudtak megállapodni, leszerződni, őket áruval ellátni. Világos tehát, hogy valójában kik nem örülnének az új szabályozásnak: a dohánylobbi.
A törvényjavaslat legújabb zárószavazása – elvileg – február 21-én lesz.
