Elmérgesedett a viszony Bécs és az Airbnb között

  • 2018. november 6.

Gazdaság

Hiába a szigorítás, a szállásmegosztó portál nem hajlandó az adatszolgáltatásra, a város közigazgatási eljárással fenyeget.

Bécs október 31-én megszakította az Airbnb-vel a tárgyalásokat, miután a szállásmegosztó portál már több mint egy éve nem hajlandó a szállásadók adatainak kiadására.

A magánszállások adózásának egységesítése és ellenőrizhetősége érdekében Bécs még 2017-ben szigorította idegenforgalmi törvényét. Ennek értelmében minden magánszállásadónak bejelentési kötelezettsége van, a kiadott lakás vagy szoba után helyi adót köteles fizetni, melynek befizetéséhez külön bankszámlát kell nyitnia. A törvény az online platformokat pedig a magánszállások adatainak kiadására kötelezi.

Az adóelkerülő szállásadókat tetemes, akár 2100 eurós bírság is fenyegetheti, ezért a magánszállásadók közül sokan önszántukból teljesítették bejelentési kötelezettségüket.

Hogy teljesen átlátható képet kapjon a város, ezért bevonta a folyamatba az szállásadó portálokat is, hogy az adót rajtuk keresztül kapják meg.

Összesen 13 szállásmegosztó portállal már sikerült is megegyezni, az Airbnb-vel azonban megfeneklettek a tárgyalások, ugyanis a társaság megtagadta, hogy a város ellenőrizhesse, a befizetett adó megegyezik-e a valóban kiadott szobák után járó adó összegével.

A társaság azonban egyelőre abba sem ment bele, hogy gyanús esetekben kiadják a szállásadók személyes adatait. Így a továbbiakban az Airbnb megkapja majd a hivatalos felszólítást, hogy adja ki az ügyfelei adatait. Amennyiben ennek nem tesz eleget, úgy a város közigazgatási eljárást indít ellene.

Az Airbnbvel itthon is probléma van, a Turisztikai Ügynökség tavasszal azt tervezte, hogy az Airbnb-ket is bekötnék a NAV-hoz.

Bekötnék a NAV-hoz az airbnb-ket és a kempingeket is

A Turisztikai Ügynökség elnöke az online kasszák egyik előnyének tartja, hogy pontos adatok állnak majd rendelkezésre arról, hány külföldi érkezett az országba, és meddig tartózkodnak itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.