Utoljára 2011-ben lépett életbe olyan horderejű változás a személyi jövedelemadózásban, mint ami elnyújtva idén októbertől 2030 januárjáig várható. Akkor, 2011-ben lépett életbe az egykulcsos adó és a családi adókedvezmény is – előbbi több lépcsőben. A sokat bírált egykulcsos adóval kezdte az Orbán-kormány átalakítani az adórendszer alapvető szerkezetét és az adóztatás alapvető filozófiáját, ami mára egy átláthatatlan katyvasz lett. És ezt a katyvaszt kevernék most tovább.
Alapok
Az adórendszer három alapvető pillérre épül:
- a gazdálkodó szervezetek befizetéseire,
- a lakossági befizetésekre
- és a fogyasztást terhelő adókra.
Nagyjából húsz éve az a tendencia, hogy az államok inkább a fogyasztást és a vagyont adóztatják, nem pedig a jövedelmet, ehhez igazodott a magyar adópolitika is, kisebb eltérésekkel. Az egyik eltérés, hogy több próbálkozás után sem sikerült Magyarországon vagyonadót bevezetni, talán emlékszünk még a nevetséges hatású és hírű luxusadóra. Az Orbán-kormányok ráadásul az öröklési illetéket is lebutították, így voltaképp a vagyont és a családon belüli vagyonmozgást nemigen terheli semmilyen adó. A másik eltérés, hogy az utóbbi akárhány évben totálisan eltorzult, hogy kinek mit is kell fizetnie és miért.
A teljes adóbevétel 2025-re 20 ezer milliárd forint körüli szintre van tervezve. Ebből a gazdálkodók 3900 milliárd forintot fizetnek majd be várhatóan, ebből azonban csak 1700 milliárd forint a társasági adó, a kiva és a kata, tehát a valamilyen szabályrendszer szerinti, vállalkozások nyereségére, eredményére, működésére tekintettel fizetett adó. A többi a mindenféle különadó, kezdve a tranzakciós illetékkel, de ide tartozik a kiskereskedelmi adó, a bányajáradék és a többi, összesen tízfajta fizetnivaló. Ebbe a sorba tartoznak még az útdíjak is. A lakossági befizetések 5286 milliárd forintot tesznek ki a tervek szerint, ebből 4900 milliárd a személyi jövedelemadó.
Minden más, tehát majdnem 11 ezer milliárd forint fogyasztáshoz kapcsolt adó. A legnagyobb tétel az áfa, ebből majdnem 8300 milliárdot remél az idén a kormány, a többi a gépjárműadó és az illeték, aprópénz. Jól el lehet tehát rejteni a mindenféle inflációt követő adót és fityfenét, amit végső soron mégis mi fizetünk meg, csak túlbonyolítva. De az szja csak 15 százalék. Fontos, hogy ebben a 20 ezer milliárdban nincsenek benne a járulékok és a szociális hozzájárulási adó, az további 8300 milliárd forint, ennek egy részét a munkaadók, másik részét a munkavállalók fizetik.
Szja-mentesség, de minek?
Ebben a keretezésben jól látszik, hogy az adópolitika legnagyobb részt az áfára és az egyéb sallangokra támaszkodik, a jövedelemadó jelentősége nagy ugyan, de egyre kisebb. Ezt kurtítaná tovább a kormány. Első körben nagyjából 400 milliárd forinttal, 2030-ra pedig több mint 1300 milliárd forinttal, ami a teljes most tervezett szja-bevétel negyede. A 25 év alattiak már most is szja-mentességet kapnak – ez jövőre 230 milliárd forintba kerül –, mellettük a négygyerekes anyák kapnak jelenleg szja-mentességet, ami 50 milliárd forint lesz 2026-ban. Hozzájuk csatlakoznak ezután a háromgyerekes anyák, plusz a kétgyerekesek első köre, a 40 év alattiak – az idősebbek 2030-ig kapják majd meg a teljes adómentességet.
Ez az intézkedés a személyi jövedelemadózás teljes kiüresítését jelenti, hiszen a több mint 4,7 millió munkavállaló közül több mint egymilliónak nem kell majd adózni.
Miért nem kell? Miért így nem kell? Nincs válasz. Már az is tökéletesen megmutatja, hogy mennyire logikátlan a rendszer, mennyire nem tudja a kormány, mit is akar, hogy első körben bejelentette a családi adókedvezmény megduplázását. Ez indokolt volt, hiszen 2010 óta az infláció és a bérnövekedés megette a fix összegű kedvezményt. Ám nem sokkal később a kormány bejelentett egy olyan szja-mentességet, ami totál értelmetlenné teszi a családi adókedvezményt, az a jövőben lényegében egy gyerek után jár.
Az alacsonyabb jövedelmű anyák valószínűleg nem éreznek ebből semmit, hiszen a családi adókedvezménnyel már így is lenullázták az szja-t. Jövőre ez két gyerek után 80 ezer forint lesz, ami azt jelenti, hogy kábé félmilliós fizetést lehet vele lenullázni. Vagyis az adómentességgel az jár jól, aki e fölött keres, alatta nem számít, nem hoz egy fillér pluszt sem. Bár vélhetően adómentességnek fogja hívni a kormány és nem kedvezménynek, ez mindegy.
A családi adókedvezmény is a magas jövedelműeknek kedvezett, az adómentesség esetében pedig ez hatványozottan igaz lesz. Így például Varga Judit, Sarka Kata, Rogán Cecília számára lesz igen hasznos ez a rendelkezés – meg persze mindenkinek, aki magas jövedelmet kap, többet, mint amit eddig le lehetett nullázni a kedvezménnyel. Akár a BDPST Zrt. családi vállalkozást is megéri majd átalakítani úgy, hogy az anya fizetése havi 100 millió forint lesz, apa meg megelégszik a garantált bérminimummal, a többit pedig anya veszi ki osztalékágon.
Tehát arra fog költeni a kormány 1300 milliárd forintot évente, hogy a kőgazdagoknak ne kelljen adózni.
Úgy, hogy aki egyedül neveli egyetlen gyerekét, annak be kell érnie havi 20 ezer forinttal és az egy gyerek után járó kiemelt 13 700 forint családi pótlékkal.
A személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó kedvezményeket nem kötötték jövedelemhatárhoz, és ez hangsúlyosan a jövőben sem történik meg. Így azonban semmi esetre sem beszélhetünk támogatásról, hiszen azon a személyen egyszerűen nincs mit támogatni, akinek a jövedelme meghaladja az átlagbér sokszorosát. Hogy milyen jövedelmi szintnél lenne érdemes, kellene határt húzni, az szociálpolitikai kérdés. Lehetne ezt kifejezetten alacsony szinten, ez esetben csak azt támogatja a rendszer, aki kimutathatóan alacsony jövedelmű, de lehetne ezt magasabb szinten is meghúzni, ez esetben a rendszer bőkezűbb.
Ám arra nincs semmilyen racionális magyarázat, miért kell adómentességet és extra kedvezményt adni annak, aki arra egyszerűen nem szorul rá. Ez így nem más, mint pénzszórás.
A téboly kapuja: áfakártya
Az adórendszer teljes logikátlanságát mutatja, hogy az áfa esetében épp az szja-val ellentétes a filozófia. Semmilyen körülmények között nem akarja a kormány csökkenteni az áfát, se az általános kulcsot, se a kedvezményest, illetve a normál kulcsból sem akar a kedvezményesbe sorolni gyakorlatilag semmit, mert akkor a gazdagok is kapnának juttatást, holott a cél a szegények támogatása. A zöldségek, gyümölcsök áfáját le lehetne vinni 5 vagy 18 százalékra is, Európában egyébként ez a jellemző. De a kormány nem ezt teszi. Amikor az élelmiszerek áfájához hozzányúlt, egyes úgynevezett alapvető élelmiszerek áfája csökkent, így a tejé, tejtermékeké, liszté, kenyéré, de a tojásé vagy a zöldségé maradt 27.
Választhatta volna most azt a megoldást a kormány, hogy a krumpli, a sárgarépa, a gyökér és a zeller áfáját leviszi 5 százalékra, ehelyett kitalálta, hogy a nyugdíjasok majd visszaigényelhetik a zöldségek áfáját. Valószínű, hogy az adminisztráció többe fog kerülni, mint amit egy húslevesnél meg lehet spórolni, arról nem beszélve, hogy a piacon a termelők jelentős része őstermelő és alanyi áfamentes, tehát a répán és a krumplin eddig is lehetett spórolni. Meg a húson is: nem vették meg.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azzal hessegette el a kritikákat, hogy a visszaigénylés egy kártya segítségével pofonegyszerű lesz, de azért ez mégsem ennyire biztos. Azt a kártyát le kell gyártani, ami a Covid-igazolványokból kiindulva, amelyeken csip sem volt, nem lesz olcsó. A Covid-igazolványok darabja 1244 forint volt, ha ennél az árnál maradunk, a kétmillió nyugdíjas kártyája 2,5 milliárd forintot vihet el. De minek? Mire jó ez? A kormány szerint arra, hogy a kereskedők amúgy lenyelnék az áfacsökkentést, nem adnák át a vásárlóknak – ahogyan ez korábban is történt.
A kereskedők egyébként is árdrágítók, ami veszélyhelyzetben nem megengedett. Éppen ezért kell fellépni, az árfigyelőbe pakolgatni minden tételt, árstopokat bevezetni, fenyegetőzni. Pedig már láttuk az elmúlt időszakban, hogy az efféle hatósági árazás félrebillenti a piacot és inflációt gerjeszt. Persze az újabb infláció újabb árstopokat hoz és így tovább. Ezzel szükségszerűen tisztában kell legyen Nagy Márton is.
A valóság elvesztése: kocsmareform
Az egész színjátékban pedig eljött a tetőpont, a kiskocsma-fejlesztési program – ez nem adózási kérdés, de szépen illeszkedik ebbe az őrületbe. Az ezer fősnél kisebb településeken működő kiskocsmák felújítási programot kapnak, lehet pályázni, egyenként legfeljebb hárommillió forintra. Az most mindegy is, mire elég hárommillió forint, mert harminccal se mennének sokra a kocsmárosok.
Engedjük el most azt, hogy a kormány abban az országban ad támogatást a kocsmáknak, ahol minden ötödik felnőtt alkoholproblémákkal küzd és egymillióra tehető az alkoholbetegek száma, cserébe adómentes a pálinkafőzés. Maradjunk a ténynél: a falusi kocsmák bajban vannak. Valaha a templom mellett a központi kapcsolódási pont, közösségi tér volt a kocsma, ma inkább bezárnak. 2010 óta felére esett a működő presszók, kocsmák, italmérések száma, nagyjából tízezer ilyen van országszerte. Ezek nem azért zártak be, mert nem volt a tulajnak hárommilliója kicserélni a vizesblokkot. Ezek azért zártak be, mert az emberek nem járnak kocsmába – vagy ha járnak is, kevesebbet, kevesebbe. Inkább megveszik az olcsó sört a boltban, megfőzik a pálinkát adómentesen, és gazdaságosan berúgnak otthon. A fiatalok vagy hasonló szokásokkal élnek, vagy más szerekkel, amelyeket úgysem lehet az italmérésben megvenni.
A valóságtól való totális eltávolodás azt hinni, hogy egy felújított kocsma majd visszahozza a vendégeket.
Ha lesz is, aki igénybe veszi ezt a támogatást, aligha tudja ezzel felpörgetni a forgalmat, hacsak nem tud bevonzani turistákat. Ez azonban jelentősen leszűkíti a lehetőségeket. Mert lehet, hogy a Mátrában vagy akár a Zemplénben, valahol a Balaton környékén ez sikeres is lehet, de az ország azon részein, ahová nem jár turista, ahol nem vezet át se a kék, se más színű turistaút, és még egy víztározó sincs a közelben, ott aligha jelennek majd meg a pénzes turisták. Lesznek majd új székek, csak épp senki se fog leülni rájuk.
Ez az egész tragikus ostobaság szja-val, áfával és minden hülyeséggel egyetlen célt szolgál: valamit összetákolni 2026-ra, amire rá lehet szögelni, hogy JÓ HÍR. Csak össze ne dőljön az egész a nagy kopácsolástól.
