Kötelezhetők lesznek a munkavállalók július 1-jétől a hatnapos munkahétre Görögországban az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatói szektor bizonyos területein. Igaz, a hatodik napért 40 százalék extra munkabér jár, ám az a tény, hogy a munkavállaló ezekben az ágazatokban kötelezhető is lesz erre, jelzi, milyen súlyos a szakemberhiány a 10,4 milliós országban, miközben a munkanélküliség közel 10 százalékos.
Ahol nem kötelezhető a munkaadó felől, ott a munkavállaló beleegyezésével van erre lehetőség, de a Deutsche Welle cikke szerint – melyet a Telex szemléz – a gyakorlatban ez nehezen ellenőrizhető, így lényegében a munkavállalókat itt is rábírhatja a munkavállaló arra, hogy hat napot dolgozzon – akár a túlóráért járó díj nélkül.
A görög fizetések vásárlóereje a második legalacsonyabb az EU-ban. A minimálbér 380 euró – 150 ezer forint.
Görögország hosszú ideig recesszióban volt – a globális pénzügyi válság 2009-tól rántotta mélybe az országot – az államadósság a GDP 152 százalékán áll – és ez már javulás a korábbi 200 százalékról. Igaz, az államadósság terhe sokat enyhült azzal is, hogy a hitelek döntő többsége hosszú lejáratú, az adósság effektív kamatlába 1,5 százalék alatt, így a kamatok kevésbé nyomják agyon a költségvetést. A pénzügyi egyensúly megteremtése azonban nem mehetett áldozatok nélkül, ebbe a körbe illeszkednek a munkavállalókat kevésbé védő, neoliberálisként leírható szabályozások is.
Az Új Demokráciát (ND) vezető Kiriakosz Micotakisz kormánya tavaly tette lehetővé a munkaadóknak, hogy hat napos munkahétre álljanak át bizonyos ágazatokban, ha indokoltnak látják, szakképzett munkaerő hiányában.
Bár a szociálisan kevésbé érzékeny kormány szabályozása a munkavállalói jogok korlátozását jelentik, a gazdasági eredmények mégis láthatók, így a 2019-ben hatalomra került Micotakisz tavaly ismét megnyerte a választásokat. Igaz, rendszeresek a szociális tüntetések a magas árak és az alacsony bérek miatt.
A 40 órásmunkahét törvényi védelmének megszűnte kiszolgáltatottá teszik a munkavállalókat a munkaadókkal szemben
– miközben a világ fejlett része inkább a munkaidő csökkentése akár a négynapos munkahét felé halad.
Tavaly még arról szóltak a hírek, hogy az Európai Uniónak törekednie kellene arra, hogy minél több tagállamban bevezessék a négynapos munkahetet. Ezt szintén az általános munkaerőhiánnyal indokolta Nicolas Schmit, az uniós foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztosa, mondván: a lerövidített munkahéttel csábítóbbá lehetne tenni ezeket a szakmákat.
