Hét csapás a hetekre

Totális háborút indított a Lázár János vezette miniszterelnökségi agytröszt a nagy élelmiszeráruház-láncok ellen. A cél az ellehetetlenítés, a magyar konkurencia helyzetbe hozása, és egy kis pénzszerzés a költségvetés számára.

„Ütnek minket, ahol csak érnek, de még nem látjuk pontosan, mire megy ki a játék” – egy nagykereskedelmi lánc egyik vezetője így foglalta össze mindazt, ami most az élelmiszer-kereskedelmi láncok elleni törvénycsomag körül történik. Legalább hét olyan törvénymódosításról hallani, amely az utolsó cseppet is kipréselné az élelmiszerláncokból, miközben kiskaput hagy új élelmiszer-áruházak építésére – mintha csak egy új lánc megalapításának vagy valamelyik számára kedves cég bővítésének készítené elő a terepet a kormány.

A kereskedelmi szakmában döb­benten állnak a fejlemények előtt. Lázár János olyan szintű hadjáratba kezdett a Tesco, a Spar, az Auchan, a Lidl, a Penny, a Metro és az Aldi ellen, mintha ő maga lenne a CBA, a Reál vagy a Coop tulajdonosa.

 

A családokért

A tervezet ezoterikus okokkal magyarázza és már-már nyíltan hirdeti a láncok profitjának megszüntetését, működésük ellehe­tetlenítését. Hét csapás vár a hét nagy külföldi láncra: 1. a vasárnapi nyitva tartás korlátozása, 2. az éjszakai nyitva tartás korlátozása, 3. a gazdasági erőfölénnyel visszaélés fogalmának kiterjesztése, 4. a veszteséges láncok kötelező bezárása, 5. az ingyenes bevásárlóbuszok betiltása, 6. a világörökségi területen működő nagyobb boltok azonnali bezárása, 7. és nem utolsósorban az újabb különadó, amit jobb ötlet híján élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak neveztek el.

A szövegek általában a Miniszterelnökségen készültek, és szegény Varga Mihály gazdasági miniszter olyannyira nem volt képben, hogy a vasárnapi bezárás ötletén egészen addig nyíltan felháborodott, amíg végül maga a miniszterelnök nem sorakoztatott fel érveket a korlátozás mellett.

A törvénycsomag végig azzal a problémával küzd, hogy nem lehet teljesen őszinte. A jog nyelvébe, ráadásul valamilyen uniós vagy alkotmányossági keretek közé kell beszorítani azt, amit nyíltan mégsem mondhatnak ki, hogy tudniillik a „Tesco nem működhet Magyarországon”, esetleg hogy „minden profitot ideadtok, vagy húzhattok haza”. Ráadásul úgy kell szívatni a külföl­dieket, hogy a CBA-nak, a Coopnak, a Reálnak ne essék baja. Ezért kategorizálják úgy a boltokat, hogy csak a hülye nem veszi észre, hogy hipermarket az Auchan, az Interspar és a nagy Tesco, diszkont az Aldi, a Penny és a Lidl, de hogy még világosabb legyen, odaírják: utóbbi ka­tegória „nem rendelkezik friss hús, húskészítmény és tejtermékek kimérésére szolgáló pulttal”.

Aztán pedig az össz­tűz.

Kezdődik a vasárnapi nyitva tartás ügyével, amelynek menedzselését a KDNP-re bízta a Fidesz. Ám ott is az igazság kimondásával akadtak problémák. Ha eltekintünk attól, hogy a nagy boltok vasárnapi bezáratása üzleti érdekeket szolgál, a KDNP nyugodtan mondhatta volna azt, hogy vasárnap tessék inkább templomba járni. Az indoklásban azonban erről szó sincs, helyette a családok együttléte a fontos, kivéve a kis családi boltokat, ahol ez már nem szempont, ott inkább dolgozzanak ahelyett, hogy egymásnak örülnek a családtagok. A kormány most éppen lebegteti e javaslatot, ami ellen a kereskedelmi szakma számtalan érvet felhozott már. A nagy cégek abban bíznak, hogy a kormány ezen a ponton enged majd azért, hogy a többiben keménykedhessen. Hogy mennyire nincsenek valódi kormányzati érvek e témában, arra bizonyíték
a miniszterelnök múlt heti rádió­interjúja, amelyben azt mondta: nem lesznek elbocsátások a vasárnapi bezárások miatt, mert az elbocsátottakat (!) felveszik a kis családi boltok.

A nagy láncok forgalmuk 11–15 százalékát bonyolítják vasárnap. Nemrég Szlovákiában is előkerült hasonló ötlet, de ott a kormány tényleg egyeztetett, számolgatott, és arra jutott, hogy 3500 munkahely veszne el, továbbá 0,4 százalékkal csökkenne a GDP a javaslat elfogadásával. Az elképzelésből így nem lett semmi. Magyarországon az elbocsátások becsült száma 10 és 25 ezer között mozog. Az éjszakai nyitva tartás megszüntetésére pedig a KDNP már nem is vesztegetett időt, ezért nem is tudhatjuk, mit kellene csinálniuk éjjelente a családoknak.

 

A környezetért

A Tesco- és Auchan-buszok, amelyek ingyenesen szállítják a vásárlókat a belvárosokból az áruházakhoz, láthatóan csípik a kormány szemét. Azt találták ki, hogy a buszok működését „közvetett reklámtevékenységnek” minősítik, és mint ilyet, betiltják. Sőt a kormányzati „érvelés” szerint e buszok kárt okoznak a tömegközlekedésnek azzal, hogy használják a megállókat, csökkentik a belvárosi üzletek forgalmát, és – nem fogják elhinni! – a környezetet is károsítják. De a törvényhozók talán maguk sem bírták ki röhögés nélkül ezeket az érveket, így végül a lapzártakor benyújtott csomagban a buszok ügyével egy­előre nem foglalkoznak.

A törvényjavaslat megszövegezői egyszerű logikával operálnak. Szerintük a tőkeerős üzletláncok megengedhetik maguknak, hogy az árak lenyomása érdekében akár több évig is veszteséget termeljenek, és így ellehetetlenítsék a kis családi vállalkozásokat. Ennek kivédésére törvénybe iktatnák, hogy az 50 milliárdnál nagyobb forgalmú kereskedelmi cégek nem lehetnek veszteségesek. Ha csalárd módon mégis veszteséget mutatnának ki két egymás követő évben, akkor megvonják tőlük a működési engedélyt. Nos, a Tesco Magyarország tavaly 43 milliárd forintos veszteséget könyvelt – csakhogy nem adóelkerülési vagy off-shore trükkökkel, hanem mert a profitot beruházásokra, új boltok nyitására fordította.

Az indoklási rész akkor a legviccesebb, amikor a Fidesz be akarja záratni a világörökségi területen lévő, 400 négyzetméternél nagyobb diszkontokat, miközben egy másik intézkedésével éppen azt a problémát kívánja orvosolni, hogy a belvárosban nincsenek üzletek. Egyfelől arra a következtetésre jut, hogy a külvárosi áruházak építése hozzájárult a belvá­rosi utcakép leromlásához, és az épített környezet pusztulásához vezetett (például a budapesti Rákóczi úton). Ugyanakkor „Európában példátlan módon – az alacsony ingatlanárakat kihasználva – a belvárosokban is egyre több az alacsony színvonalú terméket kínáló, igénytelen kivitelezésű diszkontüzlet”. E problémahalmaz együtt úgy kezelhető, hogy a belvárosban csak Fidesz-közeli diszkont nyílhat vagy működhet, mert az nyilván megfelel az igényesség és színvonalasság kritériumának.

Megváltoznak az áruháznyitás szabályai is. Az eddig plázastop néven ismert, az unió által is vitatott rendelkezés most érdekes módon változik. Aki ezentúl 400 négyzetméteresnél nagyobb üzletet kíván nyitni, az legyen szíves jóban lenni egy bizonyos Rácz ­Róberttel. A törvényben ennyire konk­­rétan persze nem lehetett fogalmazni, úgyhogy a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal mindenkori vezetőjének adtak jogot az engedélyek kiadására. A javaslat indoklása szerint azért éppen neki, mert a törvény őt jelöli ki. Csak. Tiszta szerencse, hogy Rácz Róbert régi polgártárs, az előző ciklusban is betöltötte e tisztséget, majd idén tavasszal fideszes országgyűlési képviselő lett. E tisz­téről azonban lemondott, úgy nézett ki, ő lehet Kósa Lajos utóda Debrecen élén, aztán mégis visszaült a kormánymegbízotti székbe, és lám, máris fontos országos feladatot kapott. A törvényalkotó itt is mindenre gondolt: ha történetesen éppen a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal adná ki az építési szakhatósági engedélyeket egy bolthoz, akkor másodfokon a Heves megyei kormánymegbízott dönt majd. A kormánymegbízottakat Lázár János javaslatára nevezte ki a kormányfő.

Ott tartunk tehát, hogy Tesco és bandája nem bővülhet, nem lehet a veszteségességig olcsó, nem működhet a világörökségi belvárosokban, nem lehet nyitva vasárnap és éjjel.

Nem rossz, de mi van, ha még mindig nem megy el a kedvük az egésztől?

 

Magukért

Erre is van két kormányzati ötlet. Az egyik az állandó büntetőjogi fenyegetettség, hogy bármikor rájuk vetülhet a gazdasági erő­fölénnyel visszaélés gyanújának árnyéka. A gazdasági erőfölény a törvénycsomag szerint könnyen megvalósulhat, hiszen elég ehhez, ha egy cég részesedése a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelmi értékesítésének piacán meghaladja a tíz százalékot, vagy valamelyik üzletkategóriában a harminc százalékot. A Tesco máris félhet: a 168 hipermarketből 119 az övé.
A 159 Lidl-üzlet pedig a diszkont­kategóriában vezet fölényesen. Hogy aztán ezzel az erőfölénnyel ki, mikor és hogyan él vissza, azt majd megállapítják a szigorú, de igazságos állami szervek.

Egy gond maradt igazából: ez a hét nagy lánc még mindig túl sok pénzt keres, ráadásul a külön­adókat 2013-ra meg kellett szüntetni. A boltokat szerencsére rendszeresen vizsgálja az élelmiszerlánc-biztonsági hivatal (Nébih), amiért eddig is fizettek úgynevezett élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. Már csak ezt kell megemelni összes­ségében 350 millióról 30 milliárdra, szinte forintra ugyanannyira, amek­kora a különadók mértéke volt. És sávosan, hogy a kicsik ne fizessenek. És immár nem szabad pántlikázni a bevételt a költségvetésben, nehogy a Nébih azt higgye, most ennyi pénze van vizsgálni. A Reál, a Coop és a CBA a remények szerint kimarad persze, hiszen működési modelljük franchise-szerű, azaz az egyes boltoknak más-más a tulajdonosa – így maradtak ki a különadókból is.

Apró elsimítanivalók is maradtak: az erőfölényes bekezdésekből ki kellett venni a DM-et és a Rossmannt; ehhez törvénybe kellett iktatni, hogy a WC-papír nem napi fogyasztási cikk. [„Napi fogyasztási cikk e paragrafus alkalmazásában a Kertv. 2. § 18. a) pontjában meghatározott termék, ide nem értve az illatszert, drogériai terméket, háztartási tisztítószert és vegyi árut, valamint a higiéniai papírterméket.”]

Aki a kereskedelmi szakmában összerakja a képet, nem hisz a szemének: a nagy nemzetközi cégek ellehetetlenítése, amelyet a Lázár János körüli agytröszt mindenféle tárcaközi vagy szakmai egyeztetés nélkül rakott össze, totális háborút jelent. Néhányan csak egyszerű szívatásnak, illetve a költségvetési lukak betömésére tett kísérletnek vélik a törvénycsomagot. Mások szerint Lázár János, aki a másik kezével éppen a dohány-nagykereskedelmet veszi kézbe, az élelmiszer-kereskedelemben is nagy dobásra készül. Többen a kormány–CBA-szövetség megerősítését lát­­ják a fejleményekben. A Tescót és a többieket kiszorítani az országból persze igen nagy falat lenne, hiszen csak az ingatlanvagyonuk több százmilliárd forint, ami azért a Baldauf László elnök vezette CBA-nak egyelőre túl sok. De a CBA kormányzati segítséggel feljöhet az Aldi vagy a Lidl szintjére.

Indulhat hát az ellenlobbizás, a könyörgés, és van is esély néhány engedmény kicsikarására. A Saturn vagy az IKEA például szintén nyitva tart vasárnap, és mivel a Fidesz egyelőre sem műszaki, sem bútoráruházat nem üzemeltet, talán kisírhatják a kivételezést. A plázák elérhetik, hogy a 400 négyzetméternél kisebb üzlethelyiségeik kinyithassanak, a Plázaszövetség legalábbis így értelmezi a törvénytervezet szövegét. (Nyilván nagy lesz a kereslet a 399 négyzetméteres üzletekre.) A KDNP nagy ügybuzgalmában a plázamozikat is kifelejtette. Vasárnap mozizni még lehet, már ha a család együtt ül be a vetítésre.