Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. április 7-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
A korábban is ható tényezők mellé jött most az ukrajnai háború. A háborús és a piaci pszichózis együtt pedig furcsa következményekhez vezetett: például Németország számos régiójában a megnövekedett kereslet miatt több nagy áruházlánc korlátozni volt kénytelen az egyszerre megvehető étolajmennyiséget.
Sok volt
A magyar fogyasztó nem feltétlenül találkozik a legtöbb növényi eredetű (zömmel folyékony) zsiradékkal, a mi kedvelt étolajtípusaink a világ fogyasztásának viszonylag kicsi, de kétségkívül fontos szeletét képviselik. A világban évente elfogyasztott étolaj mennyisége közelíti az évi 210 millió tonnát, ebből kb. 74 millió a trópusokon termő olajpálma terméséből kipréselt pálmaolaj, míg a második helyen a szójaolajat találjuk (60 millió tonna).
Ehhez képest a nálunk rendszeresen fogyasztott két étolajtípus, a repceolaj (közel 29 millió tonna) és a jelenleg maximált árú napraforgóolaj (20,5 millió tonna) csupán a harmadik és a negyedik helyen áll világviszonylatban. Ehhez jön még, hogy az éves növényiolaj-fogyasztásnak alig 1,5 (!) százalékát teszi ki az Európában és a mediterrán térségben nagy becsben tartott olívaolaj, ennél kókusz- vagy földimogyoró-olajból is több fogy a világban. Nagy probléma azonban, hogy a számos forrásból származó növényi olajok ára konzekvensen együtt mozog, az egyik vagy másik olajcsoportot érő, különböző forrásokból származó ársokkok hatnak az alternatív termékek árára is. Ráadásul az étolaj sütési-főzési potenciálján túlmutató felhasználása miatt az árnövekedés tovább is gyűrűzik.
Az étolaj áremelkedését az élelmiszerek évtized elejétől jelentkező általános drágulása indította be, ám ezt követően számos, egymást erősítő hatás, például spekuláció fokozta szinte elképzelhetetlen szintekre. Az árutőzsdei szereplők már tavaly is kedvezőtlen (például időjárási) viszonyokkal, így csökkenő terméssel számoltak, ami felhajtotta az étolaj árát a határidős árutőzsdéken. Hiába derült ki később, hogy a terméskilátásokhoz képest jóval kedvezőbb mennyiséget takarítottak be globálisan, a termelők közül sokan előre a magasabb áron kötötték le a termést, és a magas felvásárlási ár ragadósnak bizonyult – hiába ment le a napraforgómag vagy az olaj tőzsdei jegyzése. Ugyanakkor számos, takarmányként használt mezőgazdasági termékből alkalmi hiányok is kialakultak: ez nyilvánvalóan érinti az olajos növényeket is, hiszen miután kipréselték belőle az olajat, az így keletkező olajpogácsa fontos állati takarmány – de jó néhány olajos növény közvetlenül is felhasználható takarmányként. S a háború más tekintetben is hiányszituációt teremthet. Az Európában piacra kerülő étolaj jelentős része az Ukrajnában és Oroszországban megtermelt – és részben helyben feldolgozott – napraforgóból származik. Ehhez a két országhoz köthető a globális napraforgóolaj-export 75 százaléka, a teljes globális étolajexportban pedig mintegy 6 százalékos az agresszor Oroszország, illetve 5 százalékos (volt) a megtámadott Ukrajna részesedése.
Aligha valószínű, hogy Ukrajnában a korábbi teljes termésterületen sikerül elvetni az olajos növényeket, ahol mégis vetnek, ott is kérdéses, hogy a termés sértetlenül át is vészeli a további harcokat, és a végén még learatható is lesz. Nem valószínűtlen, hogy Oroszország a termőterületeket is célpontnak tekinti, amivel egyszerre mérhet csapást a vásárló európai országokra és a napraforgóból fontos exportbevételeket realizáló Ukrajnára – saját exportját viszont a szankciók sújthatják.
Diesel, dízel!
Az áremelkedésről további tényezők is gondoskodnak. Az étolaj iránti kereslet növekedését fokozta a koronavírus-járvány: több étolajat vásároltak az emberek, és a boltok is jelentősebb készleteket halmoztak fel.
De megnövekedett az üzemanyagként felhasználható étolaj iránti kereslet is, hogy a dízelolajhoz keverve a dízelüzemű autók motorját hajtsuk meg vele.
Elvégre a német feltaláló, Rudolf Diesel eredetileg étolajhajtású motort tervezett). Emellett kémiai átalakítás (átészterezés, metilezés/etilezés) révén még rafináltabb üzemanyagot (biodízelt) lehet belőle előállítani.
Az étolajár-robbanáshoz derekasan hozzájárult Kína is, ahol az évekig tomboló sertéspestisjárvány végét követően akarták újból felfuttatni a jelentős belső keresletet kiszolgáló sertéstartást. Az ismét növekvő állomány azonban mind több takarmányt követel, ezért az ország már tavaly is azon volt, hogy lehetőleg felvásárolja a takarmánynak való, de emberi fogyasztásra alkalmas étolaj készítésére is felhasználható szója- és kukoricatermés, sőt más, hasonlóan többes rendeltetésű növényi termények mind nagyobb hányadát. Plusz még befigyel a fosszilis üzemanyagok árának kilövése és a háborús helyzetben fenyegető esetleges hiányhelyzetek, ami megint csak erősíti az étolajalapú üzemanyagok iránti keresletet, s továbblökheti felfelé az árspirált. Miközben persze a dráguló üzemanyag minden élelmiszer árát megemeli.
Mi lenne helyette?
A világméretű étolajfogyasztást korábban az egészségügyi ajánlások hajtották fel: a kipréselt, állagukat tekintve az egyértelműen folyadéktól a már majdnem szilárdig terjedő növényi eredetű olajok molekuláris összetevői között zömmel telítetlen zsírsavakat (illetve azok glicerinésztereit) találjuk, amelyek – mondjuk, a disznózsírhoz képest – kedvezőbb élettani hatását számos kutatás vélte igazolni. Ehhez képest az egészségtudatosságra nevelt európai fogyasztók nem szívesen választanának olyan alternatívákat, amelyek huzamos fogyasztása kapcsán – meglehet, erősen leegyszerűsítve tálalt tudományos kutatások alapján – a hirtelen vagy idő előtt bekövetkező szívhalállal asszociálnak.
Azok számára sincs sok jó hírünk, akiket nem gyötörnek efféle skrupulusok, és szívesen térnének át vajra, vagy más állati eredetű zsiradékok fogyasztására. A jó minőségű, tehát kisütött és nem hidegen préselt disznózsír ára már hosszú évek óta emelkedik – együtt a technológiai mellékterméknek tekinthető töpörtyűével, amelynek ára megdöbbentő módon már jó ideje magasabb a színhúsénál. A vajárak tekintetében is lendületes emelkedésről beszélünk, és ha a magas árak és/vagy az alkalmi hiányok miatt sokan váltanának át az alternatív konyhai zsiradékforrásokra, az ezek körében is hiányt, illetve árrobbanást okozhat. A jelenlegi szituációban kulcsfontosságú, hogy legalább a méregdrága olajból visszamaradt főzési mellékterméket hasznosítsuk, hiszen ez az olajok jelentette komoly környezetterhelést is csökkenti. Az angol nyelvterületen yellow grease-nek nevezett használt olajak begyűjtése révén olyan nyersanyagot nyerhetünk, amelyből nyugodt lélekkel készíthető például bioüzemanyag.
Csúcson az élelmiszerárak
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) már tavaly májusban arról számolt be, hogy 11 hónapja folyamatosan emelkednek a globális élelmiszerárak. A múlt év utolsó hónapjaira a szervezet élelmiszerár-indexe a 2013 óta mért legmagasabb értékére kúszott, és kevéssel maradt el a 2011 februárjában elért történelmi rekordértékétől. Nos, ez a rekord már a múlté: a FAO idén kora tavasszal publikált adatai szerint a (2014–2016-os referencia-időszakhoz mért) élelmiszerár-index értéke elérte a 140,7 pontot, s ez 3,1 ponttal több, mint a korábbi (a legutóbbi élelmiszerár-krízis kellős közepén kiadott) érték. Mindez százalékokra lefordítva 20,7 százalékos áremelkedést jelent az előző év februárjához képest, ami a FAO elemzése szerint zömmel a növényi olajok, illetve a tejtermékek árnövekedésének tulajdonítható.
A FAO idén március 4-én publikált jelentése szerint a növényi olajok tekintetében ez az index 201,7 pontot ért el februárban, s ez minden idők legnagyobb mértékű drágulása. Nálunk az étolaj a Magyar Nemzeti Bank március 24-én publikált inflációs jelentése szerint, 117 százalékos áremelkedést produkált az eltelt bő egy évben. S ezek után arra is lehet számítani, hogy amint feloldják az alapvető élelmiszerek árstopját, meg is duplázódhat a napraforgóolaj ára.
