Minden elektronikus jegyeladást egy cég kezébe adna a kormány

  • narancs.hu
  • 2020. november 25.

Gazdaság

Koncessziós pályázaton választanák ki a nyertes, amely a BKK-, MÁV- és Volán-jegyeket is értékesítené.

Valamennyi állami és önkormányzati többségi tulajdonban lévő busz- és vasút-, valamint hajótársaság jegyeinek elektronikus értékesítését egyetlen szolgáltató működtetheti majd - írja a hvg.hu egy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Palkovics László innovációs miniszter által benyújtott törvényjavaslat alapján.

Az "egyes közszolgáltatások egységes elektronikus értékesítéséről" szóló javaslat szerint a Rogán Antal hivatala által kiírt koncessziós pályázaton nyertes cég intézné a jegyeladásokat, a koncessziós eljárást március végéig ki kell írni.

Az ITM az egészet azzal "adja el", hogy két év múlva megszűnhet a parkoláskor fizetett mintegy 100 forintos kényelmi díj, amelyet az elektronikus fizetés esetén eddig kellett fizetni a parkolásért.

A nemzeti mobilfizetési rendszer 2014 óta működik, ezen keresztül sajátították ki az egykori magán- és önkormányzati parkolási társaságok piacát, valamint ezen keresztül árulják az autópálya-matricákat. Az Európai Unió bírósága azonban két évvel ezelőtt úgy ítélte meg: ellentétes az uniós joggal, hogy egy állami társaság kizárólagosan üzemelteti a nemzeti mobilfizetési rendszert.

A javaslat szerint azonban továbbra is magánvállalkozás üzemeltetheti majd a rendszert a koncessziós jog elnyerésével, viszont még több területre is kiterjeszti a rendszer fennhatóságát: a parkolás, útdíjak, illetve gyakorlatilag minden személyszállítási szolgáltatásra elektronikus értékesítés útján történő igénybevételére.

A kiskereskedelmi értékesítést ugyanakkor nem a koncesszió birtokosa végzi majd, hanem viszonteladók.

A szolgáltatóknak, így tehát a BKK-nak vagy a MÁV-nak, illetve a vidéki városok közlekedési társaságainak, vagy éppen a balatoni hajózási társaságnak viszont kötelező lesz csatlakoznia a rendszerhez.

Karácsony Gergely budapesti főpolgármester a Facebookon reagált a javaslatra, amelyet privatizációnak nevezett.

Karácsony a mobilfizetési rendszer kiszervezése mellett egy másik törvényjavaslatot is megemlít, amely a hulladékgazdálkodást is koncesszióba adná, erről azt írja, "nyílt beismerése annak, hogy az állami Kukaholding megbukott. Ezt mi Budapesten pontosan tudjuk, hiszen eddig is úgy működött ez a tákolmány, hogy a budapestiek által befizetett szemétdíjat egyszerűen zsebre tette, és nem adta vissza a fővárosi közszolgáltatónak, így a veszteséget Budapestnek kellett állnia. Ebből persze világosan következne, hogy a hulladékgazdálkodást helyben kellene megoldani, ám a kormány a privatizáció mellett döntött."

Karácsony azt ígérte, hogy a város köztisztaságáért felelős FKF-et, annak bevételeit meg kell őrizni, és nem engedhetik, hogy nőjön a budapestiek által fizetett szemétdíj, valamint hogy azok ne Budapesten hasznosuljanak.

Az elektronikus fizetésekről azt írta, közvetlenül érinti a budapesti terveket, mert egy ideje azon dolgoztak, hogy kirángassák a kátyúból az e-jegyrendszert.

"Ez az az orbitális mutyi, amire az előző városvezetés idején több mint 10 milliárdot(!) égettek el, miközben nem lett belőle semmi. Mi haladunk abba az irányba, hogy ezt a megörökölt szégyent helyrehozzuk, ennek alapja lett volna, hogy a BKK kiépíti a saját rendszerét, a törvényjavaslat ezt megakadályozná. Miként azt is, hogy saját rendszerünk segítségével, modern applikáció fejlesztésével vágjunk rendet az örökölt parkolási káoszban, hogy ezen keresztül tudjunk kedvezményt adni, vagy akár ingyenessé tenni a rövid idejű parkolást a városban" - írta.

Karácsony szerint mindkét javaslat annak beismerése, hogy "a saját maguk által összetákolt állami cégek képtelennek bizonyultak" a feladataikra, ezért inkább eladják az egészet, holott az önkormányzatok maguk is meg tudnák oldani ezeket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.