A Népszava felveszi a kesztyűt, de már a horogkereszt sem a régi

  • narancs.hu
  • 2014. június 24.

Hírnarancs

A kalapácsos ember visszatért, a horogkereszt új neve egymásra merőleges Z, az RTL Klub vezére kussoljon, amíg a magyarok kenyerét eszi. Hírek kedden.

A ma reggeli Népszava olyan stílusú címlappal jött ki, amilyennel utoljára talán 1919-ben. A híres vörös kalapácsos ember szerszámát eldobva próbálja megakadályozni, hogy a hatalmas, narancssárga bakancs eltapossa. A bakancsban nincs fűző (vajon miért?), a talpára azt írták: „Csak!” A majd’ egész oldalas grafika fölé meg ezt: „A Népszava felveszi a kesztyűt a Fidesz ellen”.

Hogy ez a kesztyűzés pontosan mit jelent, az csak tíz óra után derült ki, amikor Németh Péter főszerkesztő és Láposi Elza kiadóigazgató tartott nemzetközi sajtótájékoztatót, vagyis nem forradalmat, mint 1918-ban. Annyi történt, hogy bejelentették, a lap – változatlan körülmények között – még két hónapig tud megjelenni, és ha addig nem lesz 10 000 új előfizető, vagy nem érkezik befektető, akkor lehúzhatják a rolót. Láposi és Németh szerint ezért a Fideszt terheli a felelősség, mivel az állami cégek nem hirdetnek náluk. A Nepszava.hu azt írta, hogy „Láposi feltette a kérdést: a nagy állami cégek – az MVM, a MÁV, a Posta, a Szerencsejáték Zrt. vagy a Magyar Turizmus Zrt. – miért gondolják, hogy kizárólag a jobboldali lapokon keresztül kizárólag a jobboldali közönséget kell tájékoztatniuk tevékenységükről?” A beharangozott kesztyű felvételére csak ezután került sor: „A fenti aránytalanság miatt a Népszava ismeretlen tettes ellen feljelentést kíván tenni, mert ez a jelenség felvetheti a közpénzekkel való hűtlen gazdálkodás, illetve talán a hivatali visszaélés gyanúját is.” A sajtótájékoztatón elhangzott Orbán Viktor neve is, Németh Péter azt mondta, hogy a piaci pletykák szerint a miniszterelnök tiltotta meg, hogy állami cégek hirdethessenek a Népszavában.

A délelőtt másik szenzációja a fideszes Pósán László felsőoktatási törvényt módosító javaslata volt, mely szerint a művészeti felsőoktatásban a doktori fokozattal egyenértékűnek kell elfogadni a Kossuth-díjat, illetve kormányrendelet vagy miniszteri rendelet alapján adományozott díjakat, a sportoktatásban meg azokat, akik a fenti díjakon kívül olimpián az 1–3. helyeken végeztek. Pósán nem nagyon indokolta meg, hogy mire ez a nagy jóindulat (arra, hogy Mocsai Lajos legyen a TF rektora), ám alig pár órával az első schmittpálozások után inkább visszavonta az egész cuccot, a 444.hu-nak azt mondta, azért, mert „nem volt jól kidolgozva”.

A nap legviccesebb közleménye a nagykanizsai rendőröké. Fotókkal is illusztrált rongálással lepték meg a police.hu olvasóközönségét, itt van egy mutatóban.

false

 

Ebben persze még nincs semmi röhejes, de amit írtak… „Több nagykanizsai lakó tett bejelentést, hogy összefestették az autóját. A helyszínen a rendőrök megállapították, hogy ismeretlen elkövető(k) fehér festékszóróval rajzolt(ak) középen összekapcsolt, egymásra merőleges ’Z’ betűhöz hasonló mintát öt személygépkocsira 2014. június 23-án este 18 óra körüli időben. Az autókat más módon nem rongálták meg, nem törték fel. A helyszíni szemlén a nagykanizsai rendőrök látták, hogy a festékszóróval rajzolt minták nem horogkeresztek.”

Talán a rendőrök is azt gondolják, amit Pósán képviselő? Nem volt jól kidolgozva?

És ha már közlemény, Barcza György, a Napi Gazdaság főszerkesztője sem tett lakatot a szájára:

„Szeretek tanulni, de nem szeretem, ha kioktatnak. Több alázatot és kevesebb pökhendiséget várnék el attól, aki a magyarok kenyerét eszi és időnként a magyarok segítségére szorul.”  A főszerkesztő ennél többet nem közöl, így csak sejteni lehet, hogy vélhetően Dirk Gerkensnek, az RTL Klub főnökének vág vissza, aki tegnap egy Facebook-kommentben reagált úgy a Napi Gazdaság szánalmas „sajtóhibájára”, hogy „néhány fickónak vissza kellene mennie a suliba, matekot tanulni”.

Mit mondhatnánk erre? A leginkább azt, hogy több alázatot és kevesebb arcoskodást várunk attól, aki magyar adófizetők pénzéből fenntartott, kormányközeli sajtótermékben ír nyilvánvaló hülyeségeket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.