A legmagasabb szinten kavar vihart a múlt pénteki amszterdami zakó. A Fidesz-politikusok és Csányi Sándor MLSZ-elnök (és OTP-vezér) közötti, immár többmenetes verbálharc aligha véletlen: mivel az orbánizmus leginkább a magyar futball feltámasztásában akarja föl- és megmutatni magát, a kínos vereség mind nyilvánvalóbban száll vissza a miniszterelnökre, a rendszer központi alakjára és egyszemélyes működtetőjére. A magyar labdarúgásban az elmúlt három évben történtek egyúttal az országban és az országgal történteket is kiválóan modellezik – erről éppen a ma megjelenő Magyar Narancsban olvashatnak remek analízist.
Előkerült Szili Katalin egykori országgyűlési elnök is: ma mutatta be sajtótájékoztatón hivatalosan egyelőre nem bejegyzett pártját, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért nevű gyűjtőszervezetet, amely önmeghatározása szerint valódi baloldali és demokratikus és nemzeti politikát folytat majd. Szili Katalin 2010-ben az MSZP Baranya megyei listájáról jutott a parlamentbe, ám hamarosan szakított pártjával. Kilépésére régóta számítani lehetett, hiszen kudarcos 2005-ös államfőjelölését követően fokozatosan fogyott körülötte a levegő, többek között látványos konfliktusba keveredett az akkor még ereje teljében lévő Gyurcsány Ferenccel is. A Fidesznek – akár pártja ellenében is – szocialista politikusként is tett gesztusokat, független képviselőként pedig aktívan támogatta Orbán Viktorék 2010 utáni alkotmányozását.
Ha némi spéttel, de tiltakozott a katolikus Bokor Bázisközösség a hajléktalanlétet kriminalizáló törvénymódosítások ellen. A másfél évtizedig (az 1980-as évek elejétől 1997-ig) a saját egyházában ellenségnek – és még ma is inkább elhajlónak – tekintett közösség szerint „az új törvényi szabályozás ugyanúgy tartalmaz embertelen elemeket, amint az előző, e kérdést szabályozó törvény is: összességében nem szolgálja a társadalom, és főleg nem hajléktalan embertársaink ügyét. A Jézustól megismert morál szerint a bármilyen okból elesett vagy lecsúszott, társadalom peremére sodródott ember éppúgy Isten képmása, mint minden ember”.
A napokban két olyan információ is napvilágot látott, melyek szerint földi létünk alapvető változások előtt áll: az elkövetkező 50 évben fokozatosan érezhetővé válik a klímaváltozás a mindennapokban is, állítják a Hawaii Egyetem kutatói, akik szerint az évszázad második felére a Kárpát-medencében nő a végletesen forró napok száma, továbbá melegebb, olykor a kánikulától sem mentes lesz a tavasz és az ősz, gyakoribbak lesznek az aszályos periódusok. Jól hangzik, de a klímaparát nem árt némi szkepszissel figyelni.
Ráadásul könnyen meglehet, hogy mindezt meg sem érjük: mintegy 400 méter átmérőjű aszteroida közelít a Föld felé, és a számítások szerint 2032-ben keresztezi bolygónk röppályáját. Az ütközés valószínűsége rendkívüli kicsi (1:63 000), de teljesen nem zárható ki. Ha bekövetkezne, az bizonyosan az emberi civilizáció pusztulásával járna. Várhatóan ez a katasztrófa vetne véget az Orbán-rendszernek is, mivel a dolgok jelenlegi állása szerint a becsapódás pillanatában éppen húsz éve lesz annak, hogy a magyarországi baloldali ellenzék még mindig „az együttműködés kölcsönösen kedvező és eredményes formáit” keresi.
