L. Simon coming outja a család nevében

  • narancs.hu
  • 2014. július 2.

Hírnarancs

Lesz pride és lesz ellenpride, a nagykövetségek aggodalmuknak adtak hangot. L. Simon László nem ad el édességet idegeneknek, Lázár János utat mutat. Hírek szerdán.

„A 19. Budapest Pride Fesztivál alkalmából támogatásunkról biztosítjuk a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösségeket, és támogatjuk azon jogaikat, hogy békésen és törvényes keretek között fejezhessék ki magukat.” Így kezdődik az a közös nyilatkozat, amelyet az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Finnország, Hollandia, Írország, Izrael, Kanada, Málta, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Szlovénia, Svájc és Svédország magyarországi nagykövetségei adtak ki. Nincs tudomásunk arról, hogy más országok hasonló rendezvényeivel kapcsolatban is jelent-e meg hasonló körlevél, úgyhogy már most borítékoljuk, hogy a kormányközeli körökben nem kis felháborodást, az ország belügyeibe való beavatkozást stb. fog kiváltani a nyilatkozat. Az már biztos, hogy lesz ellentüntetés: a „Család nevében” Facebook-csoport ugyanott és ugyanakkorra szervezett demonstrációt, amikor a felvonulást tartják. Ahogy arról a Népszava beszámolt, „az MTI azt követően kereste meg az ORFK-t, hogy a Facebook-csoport azt közölte, a Fővárosi Közigazgatási Bíróság hatályon kívül helyezte a rendőrség korábbi betiltó határozatát, és így az eredeti terveiknek megfelelően július 5-én délután a Kossuth tér és az Alkotmány utca sarkánál rendezvényt tarthatnak. Ebből következően – tekintettel egy már korábban tudomásul vett rendezvényre – ugyanott, ugyanabban az időben két rendezvény tartható meg.”

„A család hagyományos értékeit kívánjuk népszerűsíteni, egyebek mellett szórólapozással szeretnénk felhívni az érdeklődők figyelmét arra, hogy a család a társadalmi élet őssejtje, egy olyan természetes közösség, melyben a férfi és a nő önmaga ajándékozására hivatott a szeretetben és az élet továbbadásában. Célunk a család ellen irányuló törekvésekkel szemben egyfajta társadalmi immunitás kibontakoztatása, különös tekintettel a gyermekek jogaira” – így szól a „Család nevében” ars poeticája. Biztos bennünk van a hiba, de úgy véljük, hogy szombaton ennél sokkal kevésbé szofisztikáltan fogják kifejezni magukat a csoport aktivistái.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Nem így L. Simon László, aki tegnapi nagy beégése után a mai Népszabadságban konkrétan coming outolt. Amikor azzal vették elő a magyar kultúrpolitika fenegyerekét (maga Orbán Viktor nevezte így hősünket), hogy miért csak a munkatársai cégeit hívták meg tavaly egy 9,4 milliós kommunikációs tenderre, az államtitkár nemes egyszerűséggel csak annyit válaszolt, hogy „olyan céggel, illetve személlyel akartam együtt dolgozni, akit jól ismerek, akiben megbízom, és mindig minden kérésemet szakszerűen oldotta meg”. Nos, véleményünk szerint ennél őszintébben és veretesebben még senki nem fejezte ki az elmúlt négy évben azt, hogy csak a haveroknak jár megbízatás. Tényleg, mit kell itt hülyeségeket beszélni nemzeti érdekekről, a magyar kis- és középvállalkozások helyzetbe hozásáról. Portfólió, referencia? Azt bárki csinálhat! L. Simon most végre kimondta, amit eddig is tudtunk: csak annak jár, akit személyesen ismerünk. És hogy mi volt a nagyszabású tender? Tudja a fene. Az volt a címe: „Velencei kerékpárút és kerékpáros szolgáltatások fejlesztése”. Ehhez tényleg nélkülözhetetlen lehet L. Simon kéréseinek szakszerű megoldása.

És ha már a szakszerűségnél tartunk, ne feledkezzünk meg Lázár Jánosról sem. A Magyar Nemzet tudósítása szerint a szuperminiszter – korábban polgármester – tegnap Makón kijelentette, hogy „a következő négy évben az önkormányzatok feladata a korábbiaktól eltérően nem a települések üzemeltetése lesz, hanem munkahelyek megteremtése és a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás”. Lázár szerint ez azt jelenti, hogy „a helyi közösségeknek is rendelkezniük kell helyi gazdaságfejlesztési elképzelésekkel, és ehhez szeretne a kormány forrásokat hozzárendelni, és azoknak az önkormányzatoknak, melyek közfeladat ellátására igénylik a forrást, például óvodafejlesztésre, alanyi jogon jár majd a támogatás”. Ez tényleg jól hangzik, már csak az a kérdés, ha nem az önkormányzat, akkor mégis ki lesz az üzemeltető. Az állam? Netán a megbízható haverok?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.