A szelep
Az úgy mehet, hogy időnként bemegy Szörényi Levente a Heti Válasz szerkesztőségébe, szervusztok, jó napot, kérek egy címlapot. Na, aztán mi jót hoztál, aranyos Leventém? Hát, nem fogjátok elhinni, de ez a kultúra tenhazánkban, hát, borzasztó, mindenkinek már milyen nagy arca van benne, hát rosszabbak, mint az Aczél volt, szörnyű, nem térek magamhoz, borogassatok. Szerintünk nem borogatják, vagy nem eléggé. Erre mondja valaki, hogy a jobboldal nem ad helyet a kritikus szónak?
| ||
Szerencsére a nagy borzasztózás mellett oda is rúg egyet a művész, ahová illik. „Azok a nyilatkozatok, amelyekkel az országot külföldön köpködte, vállalhatatlanok” – mondja a pilisi szívcsakra motorja és őre Alföldi Róbertről. Hogy ez az okosság hirtelen miről is jutott eszébe, az másodlagos nyilván, az a fő, hogy szóba került, különben hova lett volna a függetlenség meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás?
Mi a magunk részéről ezt bírjuk jobban, az alföldizést. Fekete Györgyöt, Kerényit szidni, ahhoz nem kell sok fifika, de ha valaki mond egy rossz szót is az államról, a kormányról, ne adj’ isten, vezetőnkről, nos, az mindjárt Magyarországot köpködi. Nem, nem és nem, mert az ugyan meglehet, hogy az állam – most – egy jól körülírható csoportozat irányítása alatt áll, vagy Orbán Viktor – most – okkal mondja, hogy az állam én vagyok. De Magyarország? Ugyan már!
Gábor a háborúba
A NATO szerint ezer fölé tehető az Ukrajna területén bevetett orosz katonák száma, akik Délnyugat-Ukrajnában törtek előre. Petro Porosenko elhalasztotta törökországi utazását, és bejelentette, hogy invázió történt országa ellen – írja az origo. Azt általában helyes fenntartásokkal fogadni, amikor a sajtó háborúkat jelent be, de az Ukrajnából már jó ideje érkező hírek finoman szólva is egyformák, s az olyan értelmezésükhöz sincs szükség a félmúlt negyvenéves megszállásának paranoiájára, miszerint durva agresszióról lehet itt szó mégis – orosz részről. Putyin részéről.
A helyzet olyan rémes, hogy már attól is elmegy a kedve az embernek, hogy tiszta szívvel ironizáljon azon, ki is siet épp Kijev és Klicskó megsegítésére. Igen, önök eltalálták, Demszky Gábor. Ahogy mondani szokták, ahol nagy a szükség, közel a segítség.
És mégis mozogna
Romániában betiltják a stoppolást, vége a romantikus évtizedeknek. Bármilyen jól is hangzik ez egy szalagcímben, a lényeg sokkal cifrább, a nem létező tömegközlekedés kompenzálására hiénák hiénáznak föl s alá az utakon, és szállítják a népet, mert az valahogy ott sem akar megmaradni a hátsóján, oszt mozgérozna vagy kell, vagy sem. Hát, mint a 444.hu-n keresztül a maszol.ro-ról megtudtuk, ott sem fenékig tejfel frisca az élet.
Legyen meg neki
A nap híre azért mégiscsak az, hogy Matolcsy Gyöngyi indul Akarattya polgármesterségéért. Szurkolunk nagyon neki. A metódus azonban még a hírnél is szebb: először kibulizzuk, hogy Akarattya leváljon Keneséről, aztán rámegyünk a helyhatóságra… Vajon az ilyen embereknek soha senki nem mondja, hogy ezt már ne, elég ennyi is? Várjanak, a legeslegjobb rész csak eztán következik, mit mond az asszonka? „A kérdés úgy merült fel, hogy több Akarattyán élő megkeresett: van egy jó csapat, már csak egy polgármester jelöltre lenne szükség – és rám gondoltak.” (Betűhív idézet.) Erre mondják felénk, hogy „de dumaaa”.
Kapus ante portas
Nemcsak Szörényi, de valahai librettistája – civilben a népiek jelentős költője –, Lezsák Sándor is belemar ám az enni adó kézbe. Az a baja az alföld csikaszának, hogy nem az ő emberét indítja a Fidesz… hol is… Félegyházán (bár ez csak nagyítóval derül ki forrásanyagunkból). Hajrá, Sándor, ne hagyd magad, Kapus!
Középpályás ante portas
Xavi Alonsót várják a bőrnadrágosok, Platini nem megy Blatter ellen. Mindezt csak azért mondjuk, mert le kívánjuk szögezni: a világ legjobb labdarúgóját nem Lionel Messinek, hanem Asisat Oshoalának hívják. Bocsesz!
