A kormányfő tusványosi beszéde hivatalosan vitathatatlanná tette azt, amit eddig csak a kétharmados kormánytöbbség kritikusai állítottak. Orbán Viktor már nem tekinti mércének és hivatkozási alapnak a rendszerváltást és annak intézményi vízióját, az alkotmányos, liberális demokráciát. Állítása szerint az általa megteremteni óhajtott berendezkedés az illiberális, munka alapú állam. A példaként hivatkozott államok (pl. Oroszország, Kína, Törökország) szinte mind autokráciák vagy diktatúrák, amelyek semmibe veszik vagy súlyosan korlátozzák a politikai pluralizmust, a sajtószabadságot, az egyéni szabadságot, a kisebbségi jogokat, a magántulajdont. Orbán beszédében zavaros hivatkozásokra támaszkodva arra is utalt, hogy a liberális demokrácia világszerte végnapjait éli, és hazai szószólói pedig az államélet peremén működő, a külföld által pénzelt, magukat civileknek mondó politikai ügynökök. (A miniszterelnök szóhasználatában ebben a tekintetben a külföld az Európai Unió, az alkotmányos jogállamok szinonimája, a baráti Oroszország viszont nem tartozik ide.) Az Eötvös Károly Intézet elemzése a tusványosi Orbán-beszédről itt. Kálmán C. György mai blogbejegyzésében pedig egy 2007-es Orbán-beszédet idéz meg, mely ellenkező értelmű ugyan, de attól is ugyanazt a frászt töri ki mindenkiből.
 Fotó: MTI | |
Baranya megye több részén már alig vannak őzek, mert mindet felfalták az aranysakálok. A vadgazdálkodásból élőknek ez milliós veszteség, a vadászok eddig mégis tehetetlenek voltak, nem tudtak lépést tartani a szaporulattal, ez pedig nekik és több fajnak is rossz. Mekkora a baj? Mire jutottak a magyar sakálkonferencián? Jön-e a sakálapokalipszis? Kérdezi az Index. Mindezt persze teljesen feleslegesen, hiszen ezt mi már rég megírtuk: A kilencvenes évek óta ismét megjelent Magyarországon, sőt immár városi, városszéli környezetben is találkozni vele. Lehet, hogy ideje megbarátkoznunk a magyar sakállal. Az aranysakál valószínűleg az utolsó nagy eljegesedés maximuma óta jelen van Európa hozzánk közeli fertályán. A történelmi Magyarországon, a Kárpát-medencében is régóta vannak adatok jelenlétéről – sosem volt sok belőlük, egészen pontosan még soha nem volt annyi, mint mostanában. Korábban térségünk volt elterjedésük északi pereme – ez most jóval északabbra tolódott. A zoológusok között nagyjából konszenzus van a tekintetben, hogy az aranysakál az a kutyaféle ragadozó, amelyet eleink nádi farkasként, toportyánként, sőt toportyánféregként emlegettek – bármennyire jólesne ez utóbbiakat valamiféle kriptozoológiai kreatúrával azonosítani.
 A cukiságmérő kiakasztásán dolgozó sakálkölyök | |
Meleg, de elképesztően záporos-zivataros idő előtt állunk: a párás fülledtségben naponta többször is megázhatunk, fázni mégsem fogunk. Némileg különleges időjárási helyzet állt elő itt Közép-Európában, pláne a Kárpát-medence kellős közepén: nem is a tényezők kombinációja, hanem makacs kitartása a lenyűgöző. A lényeg, hogy a környékünk még a múlt hét végén egy sekély ciklonális mező hatása alá került, mely egy magassági hidegcseppel kombinálva hosszú napokig itt marad a környékünkön, ami rendre visszatérő időjárási helyzetet eredményez. A heti tuti itt.
