Mit tesz velünk ez a Jenő? – Anya csak egy van

  • narancs.hu
  • 2014. május 4.

Hírnarancs

Zsigó beolvas az uniónak, csontvázat találtak a III. kerületben, búcsúzik a Gödör Klub. Esős, szomorú hétvégénk volt.

Ukrajnában egyre rémesebb a helyzet. A tudósítások szerint Odesszában negyvenhatan haltak meg, azt sem lehet tudni, hogy valójában kik állnak a vérengzések mögött. Az ukránok orosz provokációt emlegetnek, az oroszok ukrán vadállatokat. Mindenesetre Moszkva a minél nagyobb zűrzavarban érdekelt. Szinte biztosra vehető, hogy a májusi választások elmaradnak, mint ahogy az is, hogy Putyin bábszínháza már castingol, hiszen Janukovics leszerepelt. Mindenesetre az odesszai események után egy orosz hadüzenet sem kizárt. Persze az is lehet, erre semmi szükség: például Donald Tusk lengyel kormányfő szerint Oroszország már most háborút vív Ukrajnával, csak nem nevezik annak.

false

 

Nálunk azonban minden rendben van, de még inkább rendben lenne, ha az Európai Unió végre a maga dolgával törődne, nekünk meg csak a pénzt adná. Legalábbis Zsigó Róbert szombati sajtótájékoztatójának ez volt a lényege. A rezsiharc veteránja kijelentette, hogy „az unió új vezetésének a haszontalan bürokratikus kekeckedés helyett jóval több energiát kell fektetnie a valós problémák megoldására”, példának Magyarország jobban teljesítését hozta fel a munkanélküliség leküzdésében. Azért megnéznénk, mi lenne például Németországban vagy Hollandiában, ha hozzánk hasonlóan járnának el ebben a küzdelemben. Mivel kampány van, Zsigó mellett a Fidesz minden kétséget kizáróan européer listavezetője, Pelczné is megmondta a magáét, szavai szerint „a válság terheit mindenkinek – az erőseknek is – viselniük kell. A bankoknak, multinacionális cégeknek legalább olyan részt kell vállalniuk a közös teherviselésből, mint amilyet a családoknak kellett, és kell jelenleg is”. Aha. Még jó, hogy hozzátette: „Minimális elvárás, hogy a közös szabályokat mindenki kötelezőnek tartsa magára nézve, és ezek érvényesülését az Európai Bizottság részlehajlás, kettős mérce alkalmazása nélkül értékelné.”

Emlékszünk, mivel jött a Fidesz, amikor hatalomra került 2010-ben? Szekrényekből kieső csontvázakkal! Nos, egy megvan, igaz, nem a szekrényből került elő, hanem ahogy az Index tudósításából kiderül, egy budapesti barlangból. A csontváz egy körülbelül 100-150 kilós szikla alatt feküdt. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság keresőkutyás szolgálata, a doktorszolgálat és a műveleti szolgálat is a helyszínre vonult. A beszámolóból megtudhatjuk, hogy négy éve (!) a közelben találtak egy másik csontvázat is.

Tegnap az új Gödör is elbúcsúzott, mi az egyik fellépő, a Balaton együttes számával köszönünk el, pedig nincs is mindennek vége. A klub vezetőivel készült interjúnkból megtudhatják a részleteket.

A végére hagytuk a legfontosabbat, ma volt anyák napja, virág helyett ezt a dalt küldjük.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.