Orbán kezet nyújt – Mohácsiak! Mondjatok nemet a turistáknak!

  • narancs.hu
  • 2015. február 15.

Hírnarancs

Terror, egyeztetés, busójárás – rémes hétvégénk volt.

Terror Koppenhágában

Tökéletesen indult a hétvége, napsütés, tíz fok feletti hőmérséklet, meg minden, ám arra nem jutott idő, hogy ideiglenes himnusszá tegyük a Sunshine Reggae-t – Koppenhága nem engedte. Az MTI jelentése szerint egy fegyveres lövéseket adott le szombat délután egy kávéházra, amelyben rendezvényt tartottak a szólás szabadságáról. Az eseményt az a svéd karikaturista vezette, aki évekkel ezelőtt egy rajzsorozatában Mohamed prófétát kutyatesttel ábrázolta. Lars Vilks úgy vélte, ő volt a célpontja a támadásnak. Ám hogy ez mennyire nem számított, jól mutatja, hogy nem sokkal később, szintén Koppenhágában, egy zsinagógánál volt újabb támadás… „Úgy gondoljuk, hogy a két támadást ugyanaz a tettes követte el; az illetőt a rendőrség lelőtte a norrebrói pályaudvarnál” – idézte az MTI Torben Molgaard Jensen rendőr főfelügyelőt, illetve Joergen Skov nyomozót, aki szerint „e pillanatban semmi nem utal arra, hogy lettek volna más elkövetők”.

Ma délutánra már elkészült a hivatalos jelentés is. Eszerint az első támadás szombat délután négy óra előtt történt: a támadó automata fegyverrel belőtt a Krudttoenden kulturális központ ablakán, ahol az előadó Lars Vilks volt. Testőrei elrántották a művészt, akit így nem ért lövés, de egy 55 éves férfi meghalt, három rendőr pedig megsebesült. A rendezvényen ott volt Franciaország koppenhágai nagykövete is: François Zimeray épp csak befejezte köszöntőbeszédét, amikor a lövések eldördültek. A helyszínen jelenlévők mintegy 40 lövést hallottak. A másik, éjfél utáni lövöldözésnek egy zsinagógánál egy fiatal zsidó biztonsági őr esett áldozatul, és két rendőr megsebesült. Skov nyomozó elmondása szerint a támadó – 25-30 éves, atletikus testalkatú férfi – akkor találta szemben magát a rendőrökkel, amikor visszatért a rendőrség által már szemmel tartott házhoz, és ott lelőtték.

Donald Tusk, az Európa Tanács elnöke hivatalos nyilatkozatban, Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke pedig Twitter-bejegyzésben ítélte el a koppenhágai fegyveres támadásokat.

Bácsi, maga nem mohácsi!

A hétvége legjelesebb eseménye minden kétséget kizáróan a mohácsi busójárás volt, ráadásul újdonsággal is szolgált, hiszen maga Balog Zoltán méltatta. Az MTI tudósítása szerint a miniszter azt mondta, hogy „a 20. század második felében megpróbálták elrabolni, velünk elfelejtetni a népi hagyományainkat, nemzeti büszkeségünket, de van egy város, Mohács, ahol ezt nem engedték, ragaszkodtak hozzá. Úgy vélte: a busójárás a mohácsiaké, nem a turizmusé, a gazdaság- és kultúrpolitikáé, nem a marketingé, nem a kommunikációs stratégiáké”.

Mi tagadás, szép gondolatok.

false

 

Fotó: wikipedia.org

 

Orbán és a kerekasztal lovagjai

Szombat délelőtt Orbán Viktornak eszébe jutott, hogy Magyarországon még parlamenti demokrácia van, ahogy a Fidesz honlapján olvashatjuk: a „pártok támogatását kérte a nemzeti külpolitikai célok eléréséhez”. De adjuk át inkább a szót Szijjártó Péternek, aki az MTI-nek elmondta, hogy „a megbeszélésen téma volt a segítségnyújtás folytatása Ukrajnának, valamint az amerikai–magyar szövetségesi kapcsolatok erősítése és az Oroszországgal fenntartott pragmatikus együttműködés fejlesztése”.

Vasárnapi Tóbiás

Az Index pedig azt írta meg, hogy az MSZP elnöke vasárnap reggel adott elő egy magánszámot. „Tóbiás József vasárnap Budapesten egy óbudai CBA előtt tartott sajtótájékoztatón tagadhatatlanul felébredt, és emlékeztetett: a nap folyamán országszerte 164 helyszínen kérdezi az MSZP a társadalom véleményét a legtöbb üzlet március 15-től életbe lépő vasárnapi zárva tartásáról” – írják.

Jön, jön, jön

Már csak kettőt kell aludni, és megjön a várva várt Vlagyimir, aki miatt nemcsak a fél várost fogják lezárni, de a csatornafedeleket is. De hogy addig se unatkozzunk, arról a Humán Platform gondoskodott (ha már az ellenzék Orbánnal haverkodik), a 444.hu beszámolója szerint a szervezet a VII. és a VIII. kerületi Fidesz-irodák bejáratát „szombatra virradóra igényes, Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor arcképét egyaránt ábrázoló molinókkal díszítette ki”. Az Index viszont azt írja, hogy titokzatos orosz gép landolt ma Ferihegyen. „Az Iljusin (IL76) lajstromjele RA 76713, az orosz légierő gépe. A Flightradar adatai szerint Minszkből érkezett. Valószínűleg az orosz államfő kíséretének egy része érkezett vele a keddi Putyin-látogatást előkészítendő.”

Keddig pedig feltétlenül nézzék meg ezt a rajzfilmet!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.