Orbán biztos viccel (á, dehogy…)
Ha Orbán Viktor szokásos héthetenkénti rádióinterjú-folyamának mostani etapjától azt várta, hogy majd választ ad az elmúlt 14 napban felmerült kérdésekre, hát csalódott – a kremlinológiai szubtilitásokra érzékeny elemzők meg nyilván a kezüket dörzsölik, de őket meg hordja el a fekete macska. Orbán először is semmilyen, a most megkötendő orosz gázüzlettel kapcsolatos, mégoly tétova kérdésre sem volt hajlandó válaszolni. Ravasz ember, aki nem játssza ki kártyáit – vélné erre az oktalan választópolgár, aki úgy hitte, hogy ezt követően legalább szól majd Simicska Lajossal történt, szánkózásig (de előbb a miniszterelnök többszöri legecizéséig és alig rejtett legyilkosozásáig) fajuló kofliktusáról, aki finanszírozta és irányította a NER rendszerét. Hát a fenéket, a nevét se ejtette ki, pusztán annyit mondott: a reklámadóra, azaz Simicska (és persze nem csak az ő) pénzére is igényt tart. A kormányzás nem személyes ügy, szólt Orbán, majd A keresztapából tanult hűvös eleganciával letörölte az arcát. A bankok meg örüljenek, hogy hamarosan enyhülnek terheik, és ősztől csökken a rájuk önkényesen kirótt bankadó – hiszen a korábbi MNB-vel és az ördögi (bár nevén e babonás napon nem nevezett) Gyurcsánnyal karöltve áskálódtak a magyar emberek tönkretételéért. Már csak ezért is fontos lenne, fűzi hozzá Orbán, ha a bankrendszer mind nagyobb része kerülne nemzeti kézbe – ez alatt kedves vezetőink általában saját magukat és idővel változó összetételű oligarchiaparkjukat értik.
Rettegniük pedig a legfrissebb bűnbakképző kommunikációs (értsd: Habony-) kampány célpontjainak, a gazdasági menekülteknek kell. Orbán legszívesebben összefogdostatná, jól megdolgoztatná, majd kellő gyötrés után intő példaként hazaküldené őket fatornyos hazájukba, ahonnan minden komoly ok nélkül indultak el a vakvilágba. Első számú vezetőnk magvas gondolatai már csak azért is figyelmet érdemelnek, mert még kocsmai beszélgetésekben is ritkán bukik elő ilyen leplezetlen, szinte gyermeki szadizmus.
Ukrajna
Visszatérve miniszterelnökünk rádióinterjújára: Orbán, aki nagy megkönnyebbülésünkre maga is a béke pártján áll, üdvözölte a csütörtöki minszki megállapodás nyomán beköszöntött törékeny békét. Nos, ez utóbbi még csak vágyteli gondolat, elvégre a friss hírek alapján (lásd ezt a BBC-tudósítást) pénteken még korántsem hallgattak el a nehézfegyverek. Sőt, a megállapodás sajátos moszkvai értelmezésére utal, hogy az orosz elnöki szóvivő szerint az oroszok nem vesznek részt a konfliktusban, ezért nem is kell sehonnan kivonulniuk.
A szomszédban zajló harcok miatt még aktuálisabb: éppen hetven évvel ezelőtt ért végett Budapest minden szempontból pokoli, rettenetes szenvedéseket hozó ostroma – senkinek sem kívánnánk, hogy újraélje azt az élményt, legkevésbé magunknak.
Megbánta, visszaúszott a hajóra
Szerető Szabolcs régóta a jobboldali média állócsillaga, egy ideje a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese, ám az országot megrengető, s a nyugati lapoknak komoly szemantikai kihívást jelentő gecizés alkalmából ő is szörnyű dilemmába került. A lelkiismeret csapdájában vergődő sajtómunkás elsőre komoly csalódást okozott munkaadójának, ám a süllyedőnek tűnő hajót elhagyó médiavezetőkkel szemben hamarosan visszakozott, és visszatért szeretett lapja kebelére. Amelynek mai számában, a 3. oldalon egy nyilatkozatban indokolja meg döntését, amelynek lényege. „Nincs mit szépíteni, egy hete elhamarkodott, rossz döntést hoztam (…) Elnézést kérek ezért. (…) Egy vezető nem hagyhatja magára kollégáit, a szerkesztőséget.” Az írásból az is kiderült, hogy a névsorban szereplők nem hosszú konspiráció végén hozták éppen akkor nyilvánosságra a felmondásukat. Szeretőt idézve: „Múlt pénteken azt a számomra minden előzmény nélküli, megdöbbentő tájékoztatást kaptam, hogy a Magyar Nemzet tulajdonosa – akivel én soha nem találkoztam, soha nem beszéltem – 180 fokos irányváltásra, lényegében az értékrendje megtagadására kívánja kényszeríteni a lapot. A bejelentés hatására az újság főszerkesztő-helyetteseként beadtam a felmondásomat.” „A mindenki számára érzékelhető valóság megcáfolta a radikális irányváltásról szóló hírt. D. Horváth Gábor főszerkesztő személye számomra garancia arra, hogy a Magyar Nemzet nem fordul vállalhatatlan irányba, az újság tartalmában – ahogyan ezt Tisztelt Olvasóink is igazolhatják – nyoma sincs annak a bizonyos 180 fokos fordulatnak.”
| ||
GDP
Az elemzőket is meglepte, hogy tavaly 3,5 százalékkal bővült a gazdaság – lám, a valóság ismét rácáfolt az örök vészmadarakra, jajveszékelőkre. Varga Mihály szerint stabil és erős ez a növekedés, Parragh László szerint pedig jó esélyünk van egy tartós és meredek növekedésre. Optimizmusunkat fokozhatja, hogy a General Electric komoly létszámmal, vagy ezer fővel bővíti pesti szolgáltatói központját, ahová főleg pénzügyi szakembereket keresnek, de néhány háeresnek és IT-s kockafejűnek is akad majd munka. Ezt a sok jó hírt pedig mind megtalálják egy rakáson, a jó hírek forrásánál, a közszolgálati média online portálján (http://www.hirado.hu/), amelynek főoldali vége-hossza nincs blogajánlójában – nyilván a közszolgálatiság jegyében – fideszes politikusok és befolyásos, párt közeli megmondóemberek (kitalálták: itt most Schmitt Máriára gondoltunk) magvas gondolataiból is mazsolázhatunk.
Mikola
Társasági rovatunkban kénytelenek vagyunk megemlékezni Mikola István NER-politikus, a szinglihordák néhai réme, a hagyományos családi értékek önjelölt védelmezője harmadik válóperéről. A Blikk ihletett beszámolója szerint a jeles státusférfi és neje e hét elején hivatalosan még egy párt alkottak, szerdától azonban tizenegy évi házasság után véglegesen különváltak útjaik. Az asszony 2011-ben még kiköltözött politikus férjével Párizsba, amikor Mikolát kinevezték a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) magyar nagykövetének, de a lap szerint már akkor sem volt felhőtlen a viszonyuk. Mikolának ez volt a harmadik válása, de hát, aki ennyire rajong a család intézményéért, az küzdjön is meg vele. Mikolára amúgy is illik a mondás, életében minden volt már, csak akasztott ember nem. Egykor a Hazafias Népfront alelnöke, később KDNP-politikusként az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere – ma már a Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkáraként dolgozik, ami szép teljesítmény ahhoz képest, hogy egykor a nyakába varrták a 2006-os választási vereséget. Mostanában azonban rájár a rúd: másfél héttel ezelőtt anyagi gondjai miatt szolgáltatott témát a sajtónak. Az államtitkár vagyonnyilatkozatából kiderült: kezességet vállalt nevelt lánya svájcifrank-alapú hiteléért, aki később nem fizette a részleteket, így a végrehajtó lefoglalta Mikola több ingatlanát és két autóját.
Még nem a tavasz, de majdnem
Szép napos időnk van, s ahogy e hétre szóló prognózisunkban is ígértük, a hétvégére még melegszik is. Mármint napközben, mert naplemente után gyorsan zuhan a hőmérséklet, s éjszakánként mindenhol keményen fagy, jelezve, hogy még mindig csak februárt írunk. Jó, ha észben tartjuk: még várható néhány fordulat, mielőtt végleg beköszöntene a tavasz.
