Orbán szíve elnyomó rezsimekért dobog

  • narancs.hu
  • 2014. február 11.

Hírnarancs

Orbán népnyúzókat köszöntött, Zalatnay Saroltát meglopták, meghalt Shirley Temple. Vaskos hírek kedden.
Figyelmeztetik Kínát Orbán Viktor érkezésére

Figyelmeztetik Kínát Orbán Viktor érkezésére

Fotó: MTI

 

Essünk túl a napi hányingerhullámon már az elején: Orbán Viktor, Áder János, Kövér László és Martonyi János is gratulált Irán vezetőinek az iszlám forradalom 35. évfordulóján. Az évforduló apropóján bloggerünk nemrég itt írt az országról, de talán nem árt még pár szóban megemlékezni arról, hogy olyan rezsimről beszélünk, amely az 1979-es forradalom után több ezer ember kivégzésével fojtotta el az ellenzéki hangokat; amelynek vezetői jelenleg is pártolják a nyilvános vesszőzéseket és kivégzéseket, és teljesen rendben lévőnek találják, hogy nőket bebörtönözzenek pár hónapra (vagy megverjenek) csupán azért, mert azok kivillantották a bokájukat az utcán; akik brutális, vallási alapú elnyomásban utaznak, hol atombombáról, hol pedig Izrael eltörléséről álmodoznak, és miközben szeretnek ájtatos és szigorú képet vágni, elsősorban a minél nagyobb vagyon összerablása foglalkoztatja őket (erről nagyszerű tényfeltárást lehet olvasni angolul itt). Akiknek az országában egy csomó felvilágosult, a nyugati kultúrát és értékeket jól ismerő és elismerő ember félelemben és szégyenben kénytelen leélni az egész életét. Szóval, nekik gratuláltak választott vezetőink. Talán már csak napok kérdése ezek után, hogy Kim Dzsong Unt is feldicsérjék Észak-Korea mintaszerű irányításáért.

Mindeközben Orbán Kínában kavar, bejönnek neki a furcsa állagú, egzotikus országok. Az Origo itt tippelget az utazás lehetséges céljáról, de nyilvánvalóan valamiféle tarhálási próbálkozásról van szó.

Ám térjünk csak vissza hazánkba! Régóta töprengtünk már azon, hogy vajon mennyibe kerülhet egy jó kis megafonos szirénázás a parlamentben, és most már végre ezt is tudjuk: a paksi szavazás múlt heti, táblás, illetve szirénázós megzavarásáért 4 LMP-s képviselő összesen 800 ezret fog fizetni, már ha teljesül az akkor elnöklő fideszes Jakab István óhaja. Teljesülni fog. Nem azért, hogy tippeket adjunk, de ennyi pénzt szerintünk percek alatt össze lehetne szedni azért, hogy a honfitársunk, Csihar Attila által vezetett norvég black metal legenda, a Mayhem megzavarja néhány ízes dalával a magyar parlament legendásan minőségi, mindennapi munkáját. Ők is négyen vannak, és valahogy úgy érezzük, vállalnák a feladatot.

Ha már zene: ahogy azt a Quart hírül adta, néhány magyar mikroblogger felfedezte, hogy Diplo, a felkapott amerikai producer egyik (2012-es) számába Zalatnay Sarolta Adj egy percet című számából lopta az alapokat. A korai Zalatnayt amúgy a legműveltebb, menő nyugati arcok mostanában eléggé bírják – itt egy további bizonyíték. Legyünk büszkék Sacira!

És legyünk büszkék a József Attila Körre is, ugyanis a magyar holokauszt-emlékévvel kapcsolatos, vállalhatatlan állami megnyilvánulások miatt a JAK sem kéri azt a pénzt, amelyet a Civil Alap pályázatán egyébként jogszerűen elnyert. Közleményük szövege itt olvasható.

Végül gyász: 85 éves korában elhunyt Shirley Temple, a filmes gyereksztárok örökös poszterarca, a 30-as évek kicsi csillaga, aki már 6 évesen (mini) Oscar-díjat állíthatott otthon a teddy mackói mellé. Aztán kikopott Hollywoodból, de azért később is fel-feltűnt a nyilvánosság előtt: a 80-as évek végén például nagykövet volt az egykori Csehszlovákiában. Egy teljesen eltűnt világ (és ízlés) ikonja volt, de valódi ikon, olyanból pedig nem sok van.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.