Tehát a tüntetések hétvégéje: szombaton a civilek, vasárnap a profik tolták, nyugodtan lehetett volna fordítva is, a tegnapi főerők a ruszkiknak ismét odavetett haza védelmében mentek ki a József nádor térre, velünk együtt. Serénykedésükről be is számoltunk, itt. Nagyon közeles időpontban a Szabadság tér is hallatta a hangját, miszerint köszöni, nem kérne a megszállási emlékműből, nos, mi sem.
Mára a Parlament közelébe vonult az Összefogás, erről például itt lehet olvasni meg sokfelé máshol is, a kérdés azonban az, hogy a hétvégén kivonult kábé kétezer főnyi élőerő mennyire teszi boldoggá az otthonról szurkolókat. Nos, meglátásainkat dióhéjban összegezve arra jutottunk, hogy lehet viaskodni a rossz idővel, de az igazság az, hogy bő két hónap múlva parlamenti választások lesznek ebben az országban, vége a tüntetések idejének. Aki eddig nem érzékelte, hogy a szájáig ér a sár, az már aligha fog észbe kapni. Csak abban bízhatunk, hogy pusztán a vak nem látta, mi folyt ebben az országban, az elmúltnégyévben, basszus.
Persze ez ilyen nap, a hatalom birtokosainál senki sem képes nagyobb önégetésre. Orbán Viktor például felkelt hajnalban, hogy megmérkőzzön az ónos esővel, de az elpucolt előle. A gyáva. Erről szól egy pompás videó, amiben az a legjobb, mikor a pojáca a vihart keresi: na, mi van a viharral…
Jó, értjük mi, hogy azóta, mióta honfitársaink tömege ragadt az autójában egy hóvihar miatt, egyfolytában kompenzálja akkor tehetetlenséggel vegyes nemtörődömségét az egész színtársulat, de mégsem kéne az időjárásból nettó pornográfiát csinálni, mert az piszok ciki. Nézi az ember a napi három Piedonét a tévében, oszt’ ott fut feszt a csík rajta, hogy vörös kód, vörös kód, annyira szánalmas. Amikor majd megint tényleg cudar idő lesz, úgyis elszúrnak majd valamit.
Akkor most Orbán, a hős tiszteletére szóljon az ének valakiről, aki ugyancsak a szelekkel kötekedett.
Tarlós főpolgármester belezokogott mikrofonállványainak kölcsönadott zsebkendőjébe a házitévén, hogy jaj, lehet, hogy nem fut be mégsem márciusban az a cudar metrókészülék, s akkor mit adunk át? Mit, bazd meg? A stafétabotot. Egyfelől biztos át fogják adni, másfelől azzal sem mentek sokra, amikor a Nemzeti Színházat adták át a választásokra.
A jó hír az, hogy az A38-as hajó viszont befutott.
Illetve felújítják a szovjet emlékművet! Na, erre varrjon gombot, aki tud! Jól van, eddig lehetett örülni meg csodálkozni. Kassán újítják föl, még szép, majd Budapesten. Mert Kassán nem a gonoszok vannak hatalmon, hanem rissz-rossz politikusok.
Mielőtt elbőgnénk magunkat, röhögjünk egyet, íme a nap képe a fidesz.hu-ról:
| ||
S a végén mindig a gyász, a rohadt gyász, mikor még ki sem jöttünk az előzőből, halva találták generációnk nyilván legnagyobb amerikai jellemszínészét, Philip Seymour Hoffmant, a karjából kiállt egy fecskendő – ne vágjon senki pofákat, sírjatok. Itt az interjúnk.
