Orbánt bántják a szelek is

  • narancs.hu
  • 2014. február 2.

Hírnarancs

Mögöttünk a tüntetések hétvégéje, ám a hozzájuk kapcsolódó rossz érzéseink miatt aligha csupán a rossz idő okolható. Sokkal inkább a rossz idők. Szerencsére a köpcös megvívott az ónos esővel, ugyanakkor fővárosi kifutófiúja vad kormolásba fogott a metró átadása tárgyában, hogy tudniillik tart valamitől. Amúgy meg gyászra gyász: szomorú vasárnap.

Tehát a tüntetések hétvégéje: szombaton a civilek, vasárnap a profik tolták, nyugodtan lehetett volna fordítva is, a tegnapi főerők a ruszkiknak ismét odavetett haza védelmében mentek ki a József nádor térre, velünk együtt. Serénykedésükről be is számoltunk, itt. Nagyon közeles időpontban a Szabadság tér is hallatta a hangját, miszerint köszöni, nem kérne a megszállási emlékműből, nos, mi sem.

Mára a Parlament közelébe vonult az Összefogás, erről például itt lehet olvasni meg sokfelé máshol is, a kérdés azonban az, hogy a hétvégén kivonult kábé kétezer főnyi élőerő mennyire teszi boldoggá az otthonról szurkolókat. Nos, meglátásainkat dióhéjban összegezve arra jutottunk, hogy lehet viaskodni a rossz idővel, de az igazság az, hogy bő két hónap múlva parlamenti választások lesznek ebben az országban, vége a tüntetések idejének. Aki eddig nem érzékelte, hogy a szájáig ér a sár, az már aligha fog észbe kapni. Csak abban bízhatunk, hogy pusztán a vak nem látta, mi folyt ebben az országban, az elmúltnégyévben, basszus.

Persze ez ilyen nap, a hatalom birtokosainál senki sem képes nagyobb önégetésre. Orbán Viktor például felkelt hajnalban, hogy megmérkőzzön az ónos esővel, de az elpucolt előle. A gyáva. Erről szól egy pompás videó, amiben az a legjobb, mikor a pojáca a vihart keresi: na, mi van a viharral…

Jó, értjük mi, hogy azóta, mióta honfitársaink tömege ragadt az autójában egy hóvihar miatt, egyfolytában kompenzálja akkor tehetetlenséggel vegyes nemtörődömségét az egész színtársulat, de mégsem kéne az időjárásból nettó pornográfiát csinálni, mert az piszok ciki. Nézi az ember a napi három Piedonét a tévében, oszt’ ott fut feszt a csík rajta, hogy vörös kód, vörös kód, annyira szánalmas. Amikor majd megint tényleg cudar idő lesz, úgyis elszúrnak majd valamit.

Akkor most Orbán, a hős tiszteletére szóljon az ének valakiről, aki ugyancsak a szelekkel kötekedett.

Tarlós főpolgármester belezokogott mikrofonállványainak kölcsönadott zsebkendőjébe a házitévén, hogy jaj, lehet, hogy nem fut be mégsem márciusban az a cudar metrókészülék, s akkor mit adunk át? Mit, bazd meg? A stafétabotot. Egyfelől biztos át fogják adni, másfelől azzal sem mentek sokra, amikor a Nemzeti Színházat adták át a választásokra.

A jó hír az, hogy az A38-as hajó viszont befutott.

Illetve felújítják a szovjet emlékművet! Na, erre varrjon gombot, aki tud! Jól van, eddig lehetett örülni meg csodálkozni. Kassán újítják föl, még szép, majd Budapesten. Mert Kassán nem a gonoszok vannak hatalmon, hanem rissz-rossz politikusok.

Mielőtt elbőgnénk magunkat, röhögjünk egyet, íme a nap képe a fidesz.hu-ról:

false

S a végén mindig a gyász, a rohadt gyász, mikor még ki sem jöttünk az előzőből, halva találták generációnk nyilván legnagyobb amerikai jellemszínészét, Philip Seymour Hoffmant, a karjából kiállt egy fecskendő – ne vágjon senki pofákat, sírjatok. Itt az interjúnk.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.