A pofátlanság teteje: Pintér és Szijjártó nevetgélve dicsérték a kormány korrupcióellenes lépéseit

  • narancs.hu
  • 2016. február 22.

Hírnarancs

A miniszterek hihetetlen beszédeket mondtak. Bezzeg Kósa elnémult, mikor Habonyról kérdezték. A tanárok sztrájkolnának, miközben a kormánylap börtönnel riogatja őket. Hírek.

Alattomos betegség

A kormány az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kezdeményezése alapján donori megállapodást kötött a számvevőszékek világszervezete (INTOSAI) Fejlesztési Kezdeményezésével (IDI) a korrupció elleni harc érdekében – kürtölte világgá az MTI. Ebből az alkalomból konferenciáztak is egyet, ahol a címben említett miniszterek eddig is gazdag karrierjük egyik legarcpirítóbb produkcióját nyújtották.

„Szijjártó Péter szerint az ország külgazdasági sikereire a lassú döntéshozatal és a tisztességtelen, korrupt hivatali magatartás vannak a legnagyobb veszéllyel, mert elriasztják az ide érkező beruházásokat. Elmondta, hogy ezek kéz a kézben járnak, mert ahol lassú a döntéshozatali folyamat, ott több lehetőség nyílik a korrupcióra, ahol pedig eleve korrupt emberek dolgoznak, ott belassul a rendszer is” – olvassuk a 444 tudósításában, és alig kapunk levegőt. Mert arra például emlékeznek, hogy messzebb ne menjünk, mi történt, amikor a 2014-es választások után Orbán összerúgta a port a Fidesz korrupcióra épülő hátországát évtizedekig felügyelő Simicskával? Akkori elemzésünk összefoglalója szerint konkrétan ez: „Soha ilyen lassan nem állt még fel kormány Magyarországon, a választások óta megbénultak a hivatalok, az állami cégek miniszteri tiltásra nem kötnek szerződéseket, a minisztériumok többségében gyakorlatilag állt a munka.”

Nem bírták ki röhögés nélkül

Nem bírták ki röhögés nélkül

Fotó: MTI

Pintér pedig odáig merészkedett, hogy „megkérte a sajtó munkatársait, hogy ha bárhol korrupciós eseménnyel találkoznak, akkor tegyék közzé, hogy a közigazgatásban megfelelően tudjanak reagálni”. Mondta ezt egy olyan kormány minisztere, amely minden jogszerű és jogszerűtlen eszközzel küzd például az állam szerződéseinek nyilvánossága ellen. A 444 megkérdezte, „nem tart-e attól, hogy a Postáról szóló törvény tervezett módosítása – ami alapján a Posta szerződései nem minősülnének közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak – meg fogja nehezíteni a közpénzek felhasználásának ellenőrzését”. Mire Pintér, „hogy szerinte elég lesz, ha a hivatalos szervek hozzáférnek azokhoz a szerződésekhez”. Elég, ha az állam ellenőrzi önmagát, ugye, a sajtó meg segítsen úgy, hogy kiolvassa a csillagokból a szerződések tételeit.

Habony erre azt mondaná…

Mondanánk azt, hogy különösen undorító volt ezeket a képmutató mondatokat olvasni ma – de hát minden napunk ilyen. Történt ugyanis, hogy Tarlós István és Szijjártó Péter után Kósa Lajos sem mert válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy kicsoda Habony Árpád, és mit dolgozik a kormánynak. Kósának egész egyszerűen elakadt a szava a kérdésre.

Sztrájkolnának a pedagógusok

„Mendrey László, a szervezet elnöke a PDSZ XII., tisztújító kongresszusa után megtartott sajtótájékoztatón a szervezet újraválasztott elnökeként hangsúlyozta: a PDSZ nem tartja legitimnek a köznevelési kerekasztalt, mivel annak munkájában túlnyomó többségben kormánytól függő, kormányközeli szervezetek vesznek részt. Hozzátette: a PDSZ nem kíván »díszellenzékként« jelen lenni a tárgyalásokon. Mendrey László szólt arról is, nem lát más megoldást arra, hogy a kormány »észhez térjen«, mint a sztrájkot” – tudósít a Népszabadság. Palkovics oktatási államtitkár sajnálkozott, és azt mondta, szerinte a PDSZ nem a megoldást keresi, „hanem valami mást”.

Mindeközben a pártlapban…

A kormánypártiságát bátran vállaló Magyar Idők az egyik cikkében arról értekezett, hogy kényszerítették a kockás ing viseletére a diákokat. A másikban pedig nagyjából börtönnel fenyegette meg a tanárokat: „Különféle anarchisták annyiféle színű, mintájú inggel kérkedtek már, s dobták azokat az utánuk következők a történelem szemétdombjára. Mégis viseljük őket. Ki tudja, a mai kockások holnap éppen csíkosra váltanak.”

És a parlamentben…

Kockás ingben mentek a mai ülésre a szocialisták és a jobbikosok. Orbán Viktor pedig az uniós csúcsról és a migránsok fenyegetéséről beszélt – ennek részleteit például itt csodálhatják meg.

false

Fotó: MTI

false

 

Fotó: MTI


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.