Az éjszaka közepén villámként hasított bele a magyar köztérbe az indexes interjú formáját öltő hír, miszerint Schiffer András június 1-jével visszaadja társelnöki megbízatását, augusztus 31-ével pedig parlamenti mandátumát és a frakcióvezetést is. LMP-s párttagságáról azonban nem mond le. Az interjúból egyebek mellett az derül ki, hogy Schiffer a számára fájóan hiányzó zöld/antiglobalista szellemi erőtér kiépítésére törekszik majd a jövőben, jelentsen ez bármit is: a rendszerkritikus üzenetekre vevő, azokat közvetítő valamiféle médiát, a médiában hatásosan megjelenni képes embereket, világosabb üzeneteket vagy valami ilyesmit így egyben. Schiffer 2018–19-ben sem fog indulni semmilyen választáson, Brüsszelbe állításai szerint sohasem vágyott, és nem lesz belőle egyhamar alkotmánybíró sem. Az interjúban kitér arra is, hogy a világon mindenhol minden politikai döntéshozó nagy cégek zsebében van, és mindenütt kicsórják az oktatásra és egészségügyre szánt pénzt, melyek ezért nem fejlődnek (ha jól értjük, sehol sem). Ez utóbbi alapján Schifferre tényleg ráfér most egy alaposabb pihenés.
Matolcsy György úgy tőzsdézik a közpénzzel, mintha mi sem volna természetesebb: ezt a kevéssé vidámító hírt a Netflix- és Tesla-kötvényeket vásároló jegybanki alapítványokról mi adtuk közre ma ebben a cikkünkben, melyből most csak az egyik legfontosabb állítást emelnénk ki: „Nem ismerünk olyan törvényt, amely erre felhatalmazná akár az MNB-t, akár az általa létrehozott alapítványokat vagy azok gazdasági társaságait. Ellenkezőleg, az állami szféra vállalkozásai, a minisztériumok vagy más közszervek tulajdonában, ellenőrzése, felügyelete alatt álló gazdálkodó szervezetek a legkevésbé sem fektethetnek például acél- és olajipari nagyvállalatok vagy nemzetközi pénzintézetek papírjaiba.”
Andy Vajna (és jó pajtása, Habony Árpi) nem fékez: a 444 cikke szerint az öreg filmes/kaszinós/tévés mókus a Rádió 1 mellé a Sláger FM-et is bezsákolná magának, igaz, ezt közvetlenül nem tehetné meg (hacsak a törvényi környezet úgy nem módosul), de H. Árpád valamelyik cége biztosan készségesen kisegíti majd a magyar közélet első számú sugar daddyjét. A Sláger FM-re azért volna szüksége Vajnának, tehát a Fidesznek, mert ez az adó az idősebb budapesti hallgatókat szólítja meg, míg a Rádió 1 a fiatalabbakat.
Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke még márciusban tett feljelentést a Direkt 36 cikke nyomán, amely leleplezte, hogy az MTVA 120 millió forintot fizetett 110 gyakorlatilag tök ugyanolyan weboldalért, de a rendőrséget ez a legkevésbé sem zavarja: amint azt a 444 ma hírül adta, nyomozás az ügyben nem indul.
Roman Polanski filmrendező kiadathatóságáért harcol a lengyel igazságügyminiszter, Zbigniew Zbioro. A lengyel bíróság egyedi döntésén múlik ugyanis, hogy a kiskorú megrontásáért 1978-ban bíróság elé állított Polanski (idézzük vonatkozó cikkünket: „Polanski a bíróságon nem tagadta a történteket, de vallomása szerint nem történt erőszak, a lány benne volt a dologban. Vádalkut kötött, melynek értelmében elismerte a kiskorúval létesített törvénytelen szexuális kapcsolatot, a többi vádpontot pedig ejtették. Ezt követően 90 napos elzárásra és pszichiátriai vizsgálatra kötelezték, majd másfél hónap tesztelés után megállapítást nyert: a rendező nem pedofil és nem is szexmániás. Szabadon engedték, ám az ügyben eljáró, sokak szerint elfogult bíró visszavonta a korábbi megállapodást, és a rendezőt »meghatározatlan időre« ismét börtönbe akarta küldeni.”) átadható-e az USA-nak, ha épp Lengyelországba téved (ami szokása neki), és ott letartóztatják.
Évente 285 milliárd forintjába is kerülhet az adófizetőknek Paks II – állítja egy friss tanulmány, mely a beruházás gazdasági szempontjait vizsgálja. Az elemezés nem talált olyan forgatókönyvet, amely mellett gazdaságos lenne az új blokkok felépítése és működtetése. Durva részletek Keller-Alánt Ákos cikkében itt olvashatók.
Alföldi újra a Nemzetiben! Olyan szép helyzeteket produkál az élet: Alföldi Róbert például az Armel Opera Fesztivál keretében újfent a Nemzeti Színházban rendezhet (Eötvös Péter Senza Sangue c. művét) június végén. A sztori pedig attól lesz igazán a miénk, hogy a hvg.hu hozzáteszi: „Úgy tudjuk, a Nemzeti Színház egyébként először nemet mondott az Armel megkeresésére, de végül a megszokottnál jóval drágábban, egy estére bruttó ötmillió forintért kiadták a fesztiválnak az épületet.” Mindenekfelett alighanem a polgári jó ízlés nevében.
