Schmidt Mária sztárt farag – Legyen ön is főpolgármester-jelölt!

  • narancs.hu
  • 2014. augusztus 14.

Hírnarancs

Falus Ferenc aktívabb lett, Fodor Gábor nem hagyja annyiban, Kövér László beájulna. Nem éppen szerelemcsütörtök.

Kármentéssel indult a nap, a Népszabadság Falus Ferenccel közölt interjút. Miután a baloldali ellenzék közös (?) főpolgármester-jelöltjének volt egy egészen káprázatos belépője, amivel az RTL Klub kedves nézőit szórakoztatta, az MSZP részéről pedig újabb bohócparádék színesítették a fővárosi képviselőjelölt-állítást, Falus határozottabb képet próbál vágni. Olyat szól, hogy „pártoktól függetlenül működő stábom lesz, amelybe azonban mindhárom párt küld szakértőt, aktivistát, pénzt, posztót, paripát”, meg olyat, hogy „kampányom előkészítését – a pártok közötti méltatlan nyilvános vita ellenére – elkezdtük. A munka nem akadt meg attól, hogy néhány kerületben még vannak vagy voltak nézetkülönbségek”, ám ettől még mindig magyarázkodásnak tűnik az egész. Amikor pedig arról beszél, hogy „tíz napja, hétfő délben még az Őrségben töltöttem az időt, és az foglalkoztatott, hogy délután lesz-e eső, aztán röviddel egymás után mindhárom párt vezetőitől kaptam egy felkérést, ami eléggé váratlanul ért”, nem tudunk másra gondolni, mint hogy ennyi erővel bárki lehetne Falus helyében.

false

Jó, mondjuk Tarlós nem. (Miért is nem?) Vagy Kocsis Máté sem, aki pár napja azzal riogatta az újságírókat, hogy pártja az önkormányzati választásokon szembesítő kampányt folytat, és „a Fidesz polgármesterjelöltjeinek lesznek közös és helyi üzenetei is”. Ilyen közös üzenet lehet például a párt mai sajtóközleménye, amelyben a Fidesz Sajtóiroda nevű munkatárs a következő ars poeticával áll elő: „Mi abban hiszünk, hogy akkor van étel a gyermekek asztalán, ha a családnak van miből megvenni, ezért 2010 óta a családok terheit folyamatosan csökkentjük, bevezettük a családi adókedvezményt, csökkentjük a rezsit, növeljük a minimálbért, életbe lépett a gyed-extra és a kiskeresetű családok adócsökkentése.” Miként Kocsis sajtótájékoztatóján, úgy e közleményben is előkerül a „baloldali kispártok” szókapcsolat, ezt eddig még nem hallottuk, de úgy tűnik, hogy mostantól a kampány végéig ez fogja felváltani a balliberálisozást, gyurcsánybajnaizást.

De nicsak, ki beszél még?

„A baloldali pártok komédiát csináltak a budapesti választásból és a főpolgármester-jelölésből. Az elmúlt napok egyezkedéseit látva a Liberálisok álláspontja végleges: Bodnár Zoltán, a párt főpolgármester-jelöltje nem lép vissza senki javára, a Liberálisok önálló jelöltet indítanak, és jövő héten megkezdik Budapest-programjuk bemutatását” – írja közleményében a Magyar Liberális Párt. Tudjuk, ki az a Fodor Gábor, de ki lehet Bodnár Zoltán?

Yo, bitch!

Yo, bitch!

Fotó: Mohai Balázs/MTI

A ma megjelent Figyelő Seszták Miklóssal közöl interjút, aki továbbra sem köti orrunkra kisvárdai kalandjait, ellenben kijelenti, hogy „nemcsak Simicska úrral, de senki mással kapcsolatban nem folytatnak semmilyen konkrét beszélgetést, merthogy a miniszternek nem az a dolga, hogy egyes vállalatok vagy vállalatcsoportok vonatkozásában, a minisztérium működéséhez nem szorosan kapcsolódó tevékenységi körben bármilyen egyeztetést folytasson”. Kövér László is megszólal, egyenesen a Heti Válasz címlapjáról. A paranoid keménykedés most sem marad el, ám amikor arra terelődik a szó, hogy komcsi titkosszolga került posztra a kormányban, a bolsevikokra oly finnyás házelnök ezt találja mondani: „Korábban is előfordult, hogy a szocializmus titkosszolgálatának az embereit alkalmaztuk, csak eddig politikai pozícióba nem emeltük őket. Ez új fejlemény. Nem okvetlenül örömteli. A miniszterelnöki felelősséget persze nem szeretném átvállalni, és az emberekkel kapcsolatos minden kérdésben az ártatlanság vélelmére tekintettel kell lenni.”

false

És még mindig a Heti Válasz. „Július végén A múlt fogságában címmel tett közzé széles körben kommentált nagypublicisztikát a Heti Válaszban Schmidt Mária a balliberális értelmiség alkonyáról. A Terror Háza Múzeum főigazgatója most hasonlóan nagyívű – és ugyancsak élénk visszhangra számító – dolgozatában Kertész Imrét méltatja. Az írás minden bizonnyal sokak érdeklődését kiváltja, hiszen értesüléseink szerint a Nobel-díjas író augusztus 20-án magas állami kitüntetést kap” – írják. Kíváncsian várjuk, mit szól ehhez a megszólított, egyáltalán, mire megy ki ez a játék. Netán abban bíznak, hogy Kertész úgyis visszautasítja, és akkor majd azt mondhatják, hogy… A HV mostani címlaplánya például azzal jön, hogy „abban a játszmában azonban nem veszünk részt, hogy egy politikai kisebbség uralmi igényeihez alakítsuk a történelem értékelését, és az egész magyar társadalmat fasisztává és antiszemitává nyilvánítsuk”. Azt is mondja, hogy „megalkuvásként, meghátrálásként fogható fel, hogy a kormány lemondott az emlékmű formális avatásáról, ami azt is jelenti, hogy ünnepélyesen a magyar állam egyetlen képviselője sem fog fejet hajtani az áldozatok emléke előtt”. Kertész kitüntetését vajon minek tekinti majd a házelnök? Előrelépésnek?

Ma este egyebek mellett Lily Allen is fellép(ett) a Szigeten. Vele búcsúzunk, hogy ne tűnjön mégse olyan rémesnek ez a csütörtök.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.