A választások óta kirobbant botrányok és fogadtatásuk kétségkívül számos tanulsággal szolgálnak. A megszállási emlékmű, a fővárosi választási rendszer átszabása, a civil szervezetek lerohanása, az Origo ügye és a reklámadó megmutatta, hogy konszolidáció helyett a gátlástalanság újabb és újabb magaslataira hág fel a kormányzat. De hiába, hogy aljas szándékaikat szinte már nem is igyekeznek palástolni, a társadalmi ellenállás minimális. Mindez az előző ciklus logikus folytatása.
Az elmúlt hetekben azonban valami megváltozott: a legfontosabb politikai csatározások már elsősorban nem az ellenzék és a kormány között, hanem a kormánypártokon belül zajlanak. A látszat legalábbis ez: a reklámadót a független sajtó az állampárt politikai és gazdasági elitjének összecsapásaként értelmezi, az Index mai cikke szerint pedig „többen már most Lázár–Tarlós-háborút emlegetnek a Fideszben”. A helyzet abszurditása egyszerre nevetséges és kétségbeejtő: két, Orbán Viktornak totálisan kiszolgáltatott és hozzá végsőkig lojális pártkatona küzd egymás ellen. Ilyesmikről szólnak majd a hírek: Simicska Lajos nem elégedett a kormánnyal, Lázár nekiront a fővárosnak, vagy éppen a józanabb fideszes kultúrpolitikusok harcolnak Fekete Györggyel.
Nehéz ebben az új folyamatban nem látványos stratégiát látni. Ez a centrális erőtér ideájának megtestesülése: a darabokra tört ellenzéki pártok csak vélt vagy valós botrányaikkal, egymás elleni taktikai manővereikkel szerepelnek a hírekben, mint marginális, civakodó szereplők. A nagy horderejű politikai játszmák színtere a kétharmados többség belvilága. Ezeket a játszmákat természetesen Orbán Viktor akarata szerint alakítják, de a látszat szerint ő mindezekben nem vesz részt. Orbán Viktor ezentúl csak mint a kicsinyes konfliktusok fölött álló államférfi jelenik meg, aki néhány alkotmánymódosítás után majd államelnökként négyévente kinevezi a miniszterelnököt, a fennmaradó időben pedig a magyarság sorskérdéseivel és stadionépítéssel foglalatoskodik. Ahogy eskütételekor fogalmazott: „Az alapkérdések eldőltek, a választók a vitát lezárták.”
Vagy ahogy a Freedom House fogalmazott friss jelentésében: a demokrácia se nem teljes, se nem visszafordíthatatlan Magyarországon.
| ||
Mi sem illusztrálhatná ezt jobban, mint hogy komoly visszhangot és lelkesedést váltott ki az a bámulatos jelenség, hogy egy kereskedelmi tévé – jelesül az RTL Klub – a kormány számára kínos riportot adott le. A történelmi esemény alkalmából a 444 akkurátusan lejegyezte, mi ment le tegnap a köztévé, a Tv2 és az RTL Híradójában. Ebből jól látható, hogyan nyerhetett újra kétharmadot a Fidesz csapnivaló kormányzati teljesítménnyel. De pont ettől és itt, a teljes apolitikusság és a gátlástalan kormánypropaganda közegében lehet jelentősége, ha az RTL Klub – igen, megkésve, és igen, nyilvánvalóan bosszúból, meg azért jól eldugva, de – elkezd újra valódi híreket is mondani. Mert – a 444 állításával ellentétben – nem igaz, hogy „amióta világ a világ, még nem volt olyan, hogy a két nagy kereskedelmi tévé híradója komoly belpolitikai hírekről számoljon be komolyan”. Dehogynem, a köztévé mindig a kormánynak lejtett, a kertévékben pedig mindig a bulvár volt túlsúlyban, de a kormány legnagyobb botrányairól mindenki beszámolt, egészen Orbán Viktor uralkodásának kezdetéig, amikor a híradókból eltűntek a hírek.
De nem csak politikából áll a világ! Nagy nap ez a mai, hiszen elkezdődött... az Ünnepi Könyvhét! Mindenki menjen a Vörösmarty térre, a Liszt Ferenc térre és szerte az országban mindenfelé, amerre könyvet lát!
Kihagytunk valamit? Ja, igen. Ami a brazíliai sajnálatos eseményeket illeti, arról egyrészt ma megjelent lapszámunkban olvashatnak drámai cikket, másrészt ajánljuk John Oliver okfejtését, amely meglepően találó ahhoz képest, hogy minden mondata egy-egy hatásvadász poén.
