Egy exügynök londoni rendőr (Tim Roth) a rusnya múltja elől egy isten háta mögötti kanadai városkába költözik a családjával. Eleinte minden idilli, de hamarosan egy gonosz olajvállalat települ Little Big Bearbe, s megjelennek a lézengő, kiéhezett olajmunkások, az elvtelen, mindenre elszánt pénzemberek, és újraéled a helyi motorosbanda is.
A brit Rowan Joffé sorozata lehengerlően indít. Az írónak láthatóan nagyon határozott elképzelései vannak a narratív szerkezet átrendezéséről (a széria szinte epizódonként váltogatja az elbeszélés logikáját) és a formai megoldásokról is. Kitűnő a zeneválasztás, az ehhez igazodó ritmikus vágás és a tűéles, szinte szikrázóan zöld és kék kanadai tájképek beiktatása. A gondok csak később kezdődnek.
Joffé egyre inkább engedni kezd az olcsó megoldásoknak (pl. az alkoholizmussal küzdő Worth önálló életre kelő tükörképe vagy a tinédzser lánya és egy bérgyilkos fiú között szövődő tiltott szerelem). S nincs megállás, hajuknál fogva előrángatott megoldásokhoz nyúl (pl. az Angliából importált bérgyilkosok és az ő „fargós” kalandjaik), a szereplők addig jól felépített jelleme és motivációi pedig teljesen összekuszálódnak. Kanadával sem igazán tud mit kezdeni: szép tájai jól mutatnak a nagytotálokban, de sajátos társadalmi és kulturális formái teljesen idegenek és egzotikusak maradnak. Egyedül Tim Roth tart ki a legvégéig – neki mindent megbocsátunk (sokszor gyáva, gyenge és alávaló) és mindent elhiszünk (még azt is, hogy kemény öklű akcióhős). Ám a fokozatosan szétcsúszó cselekményt ő sem képes összefogni.
Az HBO műsorán
