Tévésorozat

A bosszú csillaga

Interaktív

Egy exügynök londoni rendőr (Tim Roth) a rusnya múltja elől egy isten háta mögötti kanadai városkába költözik a családjával. Eleinte minden idilli, de hamarosan egy gonosz olajvállalat települ Little Big Bearbe, s megjelennek a lézengő, kiéhezett olajmunkások, az elvtelen, mindenre elszánt pénzemberek, és újra­éled a helyi motorosbanda is.

A brit Rowan Joffé sorozata lehengerlően indít. Az írónak láthatóan nagyon határozott elképzelései vannak a narratív szerkezet átrendezéséről (a széria szinte epizódonként váltogatja az elbeszélés logikáját) és a formai megoldásokról is. Kitűnő a zeneválasztás, az ehhez igazodó ritmikus vágás és a tűéles, szinte szikrázóan zöld és kék kanadai tájképek beiktatása. A gondok csak később kezdődnek.

Joffé egyre inkább engedni kezd az olcsó megoldásoknak (pl. az alkoholizmussal küzdő Worth önálló életre kelő tükörképe vagy a tiné­dzser lánya és egy bérgyilkos fiú között szövődő tiltott szerelem). S nincs megállás, hajuknál fogva előrángatott megoldásokhoz nyúl (pl. az Angliából importált bérgyilkosok és az ő „fargós” kalandjaik), a szereplők addig jól felépített jelleme és motivációi pedig teljesen összekuszálódnak. Kanadával sem igazán tud mit kezdeni: szép tájai jól mutatnak a nagytotálokban, de sajátos társadalmi és kulturális formái teljesen idegenek és egzotikusak maradnak. Egyedül Tim Roth tart ki a legvégéig – neki mindent megbocsátunk (sokszor gyáva, gyenge és alávaló) és mindent elhiszünk (még azt is, hogy kemény öklű akció­hős). Ám a fokozatosan szétcsúszó cselekményt ő sem képes összefogni.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.