tévéSmaci

Gólyakancellár

  • tévésmaci
  • 2018. február 20.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kinyitották az ajtókat, mindegyik mögött ugyanazt találták. Egy asztal és néhány szék, szemben ablak, kutya, macska, plüssmackó – ők nem együtt, hanem felváltva. Itt a macska, ott a kutya, amott a bólogató Teddy mackó azzal a felemás gombszemeivel. Troché lépett az első ajtóhoz, Sztupa a másodikhoz. Troché feltépte, Sztupa előbb csak résnyire nyitotta, aztán kitárta, s így a harmadikat, majd a negyediket, s tovább is, mindenütt ugyanaz, nyitva felejtett hűtő, elveszett lombfűrész. Próbáltak mindent együtt és külön, Troché benézett az asztal alá, Sztupa leült a székre, kievett valamit a tányérkából, kiivott valamit a pohárkából, mégsem jutottak sokra. Szinte semmire, mígnem Sztupa elkezdte kinyitogatni az ablakokat. Vissza, sietve az első ajtóhoz, befelé, Troché tán a széket is felborította, úgy rohant kinyitni, legyen végre mindenütt kereszthuzat. S nyíltak is az ablakok, előbb itt meg ott, aztán mindenütt, hol csikorogva, hol puhán, máshol meg el kellett szedni előle virágcserepeket, illetve cserepes virágokat, ennyi volt csak a különbség az előző asztalokhoz és plüssmackókhoz képest, hogy az egyik ajtó mögött, az ablakban voltak virágok. Nem különösebben izgalmasak, távolról sem sokatmondóak, azt is túlzás lenne állítani, hogy jelzésértékük lett volna, de frissen voltak locsolva, alattuk a műanyag tálkában még ott csillogott némi túlfolyás. Nem sok, épp csak egy kevés. Sztupa türelmesen lerakta a földre, hogy Troché vagy valaki a nyomukban le ne borogassa őket, aztán futott tovább az újabb asztalok, székek, kutyák, cicák, plüssmedvék felé, megint semmi változatosság, semmi ránc, egy gyűrődés sem sehol. Elillantak a szagok is, kivitte a francba őket a huzat.

Pénteken (22-én) délután a Cinemax belecsap a három másfél órás részből összehordott Ku’damm 56 című német sorozatba, s ha már nekifog, le is darálja az egészet. S jól is teszi, mert a sorozat pont az, amit a címe ígér, magával ragadó látkép az adenaueri kor Nyugat-Berlinjéről: a gazdasági csoda egy tánciskola parkettjének szemszögéből mutatva, miközben a hátsó ajtón beoson a See You Later, Alligator!

Szombaton, ha már az egyben letolt sorozatoknál tartunk, az HBO 3 este kilenckor elkezdi cseh lerakatának Mammon című hatrészes krimijét, ami hál’ istennek nem a Staré Městóban játszódik, hanem a modern száztornyúban. Egy True Detective egyvégtében Borůvka felügyelő hazájában!

Vasárnap végre itt a karácsony, amit mi sem bizonyít jobban, mint a műsor: Sztárom a párom a ViaSat3-on. Banks úr megmentése a Benczúr utcában, nem, hanem az RTL II-n. Tigris és sárkány a Cinemax 2-n. Nos, mindenki látta a Sztárom a páromat ezerszer. De ki emlékszik arra, hogy Julia Roberts mit forgatott, amikor visszatért Londonba, s Hugh Grant olyan balul végződő látogatást tett a díszletben. Hát, sajnálom, hogy nem tudták önök sem, „egy Henry James-darabot”. A Kutyák és Lovak bezzeg ment volna, mi?!

Hétfőn – bár aligha érdemlik meg, hisz nem tudták a megfejtést – a kedves Jézuska és kedvencünk, a Cinemax 2 hoz kegyedéknek is egy Henry James-darabot, konkrétan A galamb szárnyait. Charlotte Rampling benne a szigorú nagynéni, és ott van nagyon Michael Gambon és a velencei karnevál is. A tévé helyett válasszák inkább a bejglit!

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.