tévéSmaci

Gólyakancellár

  • tévésmaci
  • 2018. február 20.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kinyitották az ajtókat, mindegyik mögött ugyanazt találták. Egy asztal és néhány szék, szemben ablak, kutya, macska, plüssmackó – ők nem együtt, hanem felváltva. Itt a macska, ott a kutya, amott a bólogató Teddy mackó azzal a felemás gombszemeivel. Troché lépett az első ajtóhoz, Sztupa a másodikhoz. Troché feltépte, Sztupa előbb csak résnyire nyitotta, aztán kitárta, s így a harmadikat, majd a negyediket, s tovább is, mindenütt ugyanaz, nyitva felejtett hűtő, elveszett lombfűrész. Próbáltak mindent együtt és külön, Troché benézett az asztal alá, Sztupa leült a székre, kievett valamit a tányérkából, kiivott valamit a pohárkából, mégsem jutottak sokra. Szinte semmire, mígnem Sztupa elkezdte kinyitogatni az ablakokat. Vissza, sietve az első ajtóhoz, befelé, Troché tán a széket is felborította, úgy rohant kinyitni, legyen végre mindenütt kereszthuzat. S nyíltak is az ablakok, előbb itt meg ott, aztán mindenütt, hol csikorogva, hol puhán, máshol meg el kellett szedni előle virágcserepeket, illetve cserepes virágokat, ennyi volt csak a különbség az előző asztalokhoz és plüssmackókhoz képest, hogy az egyik ajtó mögött, az ablakban voltak virágok. Nem különösebben izgalmasak, távolról sem sokatmondóak, azt is túlzás lenne állítani, hogy jelzésértékük lett volna, de frissen voltak locsolva, alattuk a műanyag tálkában még ott csillogott némi túlfolyás. Nem sok, épp csak egy kevés. Sztupa türelmesen lerakta a földre, hogy Troché vagy valaki a nyomukban le ne borogassa őket, aztán futott tovább az újabb asztalok, székek, kutyák, cicák, plüssmedvék felé, megint semmi változatosság, semmi ránc, egy gyűrődés sem sehol. Elillantak a szagok is, kivitte a francba őket a huzat.

Pénteken (22-én) délután a Cinemax belecsap a három másfél órás részből összehordott Ku’damm 56 című német sorozatba, s ha már nekifog, le is darálja az egészet. S jól is teszi, mert a sorozat pont az, amit a címe ígér, magával ragadó látkép az adenaueri kor Nyugat-Berlinjéről: a gazdasági csoda egy tánciskola parkettjének szemszögéből mutatva, miközben a hátsó ajtón beoson a See You Later, Alligator!

Szombaton, ha már az egyben letolt sorozatoknál tartunk, az HBO 3 este kilenckor elkezdi cseh lerakatának Mammon című hatrészes krimijét, ami hál’ istennek nem a Staré Městóban játszódik, hanem a modern száztornyúban. Egy True Detective egyvégtében Borůvka felügyelő hazájában!

Vasárnap végre itt a karácsony, amit mi sem bizonyít jobban, mint a műsor: Sztárom a párom a ViaSat3-on. Banks úr megmentése a Benczúr utcában, nem, hanem az RTL II-n. Tigris és sárkány a Cinemax 2-n. Nos, mindenki látta a Sztárom a páromat ezerszer. De ki emlékszik arra, hogy Julia Roberts mit forgatott, amikor visszatért Londonba, s Hugh Grant olyan balul végződő látogatást tett a díszletben. Hát, sajnálom, hogy nem tudták önök sem, „egy Henry James-darabot”. A Kutyák és Lovak bezzeg ment volna, mi?!

Hétfőn – bár aligha érdemlik meg, hisz nem tudták a megfejtést – a kedves Jézuska és kedvencünk, a Cinemax 2 hoz kegyedéknek is egy Henry James-darabot, konkrétan A galamb szárnyait. Charlotte Rampling benne a szigorú nagynéni, és ott van nagyon Michael Gambon és a velencei karnevál is. A tévé helyett válasszák inkább a bejglit!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.