Tévé

Vér, veríték, könnyek

Vundersőn és Zuperszexi

Interaktív

Ilyen nincs, és mégis van - hangzik az immár negyedszázados (1988, Szöul) sportkommentátori szállóige, s a lelkesedést leszámítva épp e szavakra fakadhat Sebestyén Balázs és Vadon János közös esti show-jának nézője is.

Merthogy a magyar televíziózásban szokatlan egyértelműséggel megbukott műsor mintha a halál utáni élet lehetőségét próbálgatná, negyedik adásában látványosan lemondva a "vagány, odamondogatós" irályról, s helyette inkább az élőszóval megvalósított altatás meg az önpocskondiázás veszélytelennek sejtett műfaját megkísértve. A műsort be kéne szántani, és a helyét behinteni sóval, hallhatjuk a bátran megidézett nézői véleményt, s a kényszeredett öngúny valósággal végighullámzik a felvételről sugárzott adás első percein. A szándék kettősségében is egyértelmű: a készítők legalább valamiféle bátortalan ellentmondást remélnek a nézőktől, vagy ha azt nem, hát akkor az "annyira rossz, hogy muszáj nézni" közönségreakcióját. A számítás általánosságban roppant ésszerű, elvégre a közönség sokkal elkötelezettebben tud tévét nézni, mint az alkotók műsort készíteni, ám a konkrét esetben mégsem ígérkezik eredményesnek. Ez utóbbi reflex kiváltásához ugyanis valamilyennek kellene lenni, s a Vundersőn és Zuperszexi már éppen erre nem vállalkozik.

Hiába az alacsony műsorvezetők és a még alacsonyabb elvárások, ha az első szórakoztatónak szánt bejátszás Sebestyén és Vadon könnyezőversenyével rabolja az időnket, ahol egyébiránt a legmeghökkentőbb mozzanatnak az a merész sejtetés bizonyul, mely szerint Sebestyén Balázs olvasta a Winnetout. Fekete Pákó ezúttal ByeAlexnek van maszkírozva, ami hozzávetőleg majdnem olyan kacagtató, mintha ByeAlex lenne Pákónak beöltöztetve. Jön azután a fókuszos Gönczi Gábor, hogy elhamukázzon egy Kész átverés-szekvenciát és egy hajdani Rio de Janeiró-i románcot, s hogy megméresse a feje körméretét. Merthogy a vánszorgó adásnak most ez a vezérmotívuma, a fejméret, s ezt csupán egyetlenegy kérdés tudja felülütni: van-e Gönczi Gábornak feneke? Vélhetőleg van, aminthogy Hargitai Beának (ő vajha ki lehet?) ugyancsak van efféle testtájéka, hiszen erről még villanásnyi képet is láthatunk. Mellesleg szólva a sokat emlegetett 16-os karika dacára ezt a fotót sokkal rövidebb ideig szemlélhetjük, mint az Amerikából jöttem mutogatós feladványait, melyekkel még önmagukat is látványosan untatják Sebestyénék.

Ám van, amit még a mutogatós játéknál is jobban unnak a műsorvezetők, és ez a beszélgetés. Pedig a vicces fiúk a csatorna jóvoltából még Szellő Istvánt is odaültethetik a stúdióba, de ugyan minek, ha vagy folytatólagosan rácsodálkoznak arra, hogy a képernyőn szereplőknek lábuk is van, vagy tökéletesen motiválatlanul elismétlik-megakasztják a "bugyiszaggató nézésű" híradós szavait. A végkifejletben azután hírolvasó versenyen próbálják zavarba hozni Szellőt: birizgálják, macerálják, a fülébe forró ólmot öntenek, de legalábbis tollal csiklandozzák. A néző Szellőnél jobban legfeljebb az adást a bértapsolói széksorok között végig álló korpulens stand-upost szánhatja, aki értékelhető poén nélkül kényszerül asszisztálni Sebestyénék feszelgéséhez. S a néző persze sajnálhatná akár önmagát is, de ehelyett inkább elmutogatna ő is egy feladványt Balázséknak: Amerikából jöttem, mesterségem címere b - k. Bukott show-manek.

RTL Klub, november 3.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.