Tévé

Vér, veríték, könnyek

Vundersőn és Zuperszexi

Interaktív

Ilyen nincs, és mégis van - hangzik az immár negyedszázados (1988, Szöul) sportkommentátori szállóige, s a lelkesedést leszámítva épp e szavakra fakadhat Sebestyén Balázs és Vadon János közös esti show-jának nézője is.

Merthogy a magyar televíziózásban szokatlan egyértelműséggel megbukott műsor mintha a halál utáni élet lehetőségét próbálgatná, negyedik adásában látványosan lemondva a "vagány, odamondogatós" irályról, s helyette inkább az élőszóval megvalósított altatás meg az önpocskondiázás veszélytelennek sejtett műfaját megkísértve. A műsort be kéne szántani, és a helyét behinteni sóval, hallhatjuk a bátran megidézett nézői véleményt, s a kényszeredett öngúny valósággal végighullámzik a felvételről sugárzott adás első percein. A szándék kettősségében is egyértelmű: a készítők legalább valamiféle bátortalan ellentmondást remélnek a nézőktől, vagy ha azt nem, hát akkor az "annyira rossz, hogy muszáj nézni" közönségreakcióját. A számítás általánosságban roppant ésszerű, elvégre a közönség sokkal elkötelezettebben tud tévét nézni, mint az alkotók műsort készíteni, ám a konkrét esetben mégsem ígérkezik eredményesnek. Ez utóbbi reflex kiváltásához ugyanis valamilyennek kellene lenni, s a Vundersőn és Zuperszexi már éppen erre nem vállalkozik.

Hiába az alacsony műsorvezetők és a még alacsonyabb elvárások, ha az első szórakoztatónak szánt bejátszás Sebestyén és Vadon könnyezőversenyével rabolja az időnket, ahol egyébiránt a legmeghökkentőbb mozzanatnak az a merész sejtetés bizonyul, mely szerint Sebestyén Balázs olvasta a Winnetout. Fekete Pákó ezúttal ByeAlexnek van maszkírozva, ami hozzávetőleg majdnem olyan kacagtató, mintha ByeAlex lenne Pákónak beöltöztetve. Jön azután a fókuszos Gönczi Gábor, hogy elhamukázzon egy Kész átverés-szekvenciát és egy hajdani Rio de Janeiró-i románcot, s hogy megméresse a feje körméretét. Merthogy a vánszorgó adásnak most ez a vezérmotívuma, a fejméret, s ezt csupán egyetlenegy kérdés tudja felülütni: van-e Gönczi Gábornak feneke? Vélhetőleg van, aminthogy Hargitai Beának (ő vajha ki lehet?) ugyancsak van efféle testtájéka, hiszen erről még villanásnyi képet is láthatunk. Mellesleg szólva a sokat emlegetett 16-os karika dacára ezt a fotót sokkal rövidebb ideig szemlélhetjük, mint az Amerikából jöttem mutogatós feladványait, melyekkel még önmagukat is látványosan untatják Sebestyénék.

Ám van, amit még a mutogatós játéknál is jobban unnak a műsorvezetők, és ez a beszélgetés. Pedig a vicces fiúk a csatorna jóvoltából még Szellő Istvánt is odaültethetik a stúdióba, de ugyan minek, ha vagy folytatólagosan rácsodálkoznak arra, hogy a képernyőn szereplőknek lábuk is van, vagy tökéletesen motiválatlanul elismétlik-megakasztják a "bugyiszaggató nézésű" híradós szavait. A végkifejletben azután hírolvasó versenyen próbálják zavarba hozni Szellőt: birizgálják, macerálják, a fülébe forró ólmot öntenek, de legalábbis tollal csiklandozzák. A néző Szellőnél jobban legfeljebb az adást a bértapsolói széksorok között végig álló korpulens stand-upost szánhatja, aki értékelhető poén nélkül kényszerül asszisztálni Sebestyénék feszelgéséhez. S a néző persze sajnálhatná akár önmagát is, de ehelyett inkább elmutogatna ő is egy feladványt Balázséknak: Amerikából jöttem, mesterségem címere b - k. Bukott show-manek.

RTL Klub, november 3.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.