Tévé

Vér, veríték, könnyek

Vundersőn és Zuperszexi

Interaktív

Ilyen nincs, és mégis van - hangzik az immár negyedszázados (1988, Szöul) sportkommentátori szállóige, s a lelkesedést leszámítva épp e szavakra fakadhat Sebestyén Balázs és Vadon János közös esti show-jának nézője is.

Merthogy a magyar televíziózásban szokatlan egyértelműséggel megbukott műsor mintha a halál utáni élet lehetőségét próbálgatná, negyedik adásában látványosan lemondva a "vagány, odamondogatós" irályról, s helyette inkább az élőszóval megvalósított altatás meg az önpocskondiázás veszélytelennek sejtett műfaját megkísértve. A műsort be kéne szántani, és a helyét behinteni sóval, hallhatjuk a bátran megidézett nézői véleményt, s a kényszeredett öngúny valósággal végighullámzik a felvételről sugárzott adás első percein. A szándék kettősségében is egyértelmű: a készítők legalább valamiféle bátortalan ellentmondást remélnek a nézőktől, vagy ha azt nem, hát akkor az "annyira rossz, hogy muszáj nézni" közönségreakcióját. A számítás általánosságban roppant ésszerű, elvégre a közönség sokkal elkötelezettebben tud tévét nézni, mint az alkotók műsort készíteni, ám a konkrét esetben mégsem ígérkezik eredményesnek. Ez utóbbi reflex kiváltásához ugyanis valamilyennek kellene lenni, s a Vundersőn és Zuperszexi már éppen erre nem vállalkozik.

Hiába az alacsony műsorvezetők és a még alacsonyabb elvárások, ha az első szórakoztatónak szánt bejátszás Sebestyén és Vadon könnyezőversenyével rabolja az időnket, ahol egyébiránt a legmeghökkentőbb mozzanatnak az a merész sejtetés bizonyul, mely szerint Sebestyén Balázs olvasta a Winnetout. Fekete Pákó ezúttal ByeAlexnek van maszkírozva, ami hozzávetőleg majdnem olyan kacagtató, mintha ByeAlex lenne Pákónak beöltöztetve. Jön azután a fókuszos Gönczi Gábor, hogy elhamukázzon egy Kész átverés-szekvenciát és egy hajdani Rio de Janeiró-i románcot, s hogy megméresse a feje körméretét. Merthogy a vánszorgó adásnak most ez a vezérmotívuma, a fejméret, s ezt csupán egyetlenegy kérdés tudja felülütni: van-e Gönczi Gábornak feneke? Vélhetőleg van, aminthogy Hargitai Beának (ő vajha ki lehet?) ugyancsak van efféle testtájéka, hiszen erről még villanásnyi képet is láthatunk. Mellesleg szólva a sokat emlegetett 16-os karika dacára ezt a fotót sokkal rövidebb ideig szemlélhetjük, mint az Amerikából jöttem mutogatós feladványait, melyekkel még önmagukat is látványosan untatják Sebestyénék.

Ám van, amit még a mutogatós játéknál is jobban unnak a műsorvezetők, és ez a beszélgetés. Pedig a vicces fiúk a csatorna jóvoltából még Szellő Istvánt is odaültethetik a stúdióba, de ugyan minek, ha vagy folytatólagosan rácsodálkoznak arra, hogy a képernyőn szereplőknek lábuk is van, vagy tökéletesen motiválatlanul elismétlik-megakasztják a "bugyiszaggató nézésű" híradós szavait. A végkifejletben azután hírolvasó versenyen próbálják zavarba hozni Szellőt: birizgálják, macerálják, a fülébe forró ólmot öntenek, de legalábbis tollal csiklandozzák. A néző Szellőnél jobban legfeljebb az adást a bértapsolói széksorok között végig álló korpulens stand-upost szánhatja, aki értékelhető poén nélkül kényszerül asszisztálni Sebestyénék feszelgéséhez. S a néző persze sajnálhatná akár önmagát is, de ehelyett inkább elmutogatna ő is egy feladványt Balázséknak: Amerikából jöttem, mesterségem címere b - k. Bukott show-manek.

RTL Klub, november 3.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.