Amikor Sztupa és Troché találkoztak a csimpánzokkal, igen forró volt a helyzet. Ott kezdődött, hogy leszóltak a minisztériumból, hogy Kádár elvtárs meglátogatja a Fővárosi Állatkertet. Az a Kádár? – kérdezte a kisfőnök a nagyfőnököt, de mind a ketten tudták, igen, Kádár János érkezik vizitbe. Itt aztán rend legyen és sarkosság, pedantéria. Derűs pofájú állatok, a főnök a szibériai tigris, a tőkés réce lépjen vissza a harmadik sorba. Főnök, baj lesz a csimpánzokkal. Mi? Tudja, a nevük. Mi lesz, ha Kádár elvtárs megkérdezi. Nyugi, biztos nem fognak bemutatkozni. De ha a gondozót kérdezi? Az nem tud hazudni, beszarik és kinyögi. Hívjuk Sztupát és Trochét, majd ők elrendezik, mondta ki a végső szót a vezér. Így esett aztán, hogy Sztupa és Troché fehér köpenyben találták magukat, amint épp az ingujjra vetkezett első titkárt vezetik körbe a ketrecek közt. Arra a napra máig emlékszik mindenki, különös tekintettel a teknősbékára és az elefántra, hisz azok közismerten hosszú életűek. Először teljesen le akarták zárni a kertet a látogatók elől, de szóltak föntről, hogy meg ne próbálják, mert Kádár elvtárs nem szereti a kivételezést, így aznap csak az óvodásokat és kisiskolásokat engedték be fokozott pedagógusi felügyelettel (a fokozott alatt a titkosszolgálatot értették). Külön gondot okozott a hírhedt állatkerti galeri eltávolítása, őket végül befizették egy aznapi beathajóra siófoki indulással, amit nem tudtak visszautasítani, mert a Kelén fedélzetén a Sakk-Matt játszott. Kádár aztán jól elbeszélgetett a már említett szibériai tigrissel (nem, nem a KGB ügynöke volt, hanem valami szőnyeggyáré), elmesélt egy viccet a siketfajdnak, s megivott egy Bambit, nem, nem az őzikével, hanem csepeli óvodások egy csoportjával, de az elkerülhetetlent nem lehetett elkerülni, a népes delegáció elérkezett a csimpánzokhoz. Na, mi volt a nacsalnyik első kérdése, jaj, de aranyosak, hogy hívják a nevüket (úgy beszélt, mint Hofi Géza). Sztupa kicsit elpirult, de Troché nem lacafacázott, rámutatott a legöregebb csimpánzra, az ott az Árpád, ez a nőstény itt a Zenta, az a süvölvény pedig Lajta, aki most esett le a fáról, az meg Szent István, és amelyik két pofára eszi a káposztát (nem, majd a banánt! Kádár alatt!), nos, az Helgoland. Az a nagy mamlasz meg a Veréb. Ekkor valami nagyon váratlan dolog történt. Kádár csippentett a szemével, s azt mondta, értem én a tréfát, ezek az első háború k. und k. hadihajói, csak a Veréb nem stimmel. Troché egykedvűen segítette ki, az a Viribus Unitis, csak a többi csimpánz azt nem tudta kiejteni, ezért leegyszerűsítettük kicsit a nevét. Ezzel el is mentek tévézni, mert a Híradó természetesen tudósított a helyszínről.
Szombaton (1-jén) este kilenckor Annie Hall lesz a Dunán, melyben határozott ebbéli óhajtása ellenére sem vetik Woody Allent a mókusok elé, aminek azóta is isszuk a levét. Mindezt csak azért tesszük szóvá, hogy ki ne csússzunk az állatkerti ornamentikából.
Hétfőn sűrű angol sztárparádé lesz ugyancsak este kilenckor a Super Tv2-n, David Morrissey, Mark Strong, Peter Mullan és persze Andrea Riseborough, az ördög szukája maga. Az Üdv a mocsokban, mert arról van szó, egyébként semmi különös, egyszer nézhetős krimi.
Kedden régi kedvenceink jönnek. A könnyű testű sertés kalandjait elregélő Roncsfilm háromnegyed tizenegyre fut be az M3-ra, hétkor meg már a Film+-on jár Piedone, a zsaru. Kilenctől nézem a Tengeri farkas n+1. feldolgozását dettó a Film+-on, mindjárt 2 részben.
Szerdán is csak a szex, nem kell mondanom, hogy mi történt a Szigony utcai kukán a Roncsfilmben, most meg ez A nagy zabálás éjfél után a Dunán a hét második Andreájával, a lomhán elomló Ferréollal, kérem szépen, csak szedjük össze magunkat holnapra.
Mert csütörtökön egyenest a Dermesztő szenvedélyeket adják kilenckor a ViaSat3-on, ami ugye a kilencvenes évek elejének szörnyű zsánerét, az erotikus thrillert vezeti be a hálószobánkba. Kim Basinger és Uma Thurman eljátsszák a Vertigót Gere Richárddal, szörnyű. Tévézni pő!
