tévéSmaci

A hócápa újabb kalandjai

  • tévésmaci
  • 2015. augusztus 30.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a csimpánzokkal, igen forró volt a helyzet. Ott kezdődött, hogy leszóltak a minisztériumból, hogy Kádár elvtárs meglátogatja a Fővárosi Állatkertet. Az a Kádár? – kérdezte a kisfőnök a nagyfőnököt, de mind a ketten tudták, igen, Kádár János érkezik vizitbe. Itt aztán rend legyen és sarkosság, pedantéria. Derűs pofájú állatok, a főnök a szibériai tigris, a tőkés réce lépjen vissza a harmadik sorba. Főnök, baj lesz a csimpánzokkal. Mi? Tudja, a nevük. Mi lesz, ha Kádár elvtárs megkérdezi. Nyugi, biztos nem fognak bemutatkozni. De ha a gondozót kérdezi? Az nem tud hazudni, beszarik és kinyögi. Hívjuk Sztupát és Trochét, majd ők elrendezik, mondta ki a végső szót a vezér. Így esett aztán, hogy Sztupa és Troché fehér köpenyben találták magukat, amint épp az ingujjra vetkezett első titkárt vezetik körbe a ketrecek közt. Arra a napra máig emlékszik mindenki, különös tekintettel a teknősbékára és az elefántra, hisz azok közismerten hosszú életűek. Először teljesen le akarták zárni a kertet a látogatók elől, de szóltak föntről, hogy meg ne próbálják, mert Kádár elvtárs nem szereti a kivételezést, így aznap csak az óvodásokat és kisiskolásokat engedték be fokozott pedagógusi felügyelettel (a fokozott alatt a titkosszolgálatot értették). Külön gondot okozott a hírhedt állatkerti galeri eltávolítása, őket végül befizették egy aznapi beathajóra siófoki indulással, amit nem tudtak visszautasítani, mert a Kelén fedélzetén a Sakk-Matt játszott. Kádár aztán jól elbeszélgetett a már említett szibériai tigrissel (nem, nem a KGB ügynöke volt, hanem valami szőnyeggyáré), elmesélt egy viccet a siketfajdnak, s megivott egy Bambit, nem, nem az őzikével, hanem csepeli óvodások egy csoportjával, de az elkerülhetetlent nem lehetett elkerülni, a népes delegáció elérkezett a csimpánzokhoz. Na, mi volt a na­csal­nyik első kérdése, jaj, de aranyosak, hogy hívják a nevüket (úgy beszélt, mint Hofi Géza). Sztupa kicsit elpirult, de Troché nem lacafacázott, rámutatott a legöregebb csimpánzra, az ott az Árpád, ez a nőstény itt a Zenta, az a süvölvény pedig Lajta, aki most esett le a fáról, az meg Szent István, és amelyik két pofára eszi a káposztát (nem, majd a banánt! Kádár alatt!), nos, az Helgoland. Az a nagy mamlasz meg a Veréb. Ekkor valami nagyon váratlan dolog történt. Kádár csippentett a szemével, s azt mondta, értem én a tréfát, ezek az első háború k. und k. hadihajói, csak a Veréb nem stimmel. Troché egykedvűen segítette ki, az a Viribus Unitis, csak a többi csimpánz azt nem tudta kiejteni, ezért leegyszerűsítettük kicsit a nevét. Ezzel el is mentek tévézni, mert a Híradó természetesen tudósított a helyszínről.

Szombaton (1-jén) este kilenckor Annie Hall lesz a Dunán, melyben határozott ebbéli óhajtása ellenére sem vetik Woody Allent a mókusok elé, aminek azóta is isszuk a levét. Mindezt csak azért tesszük szóvá, hogy ki ne csússzunk az állatkerti ornamentikából.

Hétfőn sűrű angol sztárparádé lesz ugyancsak este kilenckor a Super Tv2-n, David Morrissey, Mark Strong, Peter Mullan és persze Andrea Riseborough, az ördög szukája maga. Az Üdv a mocsokban, mert arról van szó, egyébként semmi különös, egyszer nézhetős krimi.

Kedden régi kedvenceink jönnek. A könnyű testű sertés kalandjait elregélő Roncsfilm háromnegyed tizenegyre fut be az M3-ra, hétkor meg már a Film+-on jár Piedone, a zsaru. Kilenctől nézem a Tengeri farkas n+1. feldolgozását dettó a Film+-on, mindjárt 2 részben.

Szerdán is csak a szex, nem kell mondanom, hogy mi történt a Szigony utcai kukán a Roncsfilmben, most meg ez A nagy zabálás éjfél után a Dunán a hét második Andreájával, a lomhán elomló Ferréollal, kérem szépen, csak szedjük össze magunkat holnapra.

Mert csütörtökön egyenest a Dermesztő szenvedélyeket adják kilenckor a ViaSat3-on, ami ugye a kilencvenes évek elejének szörnyű zsánerét, az erotikus thrillert vezeti be a hálószobánkba. Kim Basinger és Uma Thurman eljátsszák a Vertigót Gere Richárddal, szörnyű. Tévézni pő!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.