tévéSmaci

Láttuk a delfint

  • tévésmaci
  • 2015. szeptember 6.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché megversenyeztették a kormoránokat, próbálták az alapokról kezdeni az egészet, de úgy azért elég nagy szívás volt. Troché ült a ladik végében, Sztupa meg árral szemben evezett, s egy ilyen dunai ladik, amivel mentek, még folyásirányban sem az a Kékszalag-esélyes vízi jármű. Ki is röhögte őket a kormorán. Troché azért nem evezett, mert meg kellett szólaltatnia a makulát (népi hangszer, mint tudjuk; Kodály Zoltán 24 évesen, 1906-ban írta a Tribecs-alji népdalok makulára és szagpanra c. mára kicsinyt elfeledett művét). A kormorán, mint vak bányalovacskák a kürt harsanására, felkapta fejét a makulaszóra, s párhuzamosan repülni kezdett a ladikkal fölfelé. De a kísérlet nem vált be, alig tett pár szárnycsapást, máris elhagyta őket, s a válla fölött visszaröhögött gúnyosan, már ha a kormoránnak válla van, s nem mása. Legközelebb már hajóval mentek, vízibusszal a hőseink, ami ugyan szerfelett zajos volt, de a makulának olyan a hangja, hogy a kormorán azt a legteljesebb kakofóniában is felismeri, s indul rá versenyezni. Most is szállt párhuzamosan a 3011-es típusú vízibusszal, de az sem volt ellenfél. Annyiból azért jó volt, hogy Sztupának sem kellett eveznie, bár szeretett, s nem is fulladt ki egyhamar. Végre a szárnyashajó már keményebb dió volt a rohadt kormoránnak. Sztupa és Troché kimásztak a tetejére, tudják, van azon egy ilyen kijáratszerű középrész, ott másztak ki, s belecsaptak a makulába, jött is kormorán, azonnal. Olyanok vagyunk, mint a hamelni ráttenfinger, gondolta Troché, és egészen másra gondolt. Hagyjuk is, hogy mire, nézzük inkább a kormoránt, aki ezúttal tényleg kénytelen volt megdolgozni a fizetéséért. Sokáig egy vonalban repült a hajóval, aztán egy nemes ívet húzva szó szerint kiszállt a versenyből. Sztupa és Troché mégsem ülhettek diadalt, mert épp, amikor felordítottak volna, hogy vivát!, újabb kormorán emelkedett, s tartotta a lépést a ­rohamtempóban Bécs felé vágtató Vöcsök II-vel. Majd ő is kiszállt, s igen, újabb kormorán vette át a helyét. A makulaszó tette volna? Troché kétségkívül nyüstölte a hangszerét lankadatlan, s Sztupa is híven kontrázott, de akkor miért nem jött egyszerre az összes, környéken csövező kormorán? Miért mindig csak egy? Nem volt tehát mit tenni, Sztupa beintett, mint egy Willi Boskovsky, s Troché elhallgatott, letette lábhoz a makulát, és tekintetét az égre emelte. Repül-e a kormorán? Ezt nézte Sztupa is, illetve az időközben a tetőzetre merészkedő 15 éves kapitány is. Önök viszont a tévét nézik.

Pénteken (7-én) délután ötkor a tengeren találkozunk Denízzel – ah, mekkora nagy a szójátékok hatalma: egy török filmben, aminek ráadásul az a címe, hogy Egy maréknyi tenger. Mama, nem nízed? De nízem. A Film+2 (mer’ arra is telik ám!) este kilenc után vetíti a Brooklyn mélyén című krimit, mert ott lakik a bűn, a mélyén pont. Kettőtízkor ugyanitt Lizzie Borden baltát fogott, de engem biztosan álmomban vert vele fejbe. Okulásul álljon itt, jókomám, a lófő epitáfiuma: itt nyugszik egy ifjú székely, fejét balta verte széjjel (vagy: leszúrták egy hintaszékkel).

Szombaton este tizenegykor dolcsevítázunk a Dunán, de nyolc előtt már Colin Farrell és Noomi Ra­pace is megjelentek Bosszútól fűtve az RTL II-n.

Vasárnap a bolt is lezárja kis szemét, a tévé is aluszik.

Hétfőn bezzeg hangos, mert az ifjú Clint Eastwood pisztolyt ránt a Coogan trükkje c. 1968-as filmben. S aki ránt, az lő is, ha történetesen Clint az illető. Ellő egészen az első sütőtökig.

Csütörtökön pedig kiderül, hogy Terry Gilliamnek is épp a századik születésnapja van, mert 12 majmot hoz ajándékba nyolckor a Cinemaxra. A majmok ugrálnak az ágyon, leesnek, beverik a haveri fejüket, mama call the doctor, már vasárnap is volt Brazil a majsztortól a Dunán, de a Dunát különösen nem lehet bekapcsolni vasárnap, ha még az RTL adta volna… S ha már ilyen szépen szóba jött a Duna, kilenc után kezdik a Menekülésre ítélve c. filmjüket, amiben Lino Ventura és Belmondo bűnöznek Sandra Milo kegyét keresve. A tévé kaki.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.