Tévé

A kritika kritikája

Boldogság minisztérium

Interaktív

„Mindenki, aki kritizál, tulajdonképpen saját magát bántja” – érdemben ezzel az utóbb többször is bejátszott mondattal indult a Boldogság minisztérium múlt szombati adása, és ez a sarkos megállapítás rögvest komoly önvizsgálatra késztette a kritikusként tevékenykedő páriát. Most bántsa önmagát a Dr. Sütő Enikő által vezetett műsor rideg szívű bírálatával? Merthogy a fenti idézet szellemében az könnyen öngyilkos vállalkozásnak bizonyulhatna, márpedig e sorok írójában legfeljebb a rendszeres tévénézéshez szükséges és elégséges mazochizmus lakozik, önpusztító hajlam viszont egy fikarcnyi sem.

Nagy nehezen azután győzött a felelősségtudat, hiszen ezúttal mégiscsak szólni kell: ritka buta és kártékony egy műsor a Tv2-n és annak női fiókcsatornáján, a FEM3-on párhuzamosan sugárzott Boldogság minisztérium. Az életjobbítás, a boldogítás cégére alatt ugyanis falvédőre hímezhető féligazságokat és egész hazugságokat, obligát celebmosdatást és – felfényezést meg némi ezokatyvaszt sóznak rá a nézőre, méghozzá részint fölvilágosító, részint egyenesen kioktató modorban. A kioktató hang a roppant kimért beszédtempójú és következetesen amatőr színvonalon kérdező (például: „Hogy fejlődted azt meg?”) műsorvezetőé. Mert a jogi doktori címéhez meghitten ragaszkodó egykori modell a kritikának és bírálatnak szentelt adásban rendszerint nem bízza az amúgy srófra járó interjúalanyokra a tételmondatok kihangsúlyozását, hanem jobbára saját maga adja fel, nyomatékosítja és visszhangozza azokat, vagy épp fontoskodva közbeszúrja a saját rég kész ítéletét: „Én személy szerint nem hiszek a kritikában.” (Viszont a kritika kritikájában, lám, a jelek szerint hisz.)

A szükséges kritika, hogy ne mondjam, a forráskritika elvetése azután olyan idézetek közkinccsé tételéhez és sulykolásához vezet, mint amilyen a műsorfolyamból tartósan nyilvánvalóan nélkülözhetetlen Müller Péter megfogalmazása: „Az ítélet szétszed, a szeretet összerak. De ha otthagyod (mit vagy kit? – L. F.), ízekre szedve, olyan, mintha megölted volna.” Ugyancsak neki tulajdoníttatott az a meggondolkodtató citátum is, mely szerint „a szeretet nélkül kimondott bírálat és őszinte kritika még akkor sem igaz, ha egyébként igaz”. Merthogy a bírálathoz úgynevezett „bölcs szeretet”-re van szükség – habár megalapozottan tarthatunk attól, hogy a műsorvezető asszony talán még akkor sem „hinne” benne.

Érkezett aztán a fehérnél fehérebb stúdióba, a kritikáról beszéltetett Stohl András és Cynthia Dictator előtt és után még egy kvantumfizikus (és védakutató) is, hogy tudósi tekintélyével megerősítse Sütő mindahány témába vágó vélelmét. Például a kollektív tudat, az epigenetika, a kávézóasztal mint tudatos létező, vagy éppenséggel a védikus tanítások meggyőző felemlítésével, mindegyre a bírálat könnyen veszedelmessé váló hatásait körvonalazva. Mert bizony a felvilágosító tevékenység nagyon is elkél, elvégre Sütő Enikő aggodalmas szavai szerint „jelen van vastagon a társadalmunkban is a bírálat”. Csak aztán nehogy megártson nekünk! Valaki igazán segíthetne leszoknunk róla! Talán majd valamely másik minisztérium.

FEM3/Tv2, június 16.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.