Amikor Sztupa és Troché repülni tanultak, korántsem számítottak élenjáró növendéknek. Sokáig csak azzal teltek a gyakorlati foglalkozások, hogy hasra estek és felkeltek. Ómafa csapott párat a karjával, aztán elrepült a francba, hetek múlva jött csak vissza, leszállt a repülőiskola tetejére, megbúbolt két búbos bankát, s azt hazudta, hogy a fecskékkel volt Egyiptomban, ahol letojt néhány piramist. Persze nem hitt neki senki, december volt, olyankor nem költöznek a fecskék; mindenki tudta, hogy csak a szomszéd faluig repült, s ott védett sasnak adván ki magát felnyalt valami dúsabb támogatást, s terrorizálta a verebeket. Ehhez képest Sztupa és Troché nem voltak sehol, Sztupa tudott úgy másfél métert repülni, kizárólag hátrafelé, Troché még ennyit sem, csak a felemelkedést sajátította el, helyből felemelkedett, fennmaradt egy darabig, de se előre, se hátra, aszt’ amikor elunta, leszállt (lehuppant, leesett, csak azért nem zuhant, mert egyméteres magasságból azt nem lehet). De végül legyőzte, ha nem is a gravitációt, de az unalmát, s azzal emelkedett ki a tanulók közül, hogy ő bírta legtovább a levegőben, reggel felszállt, aztán estére már az éhséget is le bírta győzni, s fenn is maradt pár napot. Azt állította, hogy reptiben sokkal jobban alszik, nem gyűrögeti a párnát, meg ilyenek; csak ez az előre meg hátra nem ment neki. Ott lebegett az iskolaudvar fölött egy méterrel, mint afféle kiállítási tárgy. Az áttörést aztán magassági vonalon érte el: felfelé egyszer csak elkezdett haladni. Előbb az eresz magasságáig, aztán a kémény fölé, végül a felhőket is elhagyta. Ekkor már Sztupa is elrepült simán – továbbra is csak rükvercben – Miskolcig.
Pénteken (10-én) a Duna tévé éjjel fél kettő előtt csap bele a Psychóba. Most akkor tegye fel a kezét, aki még nem látta, a többiek meg mehetnek aludni. Fél tizenkettőkor volt a Film Cafén III. Richárd, az 1995-ös kiszerelés, ami valamikor a 20. század harmincas éveiben játszódik, kavarnak benne a nácik és vegyesen az angol színészóriások (Ian McKellen, Jim Broadbent, Maggie Smith) meg az amerikai filmsztárok (Robert Downey Jr., Annette Bening).
Vasárnap a gengsztereké a terep, a Duna tévé este tíz után vetíti a Casinót, amit elsősorban a jelmeztervezői teljesítmény miatt érdemes megnézni, de erre holnap visszatérünk. Tizenegy előtt a ViaSat3 is beszáll a gengszterversenybe, jön A sebhelyesarcú! Aminek leginkább azért örülhetünk, mert ezt adják Al Pacinóval, s nem a III. Richárdot, holott pont a kilencvenes évek közepén ő is csinált egyet. Gondoljunk bele, milyen hülyén venné ki magát Ian McKellen kubai gengszterként. Szerencsére megint lesz a Film Mánián éjjel A Hatfield–McCoy viszály, ami ugyebár az emberiség egyik alaptörténete.
Hétfő a mi napunk, mert a Duna tévén este 11-kor lesz a Szabotőr! Úgy is, mint jelmeztervezői teljesítmény, bár szabótőrről még nem hallottam, szabóollóról annál többet. Amúgy egy 1942-es Hitchcock-film, ami a ludditák oly pezsgő életébe enged egy gyors bepillantást. Én persze a Keomát fogom nézni a Film Mánián, nem is csak azért, mert tíz perccel előbb kezdődik. Penetráns műsorunk lesz ezen a héten is!
