Tévésorozat

Majd legközelebb

Kapitány Iván: A mi kis falunk

  • Gera Márton
  • 2017. március 9.

Interaktív

Nem indult túl biztatóan A mi kis falunk: egy újabb magyar sorozat, amiben a poénok helyett inkább kínos jelenetek akadnak. Márpedig, ha van valami, amiben mindenki egyetérthet, az épp az, hogy igazán jól jönne már nekünk egy jó sitcom; olyan, ami nem bárgyú poénokkal támad, s nem a kilencvenes éveket akarja megidézni, hanem okosan reflektál a mai magyar viszonyokra. Ez nem ilyen.

Hiába az elsőre szellemesnek tetsző sztori (a kicsinyke faluban a simlis polgármester ellen elindul az unokaöccse a választásokon, miközben a pap küzd, hogy végre elhelyezzék valahová); hiába az ígéretesnek is mondható színészi gárda (Udvaros Dorottya, Bata Éva, Csuja Imre, Schmied Zoltán, Lovas Rozi), az első epizódból simán kimaradtak a humoros jelenetek. S pont úgy felejtették el ezeket a készítők, mint nagyjából az összes hazai vígjátéksorozat esetében. Hisz az aligha kacagtató, hogy a lovat Conchitának hívják, s a vidéki munkások sokadjára is csak ülnek és ülnek a meló helyett, miközben a szájukkal nyitják ki a sörösüveget.

Hogy mindezek mellett akadt pár értékelhető momentum is a nyitányban, az csak a véletlen műve, s alig pár percet tesz ki csupán a kínosan hosszadalmas negyvenből. Nem tévedünk nagyot, ha az Üvegtigrissel kezdjük el rokonítani eme sorozatot, és nem csupán azért, mert Kapitány Iván is az alkotók között van. Mintha megállt volna az idő, de ezek a viccek már akkor sem működtek: a falusi rendőrnek ostoba fajankóként akkora szakálla van, hogy a Holdig ér; sztereotípiákra már az oviban is csak félve építhetünk komikusnak szánt szituációkat.

Nevethetnénk magunkon, kikacagnánk a sumák vezetőkkel, korrupt polgármesterekkel, elszórt EU-s pénzekkel teli kis világunkat? Majd legközelebb.

Vetítik csütörtök esténként az RTL Klubon

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.