Tévésorozat

A szökés

  • Gera Márton
  • 2017. május 27.

Interaktív

Vélhetőleg csak a mindent megszépítő idő mondatja velünk, hogy A szökés egykor nem is volt annyira rossz sorozat. Jobban belegondolva ez a négy év­adon át nyújtott rétestészta inkább tűnt egy Szaniszló Ferenc-i víziónak, ahol a háttérben mindig felbukkan egy titokzatos gonosz (háttérhatalom), aki rendre megakadályozza, hogy az ártatlan fiúk és lányok békében éljék az életüket a nagy börtönszökés után.

És most itt az újabb égető kérdés: mégis, mi a fenének kellett újra, nyolc évvel a befejezés után ismét elővenni Michael Scofieldet és díszes pereputtyát?

Igaz, ami igaz: a derék Scofield mit sem változott, továbbra is kopasz és fiatal, ám most nem a tesója, hanem ő csücsül egy jemeni börtönben, ha emlékeink nem csalnak, egyenest a sírból kerülhetett oda. Szerencsére a realitás kicsit sem érdekli a készítőket, az esetlegesen kieszelhető magyarázatok meg még annyira sem, így tehát jobb, ha beletörődünk: a hős egy vidéki börtönben van eltemetve – láttunk már ilyet. A börtön úgy néz ki, mint a Barátok köztben, de a jemeni polgárok legalább egyszer arabul, másszor meg angolul beszélnek.

Nem kell túlságosan sok epizódot megnézni, hogy rájöjjünk: bár folytatásról van szó, ismét ugyanazt próbálják nekünk bemesélni, amit anno, megint szökni kell, megint azokat a harcokat kell megvívni, s a háttérben ott van egy rejtélyes „Poszeidón”. Sajnos nincsenek túl nagy segítségünkre az írók sem, így hiába izgalmas a jemeni szökés néhány részlete, nincs mese: nem több ez A szökés, mint egy rosszul megmikrózott katyvasz.

A Prime műsorán

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.