Vélhetőleg csak a mindent megszépítő idő mondatja velünk, hogy A szökés egykor nem is volt annyira rossz sorozat. Jobban belegondolva ez a négy évadon át nyújtott rétestészta inkább tűnt egy Szaniszló Ferenc-i víziónak, ahol a háttérben mindig felbukkan egy titokzatos gonosz (háttérhatalom), aki rendre megakadályozza, hogy az ártatlan fiúk és lányok békében éljék az életüket a nagy börtönszökés után.
És most itt az újabb égető kérdés: mégis, mi a fenének kellett újra, nyolc évvel a befejezés után ismét elővenni Michael Scofieldet és díszes pereputtyát?
Igaz, ami igaz: a derék Scofield mit sem változott, továbbra is kopasz és fiatal, ám most nem a tesója, hanem ő csücsül egy jemeni börtönben, ha emlékeink nem csalnak, egyenest a sírból kerülhetett oda. Szerencsére a realitás kicsit sem érdekli a készítőket, az esetlegesen kieszelhető magyarázatok meg még annyira sem, így tehát jobb, ha beletörődünk: a hős egy vidéki börtönben van eltemetve – láttunk már ilyet. A börtön úgy néz ki, mint a Barátok köztben, de a jemeni polgárok legalább egyszer arabul, másszor meg angolul beszélnek.
Nem kell túlságosan sok epizódot megnézni, hogy rájöjjünk: bár folytatásról van szó, ismét ugyanazt próbálják nekünk bemesélni, amit anno, megint szökni kell, megint azokat a harcokat kell megvívni, s a háttérben ott van egy rejtélyes „Poszeidón”. Sajnos nincsenek túl nagy segítségünkre az írók sem, így hiába izgalmas a jemeni szökés néhány részlete, nincs mese: nem több ez A szökés, mint egy rosszul megmikrózott katyvasz.
A Prime műsorán
