Amikor Sztupa és Troché, jaj, jaj, hogy is mondjuk ezt finoman, hogy a nyomdafesték se prüszköljön, vizelőversenyt rendeztek, arra mindig alaposan fel kellett készülni, nagyon sokat számított például a légsűrűség, már a megfelelő helyszín kiválasztásánál. Ezért is voltak különösen izgalmasak a nemzetközi versenyek, meg a középhőmérséklet miatt. Hanti-Manszijszk például állandóan jelentkezett a pisilő-világbajnokság házigazdájának (kezdetben még nem volt olimpiai szám a távcsövelés), de viszonylag ritkán ítélték oda neki a rendezés jogát, mert még nyáron is olyan kurva hideg van ott, hogy beléfagy a sportolókba a sporteszköz. De amikor végül mégis megkapták, kétségkívül a szakág történetének leglátványosabb versenyét produkálták. Sajnos a televíziós közvetítővonal sűrű meghibásodásai miatt (végtére is Szibéria az Szibéria, elfagy vagy elfogy sűrűn a kábel) nem maradt fenn képanyag, de hatalmas sárga kígyók távolugró-viadalának vagy futóversenyének képzeljék el az egészet. Az egyéni indítású futamok is szépek voltak, el-elszállt egy-két sárga kukac a szélben, de a tömegrajtos, az volt ám csak a nagy szám – nem utolsósorban Sztupának köszönhetően, aki szokatlan felkészülési technikájának hála ragyogott ki a mezőnyből, szó szerint is. Az volt ugyanis a módszere, hogy a nagy megmérettetés előtt egy hónapig csak céklát vett magához. Nos, a cékla pozitív élettani hatásait nyilván nem kell itt ecsetelni, ismeri azokat mindenki, egy ideig szerepelt is a doppinglistán, de már levették. S nem csak erről van szó, a cékla köztudomásúan elszínezi a vizeletet, tehát ne szépítsük, Sztupa oly vereset hugyozott, amivel rögtön belopta magát a szovjet szurkolók szívébe. A selejtezők után már a helyi erők is neki szurkoltak a hazai színekben induló Rudakovval szemben. Meg is lett az eredménye a biztatásnak, Sztupára – érthető okokból – csak a csehszlovák Pospisil lehetett veszélyes az összetettben. Miután elhozta Hanti-Manszijszkból az aranyat, mi mást egy pisifutamról, a Duna-kanyarban készült fel a következő összecsapásokra, csakhogy ez a környék Trochénak biztosította a hazai pálya előnyét. Ő olyan csudákat tudott itt, mint senki más, például kacsázni. Kimentek a Duna partjára, Sztupa keresett néhány lapos kavicsot és hajított, Troché hajlított egy-kettőt, aztán elővette a fütyülőjét és nekilátott. S ahogy Sztupa köve pattogott a víz felszínén, pont ugyanúgy pattogott az is, amit Troché pályára állított – csak az mindig eggyel többet.
Pénteken (23-án) este kilenckor a nyilvánvalóan színmagyar Ben Geza Affleck Tolvajok városa című filmjét adja a Film+. A műnek egyéb magyar vonatkozása szerencsére nincsen, nálunk ilyen város nincs. Bár most jut eszembe, hogy Adácson a pap is vasutas, tehát Adács lehetne a Vasutasok városa, de sajnos község, így a hollywoodi álmairól is lemondhat, ilyennel, hogy a Vasutasok faluja, legfeljebb a Barrandovban lehetne keresni valamit, de ott is csak negyven évvel ezelőtt, csehszlovák koronában. 22.40-kor kezdődik a Film Mánián A vikingek felemelkedése című dán kalandfilm, angol színészekkel, csak Mads az egyetlen dán a nyomulós Mikkelsenek közül. De játszik Andrew Flanagan is, akit azért szeretünk, mert a Tommy öccse, bár nem hasonlítanak.
Szombaton Saul fia 21.50-kor az RTL Klubon.
A Tv2-n meg már kilenckor elkezdődött a True Lies.
Vasárnap csak éjszaka kell a lapos elé fáradni, 0.45-kor kezdődik Az éjjeliőr. De most tényleg, kezdődjön reggel kilenckor? Ez egy 1974-es műdarab, melyben a jó nevű Burt Lancaster vörös rózsával a hajtókáján adja az őrt, aki rögtön első munkanapján/munkaéjén ronda ügybe keveredik. Az öngyilkos bevetésnek csak a címe szar, de az jó, hogy éjjel negyed kettőkor kezdődik a Film+-on. Mondjuk, az sem túl jó, hogy Sean Bean (tudták róla, hogy Sean Penn testvére? és azt, hogy magyar?) játszik benne, de az viszont elég jó, hogy Tom Burke is. Charlotte Ramplinghoz meg mindennap hosszú verseket írunk. Tuppence Middletonnak dettó. Mostantul kettejüknek is. Ne tévézzen senki!
