Egy hét kultúra 2025/19.

  • Narancs
  • 2025. május 7.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

OLTÁRKÉP Az alapításának kétszázadik évfordulóját ünneplő londoni National Gallery 20 millió dollárért (több mint 7 milliárd forint) vásárolta meg egy ismeretlen művész 16. századból származó oltárképét. A festményt a Sotheby’s közvetítésével egy magángyűjteményből értékesítették, az ügyletet az American Friends of the National Gallery of London nevű szervezet finanszírozta. Az alkotó kiléte olyannyira bizonytalan, hogy művészettörténészek között még azzal kapcsolatban is vita folyik, vajon A Szűz és a gyermek Szent Lajossal, Szent Margittal és két angyallal címen ismert kép festője francia vagy németalföldi volt-e. A festményt először 1602-ben dokumentálták, akkoriban feltehetően a németalföldi város, Gent egyik templomának oltárképeként szolgált, ám elkészültét mintegy száz évvel korábbra, 1510 köré datálják. A kompozíció egyik különlegessége, hogy a tölgyfa táblára festett kép alján egy sárkány látható, ami ikonográfiailag egészen egyedülálló az észak-európai művészetben. Az alkotás több mint 60 év után először lesz látható nyilvános kiállításon, a National Gallery május 10-től látogatható új tárlatán.

GLADIÁTOR A PLOS One című tudományos folyóiratban publikált friss tanulmány szerint egy Angliában húsz évvel ezelőtt megtalált csontváz az első közvetlen bizonyítéka annak, hogy az ókori Róma gladiátorai valóban harcoltak oroszlánokkal. Az emberek és vadállatok közötti összecsapások emlékét számos ókori szöveg, mozaik és dombormű megőrizte, a régészek azonban korábban nem ismertek olyan, gladiátoroktól származó maradványokat, amelyek bizonyítottan állatok okozta sérülések nyomait hordoznák. A mai York közelében megtalált, 6DT19 kóddal azonosított – a feltárás helye és az eltemetés módja alapján egy 1800 évvel ezelőtt élt gladiátornak tulajdonított – csontváz csípőcsontján olyan bemélyedések láthatók, amelyekről az írországi maynoothi egyetem kutatói sikeresen bebizonyították, hogy oroszlán által ejtett harapásnyomok. Ennek megállapításához a tudósok brit állatkertekben élő nagymacskák harapásnyomait hasonlították össze a 6DT19 csípőjén azonosított sérüléssel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.