Tévésorozat

Az irányítók

  • Gera Márton
  • 2015. szeptember 6.

Interaktív

„Nincsenek balesetek” – hirdeti a kanadai minisorozat, a magyarázat kapcsán pedig még Szaniszló Ferencet is eheti a sárga irigység. Nehéz is azzal mit kezdeni, hogy a balesetek és a természeti katasztrófák valójában előre megtervezett események, öltönyös urak ötölték ki az irodaházak legfelső emeletén, és ennek pusztán egy célja van: pénzt akarnak szerezni a tőzsdén. A kamionba direkt hajtott bele a vonat, a házat szándékosan robbantották fel; és a készítők bőven tudják folytatni. Annyi a gond, hogy amíg ezek az elméletek egy pénteki sörözgetés során vidáman elmennek, egy sorozatot nem lehet rájuk építeni. Vagyis lehetne, de akkor megfelelően fel kellene építeni a cselekményt, nem elég blöffölni, és azt hozni bizonyítékként, hogy a pénzemberek kapzsik, és még többet akarnak.

Pedig vannak jó pillanatai Az irányítóknak, amikor az összeesküvés-elmélet a háttérbe szorul, és zajlik a nyomozás, üldözik a gazfickókat. Csak azt nehéz megérteni, miért kell mindenáron robbantásos jeleneteket mutatni, ha azok a 90-es évek videojátékainak a színvonalát sem érik el. Mennyivel jobb lenne, ha lettek volna fordulatok, a forgatókönyvírók fokozatosan elfelejtették volna a bornírt elméletüket. Akkor talán nem lett volna ilyen lagymatag a bevezető epizód sem, amihez képest a második rész kész felüdülés, bár a dialógusok könnyen elmehetnének a Jóban Rosszban c. magyar butaságba is: a nyomozónő megkérdezi a társát, mit lát, mire az felkiált, hogy bomba, erre ahelyett, hogy futna, elkezd azon rugózni, tényleg bomba-e.

Magyarországon vetíti a FOX

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.