Tévésorozat

Az irányítók

  • Gera Márton
  • 2015. szeptember 6.

Interaktív

„Nincsenek balesetek” – hirdeti a kanadai minisorozat, a magyarázat kapcsán pedig még Szaniszló Ferencet is eheti a sárga irigység. Nehéz is azzal mit kezdeni, hogy a balesetek és a természeti katasztrófák valójában előre megtervezett események, öltönyös urak ötölték ki az irodaházak legfelső emeletén, és ennek pusztán egy célja van: pénzt akarnak szerezni a tőzsdén. A kamionba direkt hajtott bele a vonat, a házat szándékosan robbantották fel; és a készítők bőven tudják folytatni. Annyi a gond, hogy amíg ezek az elméletek egy pénteki sörözgetés során vidáman elmennek, egy sorozatot nem lehet rájuk építeni. Vagyis lehetne, de akkor megfelelően fel kellene építeni a cselekményt, nem elég blöffölni, és azt hozni bizonyítékként, hogy a pénzemberek kapzsik, és még többet akarnak.

Pedig vannak jó pillanatai Az irányítóknak, amikor az összeesküvés-elmélet a háttérbe szorul, és zajlik a nyomozás, üldözik a gazfickókat. Csak azt nehéz megérteni, miért kell mindenáron robbantásos jeleneteket mutatni, ha azok a 90-es évek videojátékainak a színvonalát sem érik el. Mennyivel jobb lenne, ha lettek volna fordulatok, a forgatókönyvírók fokozatosan elfelejtették volna a bornírt elméletüket. Akkor talán nem lett volna ilyen lagymatag a bevezető epizód sem, amihez képest a második rész kész felüdülés, bár a dialógusok könnyen elmehetnének a Jóban Rosszban c. magyar butaságba is: a nyomozónő megkérdezi a társát, mit lát, mire az felkiált, hogy bomba, erre ahelyett, hogy futna, elkezd azon rugózni, tényleg bomba-e.

Magyarországon vetíti a FOX

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.