Tévésorozat

Az irányítók

  • Gera Márton
  • 2015. szeptember 6.

Interaktív

„Nincsenek balesetek” – hirdeti a kanadai minisorozat, a magyarázat kapcsán pedig még Szaniszló Ferencet is eheti a sárga irigység. Nehéz is azzal mit kezdeni, hogy a balesetek és a természeti katasztrófák valójában előre megtervezett események, öltönyös urak ötölték ki az irodaházak legfelső emeletén, és ennek pusztán egy célja van: pénzt akarnak szerezni a tőzsdén. A kamionba direkt hajtott bele a vonat, a házat szándékosan robbantották fel; és a készítők bőven tudják folytatni. Annyi a gond, hogy amíg ezek az elméletek egy pénteki sörözgetés során vidáman elmennek, egy sorozatot nem lehet rájuk építeni. Vagyis lehetne, de akkor megfelelően fel kellene építeni a cselekményt, nem elég blöffölni, és azt hozni bizonyítékként, hogy a pénzemberek kapzsik, és még többet akarnak.

Pedig vannak jó pillanatai Az irányítóknak, amikor az összeesküvés-elmélet a háttérbe szorul, és zajlik a nyomozás, üldözik a gazfickókat. Csak azt nehéz megérteni, miért kell mindenáron robbantásos jeleneteket mutatni, ha azok a 90-es évek videojátékainak a színvonalát sem érik el. Mennyivel jobb lenne, ha lettek volna fordulatok, a forgatókönyvírók fokozatosan elfelejtették volna a bornírt elméletüket. Akkor talán nem lett volna ilyen lagymatag a bevezető epizód sem, amihez képest a második rész kész felüdülés, bár a dialógusok könnyen elmehetnének a Jóban Rosszban c. magyar butaságba is: a nyomozónő megkérdezi a társát, mit lát, mire az felkiált, hogy bomba, erre ahelyett, hogy futna, elkezd azon rugózni, tényleg bomba-e.

Magyarországon vetíti a FOX

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.