Tévé

Ferenc magánvéleményei - Fórum az ATV-n

Interaktív

Ahogy lassan, de biztosan ismétlőválogatásokba meg örökkévaló Columbo-epizódokba hanyatlik a nyári tévés műsorrend, az elkötelezett néző számára úgy értékelődik föl mind jobban az a néhány élő műsor, amely még fel-felbukkan a kínálatban. Az ATV adásmenetében például, ahol mostanra már a reggeli sáv is az ismétléseké, a betelefonálós-SMS-ezős Fórum az egyik utolsó ilyen bástya. A Fórum érdemei persze egyébként is bokrosak, elvégre az jószerint maga a vegytiszta demokrácia. A műsor, ahová 260 forint plusz áfa lefizetése árán bárki betelefonálhat a mondandójával, persze gazdasági vállalkozásnak sem utolsó, így aztán fönnállása és virágzása többszörösen is garantáltnak tekinthető.

A Fórum ráadásul még olcsó is, hiszen adásonként mindössze egy-egy strapabíró moderátorra van szükség, aki fogadja és állja is a betelefonálói véleményözönt. A személyes stílusok változatosak: Vicsek Ferenc például sokkal inkább maga magyarázna, a másik veterán, Németh Péter sosem rest unottnak látszani, míg Somos András arca rendszerint a hol csendes, hol fölindult indignálódottságé. A mezőny legtürelmesebbike okvetlenül Schwajda Gergő, aki valóban bármit, de bármit nyugton végighallgat, legyen az akár a csatorna korholása vagy épp műtéti esetleírás.

Persze a hosszútűrő napközis Schwajda technikája is problematikusnak bizonyulhat olykor, mint például múlt péntek délelőtt, amikor is egy bizonyos Ferenc ragadta a kezébe a telefonkagylót. A Telekom, az Amerikai Egyesült Államok és a KGB közös összeesküvésének áldozatát ugyanis el akarják tüntetni a fővárosból, érvényes okiratait, szerződéseit vérlázító módon érvénytelenítik, sőt a betelefonálót – ha hihetünk beszámolójának – 1991-ben mindennek tetejébe még meg is ölték. Ferenc a „cigánygyilkosságok” ügyét is érinti, rámutatva a CIA és a KGB nyilvánvaló bűnösségére, mely kijelentését Schwajda egy empatikus „ühüm”-mel nyugtázza. „Ezek Ferenc magánvéleményei voltak” – kerekíti le utóbb a műsorvezető a pár perces klinikai közjátékot, hogy aztán újra fogadhassa a szabványosabb telefonhívásokat. Melyeknek közös jellemzője, hogy csakis a legritkább esetben kapcsolódnak ahhoz a három uborkaszezoni témaajánlathoz, amelyet Schwajda az adás elején meglehetős körülményességgel és derűs komótossággal körülmagyarázott. Sokkal több figyelmet kell szentelni a devizahitelesek ügyé­nek – ezt azonban ketten is megjegyeztetik a moderátorral, aki meg is fogadja, hogy az üzenetet híven eljuttatja majd kollégáihoz. Az egészségügy dolgában ellenben nem is olyan könnyű igazságot tenni, mert amíg egy hölggyel csúnyán bántak a kezelőorvosai (mivel a Nők Lapjának adott interjújában nem említette meg a megyeszékhelyi kórházat…), addig a kórházakat ugyancsak belülről ismerő idős úr éppen ellenkezőleg nyilatkozik, ekképp fogalmazván: „én még a kajával is meg voltam elégedve”.

S mindeközben szép csendben peregnek a 260 Ft plusz áfák, a szemzavaró SMS-csíkon pedig ott virít az épületes kiírás: „Kedves nézőink! Tájékoztatjuk önöket, hogy a hozzászólások adásba kerülése szerkesztés alapján (!) zajlik.” Hacsak úgy nem!

ATV, július 31.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.