Tévé

Ferenc magánvéleményei - Fórum az ATV-n

Interaktív

Ahogy lassan, de biztosan ismétlőválogatásokba meg örökkévaló Columbo-epizódokba hanyatlik a nyári tévés műsorrend, az elkötelezett néző számára úgy értékelődik föl mind jobban az a néhány élő műsor, amely még fel-felbukkan a kínálatban. Az ATV adásmenetében például, ahol mostanra már a reggeli sáv is az ismétléseké, a betelefonálós-SMS-ezős Fórum az egyik utolsó ilyen bástya. A Fórum érdemei persze egyébként is bokrosak, elvégre az jószerint maga a vegytiszta demokrácia. A műsor, ahová 260 forint plusz áfa lefizetése árán bárki betelefonálhat a mondandójával, persze gazdasági vállalkozásnak sem utolsó, így aztán fönnállása és virágzása többszörösen is garantáltnak tekinthető.

A Fórum ráadásul még olcsó is, hiszen adásonként mindössze egy-egy strapabíró moderátorra van szükség, aki fogadja és állja is a betelefonálói véleményözönt. A személyes stílusok változatosak: Vicsek Ferenc például sokkal inkább maga magyarázna, a másik veterán, Németh Péter sosem rest unottnak látszani, míg Somos András arca rendszerint a hol csendes, hol fölindult indignálódottságé. A mezőny legtürelmesebbike okvetlenül Schwajda Gergő, aki valóban bármit, de bármit nyugton végighallgat, legyen az akár a csatorna korholása vagy épp műtéti esetleírás.

Persze a hosszútűrő napközis Schwajda technikája is problematikusnak bizonyulhat olykor, mint például múlt péntek délelőtt, amikor is egy bizonyos Ferenc ragadta a kezébe a telefonkagylót. A Telekom, az Amerikai Egyesült Államok és a KGB közös összeesküvésének áldozatát ugyanis el akarják tüntetni a fővárosból, érvényes okiratait, szerződéseit vérlázító módon érvénytelenítik, sőt a betelefonálót – ha hihetünk beszámolójának – 1991-ben mindennek tetejébe még meg is ölték. Ferenc a „cigánygyilkosságok” ügyét is érinti, rámutatva a CIA és a KGB nyilvánvaló bűnösségére, mely kijelentését Schwajda egy empatikus „ühüm”-mel nyugtázza. „Ezek Ferenc magánvéleményei voltak” – kerekíti le utóbb a műsorvezető a pár perces klinikai közjátékot, hogy aztán újra fogadhassa a szabványosabb telefonhívásokat. Melyeknek közös jellemzője, hogy csakis a legritkább esetben kapcsolódnak ahhoz a három uborkaszezoni témaajánlathoz, amelyet Schwajda az adás elején meglehetős körülményességgel és derűs komótossággal körülmagyarázott. Sokkal több figyelmet kell szentelni a devizahitelesek ügyé­nek – ezt azonban ketten is megjegyeztetik a moderátorral, aki meg is fogadja, hogy az üzenetet híven eljuttatja majd kollégáihoz. Az egészségügy dolgában ellenben nem is olyan könnyű igazságot tenni, mert amíg egy hölggyel csúnyán bántak a kezelőorvosai (mivel a Nők Lapjának adott interjújában nem említette meg a megyeszékhelyi kórházat…), addig a kórházakat ugyancsak belülről ismerő idős úr éppen ellenkezőleg nyilatkozik, ekképp fogalmazván: „én még a kajával is meg voltam elégedve”.

S mindeközben szép csendben peregnek a 260 Ft plusz áfák, a szemzavaró SMS-csíkon pedig ott virít az épületes kiírás: „Kedves nézőink! Tájékoztatjuk önöket, hogy a hozzászólások adásba kerülése szerkesztés alapján (!) zajlik.” Hacsak úgy nem!

ATV, július 31.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.