Tévé

Ferenc magánvéleményei - Fórum az ATV-n

Interaktív

Ahogy lassan, de biztosan ismétlőválogatásokba meg örökkévaló Columbo-epizódokba hanyatlik a nyári tévés műsorrend, az elkötelezett néző számára úgy értékelődik föl mind jobban az a néhány élő műsor, amely még fel-felbukkan a kínálatban. Az ATV adásmenetében például, ahol mostanra már a reggeli sáv is az ismétléseké, a betelefonálós-SMS-ezős Fórum az egyik utolsó ilyen bástya. A Fórum érdemei persze egyébként is bokrosak, elvégre az jószerint maga a vegytiszta demokrácia. A műsor, ahová 260 forint plusz áfa lefizetése árán bárki betelefonálhat a mondandójával, persze gazdasági vállalkozásnak sem utolsó, így aztán fönnállása és virágzása többszörösen is garantáltnak tekinthető.

A Fórum ráadásul még olcsó is, hiszen adásonként mindössze egy-egy strapabíró moderátorra van szükség, aki fogadja és állja is a betelefonálói véleményözönt. A személyes stílusok változatosak: Vicsek Ferenc például sokkal inkább maga magyarázna, a másik veterán, Németh Péter sosem rest unottnak látszani, míg Somos András arca rendszerint a hol csendes, hol fölindult indignálódottságé. A mezőny legtürelmesebbike okvetlenül Schwajda Gergő, aki valóban bármit, de bármit nyugton végighallgat, legyen az akár a csatorna korholása vagy épp műtéti esetleírás.

Persze a hosszútűrő napközis Schwajda technikája is problematikusnak bizonyulhat olykor, mint például múlt péntek délelőtt, amikor is egy bizonyos Ferenc ragadta a kezébe a telefonkagylót. A Telekom, az Amerikai Egyesült Államok és a KGB közös összeesküvésének áldozatát ugyanis el akarják tüntetni a fővárosból, érvényes okiratait, szerződéseit vérlázító módon érvénytelenítik, sőt a betelefonálót – ha hihetünk beszámolójának – 1991-ben mindennek tetejébe még meg is ölték. Ferenc a „cigánygyilkosságok” ügyét is érinti, rámutatva a CIA és a KGB nyilvánvaló bűnösségére, mely kijelentését Schwajda egy empatikus „ühüm”-mel nyugtázza. „Ezek Ferenc magánvéleményei voltak” – kerekíti le utóbb a műsorvezető a pár perces klinikai közjátékot, hogy aztán újra fogadhassa a szabványosabb telefonhívásokat. Melyeknek közös jellemzője, hogy csakis a legritkább esetben kapcsolódnak ahhoz a három uborkaszezoni témaajánlathoz, amelyet Schwajda az adás elején meglehetős körülményességgel és derűs komótossággal körülmagyarázott. Sokkal több figyelmet kell szentelni a devizahitelesek ügyé­nek – ezt azonban ketten is megjegyeztetik a moderátorral, aki meg is fogadja, hogy az üzenetet híven eljuttatja majd kollégáihoz. Az egészségügy dolgában ellenben nem is olyan könnyű igazságot tenni, mert amíg egy hölggyel csúnyán bántak a kezelőorvosai (mivel a Nők Lapjának adott interjújában nem említette meg a megyeszékhelyi kórházat…), addig a kórházakat ugyancsak belülről ismerő idős úr éppen ellenkezőleg nyilatkozik, ekképp fogalmazván: „én még a kajával is meg voltam elégedve”.

S mindeközben szép csendben peregnek a 260 Ft plusz áfák, a szemzavaró SMS-csíkon pedig ott virít az épületes kiírás: „Kedves nézőink! Tájékoztatjuk önöket, hogy a hozzászólások adásba kerülése szerkesztés alapján (!) zajlik.” Hacsak úgy nem!

ATV, július 31.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.