Tévé

Ferenc magánvéleményei - Fórum az ATV-n

Interaktív

Ahogy lassan, de biztosan ismétlőválogatásokba meg örökkévaló Columbo-epizódokba hanyatlik a nyári tévés műsorrend, az elkötelezett néző számára úgy értékelődik föl mind jobban az a néhány élő műsor, amely még fel-felbukkan a kínálatban. Az ATV adásmenetében például, ahol mostanra már a reggeli sáv is az ismétléseké, a betelefonálós-SMS-ezős Fórum az egyik utolsó ilyen bástya. A Fórum érdemei persze egyébként is bokrosak, elvégre az jószerint maga a vegytiszta demokrácia. A műsor, ahová 260 forint plusz áfa lefizetése árán bárki betelefonálhat a mondandójával, persze gazdasági vállalkozásnak sem utolsó, így aztán fönnállása és virágzása többszörösen is garantáltnak tekinthető.

A Fórum ráadásul még olcsó is, hiszen adásonként mindössze egy-egy strapabíró moderátorra van szükség, aki fogadja és állja is a betelefonálói véleményözönt. A személyes stílusok változatosak: Vicsek Ferenc például sokkal inkább maga magyarázna, a másik veterán, Németh Péter sosem rest unottnak látszani, míg Somos András arca rendszerint a hol csendes, hol fölindult indignálódottságé. A mezőny legtürelmesebbike okvetlenül Schwajda Gergő, aki valóban bármit, de bármit nyugton végighallgat, legyen az akár a csatorna korholása vagy épp műtéti esetleírás.

Persze a hosszútűrő napközis Schwajda technikája is problematikusnak bizonyulhat olykor, mint például múlt péntek délelőtt, amikor is egy bizonyos Ferenc ragadta a kezébe a telefonkagylót. A Telekom, az Amerikai Egyesült Államok és a KGB közös összeesküvésének áldozatát ugyanis el akarják tüntetni a fővárosból, érvényes okiratait, szerződéseit vérlázító módon érvénytelenítik, sőt a betelefonálót – ha hihetünk beszámolójának – 1991-ben mindennek tetejébe még meg is ölték. Ferenc a „cigánygyilkosságok” ügyét is érinti, rámutatva a CIA és a KGB nyilvánvaló bűnösségére, mely kijelentését Schwajda egy empatikus „ühüm”-mel nyugtázza. „Ezek Ferenc magánvéleményei voltak” – kerekíti le utóbb a műsorvezető a pár perces klinikai közjátékot, hogy aztán újra fogadhassa a szabványosabb telefonhívásokat. Melyeknek közös jellemzője, hogy csakis a legritkább esetben kapcsolódnak ahhoz a három uborkaszezoni témaajánlathoz, amelyet Schwajda az adás elején meglehetős körülményességgel és derűs komótossággal körülmagyarázott. Sokkal több figyelmet kell szentelni a devizahitelesek ügyé­nek – ezt azonban ketten is megjegyeztetik a moderátorral, aki meg is fogadja, hogy az üzenetet híven eljuttatja majd kollégáihoz. Az egészségügy dolgában ellenben nem is olyan könnyű igazságot tenni, mert amíg egy hölggyel csúnyán bántak a kezelőorvosai (mivel a Nők Lapjának adott interjújában nem említette meg a megyeszékhelyi kórházat…), addig a kórházakat ugyancsak belülről ismerő idős úr éppen ellenkezőleg nyilatkozik, ekképp fogalmazván: „én még a kajával is meg voltam elégedve”.

S mindeközben szép csendben peregnek a 260 Ft plusz áfák, a szemzavaró SMS-csíkon pedig ott virít az épületes kiírás: „Kedves nézőink! Tájékoztatjuk önöket, hogy a hozzászólások adásba kerülése szerkesztés alapján (!) zajlik.” Hacsak úgy nem!

ATV, július 31.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.