tévéSmaci

Barátom a bárányom

  • tévésmaci
  • 2015. augusztus 23.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché kiültek a Batthyány téren a kőkorlátra, szokásuk szerint cselekedtek, de ez az alkalom mégis más volt, mint a többi. Egyszerűen ott ragadtak. Lógázott lábuk alatt suhant az alsó rakpart so­káig sűrű, aztán gyérülő gépkocsiforgalma, de ők csak ültek a vártán, bámulták szemben a Parlament tetején ácsorgó rézvitézeket, nem is nagyon beszélgettek, csak néha egy-egy szót, egyszerű mondatot, ha elment egy hajó vagy lecsapott egy sirály. Az idő múlását legfeljebb kicsinységek érzékeltették. Este nyolckor – alig is sötétedett még – bezárt a Batthyány téri ABC, s kisvártatva Hédi jelent meg, a sajtpult lelke (bár lennének olyan krónikások, akik más testrészét domborítanák ki, viszont Ómafa közismerten finom ember), e szavakkal, úgy látom, sokáig maradtok (az első húsz deka ementáli után már tegeződött velük, akkoriban nem volt nagy a választék), hoztam egy kis kaskavált, meg maradt Százados úti kenyér is, de rohannom kell, mert megy a HÉV-em, s letett egy „Csemege kosárral” meg­mintázott nejlonszatyrot a kőkorlátra. Tudták, hogy most kéne felállni, s elkísérni legalább a HÉV-ig vagy inkább hazáig, s vele maradni, nem a rézvitézekkel, de nem mozdultak, ez a nap más volt, mint a többi. Tizenegyre járt, amikor elkezdtek szivárogni a Kaszába a főerők, igen, a Casanova bárba. Zámbó Jimmy, alighogy leült a bandájával, az első dolga volt rendelni egy üveg pezsgőt, ruszkit, hogy a ­stewardesek vigyék ki a haveroknak a tér másik oldalára, jegesvödörben, poharakkal, s csak aztán foglalkozott az asztaltársaságával. Sztupa és Troché ekkor már egy ideje a denevéreket figyelték, ahogy keringenek a vörös csillag meg a rézvitézek között a kivilágításban, körbe-körbe. Olyan volt az egész, mint egy jól megrázott hóvarázs… Sztupának volt egy különleges képessége, gond nélkül meg tudta számolni a mozgásban lévő objektumokat. Hiába cikáztak a tök egyforma denevérek a tornyocskák, szobrocskák között ki a fényből, be a fénybe, Sztupa csak odapillantott, s tudta, hány ma a denevérszám. Tippelsz, Troché? Troché nagy tippelő volt, még olyan meccseket is rendszeresen eltalált a totón, mint a Pénzügyőr–Volán, ahol még az utolsó percekben is bundáztak, de most csak vállat vonyított. Lekötötte a pezsgőspalack és a sajtmaradék. Aztán Sztupa mondott egy számot, mi meg bekapcsoltuk a tévét.

Szombaton (25-én) este igazán kitesz magáért a Duna, előbb, fél tízkor A nagy balhét adja, rögtön utána meg a szívünknek valamelyest kedves Papírholdat, melyet nyugodtan nevezhetünk az amerikai La Stradának éppúgy, mint a Mikor masírozunk, kapitány uram? kezdetű magyar népdal hollywoodi adaptációjának, ami a Mit viszünk az útra? kérdésre azzal felel, hogy azt, ami rajtunk van, az öltő ruhát meg tán pár falatnyi ennivalót. Persze, ez a nagy amerikai giccs, annak viszont annyira tökéletes, hogy messze túlmutat önmagán. Amikor Ryan O’Neal, a nem túl aggályos Biblia-ügynök végigzúz a gazdasági válság verte Közép-Nyugaton egy kislánnyal, aki vagy az övé, vagy nem, nos, ekkor kétségkívül nagy tétek forognak a kockán. Tegyük gyorsan hozzá, hogy este nyolckor volt a Film Cafén Jackie Brown is, nem ellenőriztem ugyan, de elég biztos vagyok benne, hogy ott mindennap van Jackie Brown.

Vasárnap este háromnegyed nyolckor minden idők egyik legjobb magyar címe, A tizedes meg a többiek megy az m3-on, tizenegy után meg a Brian élete, amit állítólag sokan szeretnek. Persze közel sem annyian, mint Bud Spencert és Terence Hillt, akik egy korai munkájukkal vétetik észre magukat éjfél után az RTL Klubon. Az Isten megbocsát, én nem! c. mű feltehetően a pofozkodásról szól.

Hétfőn Kirk Douglas, Az utolsó cowboy úszik le tizenegy után a Dunán, míg viszont fél tízkor a Cinemaxon volt a Hosszú nagypéntek.

Kedden elkezdi a Duna Ford Madox Ford kiváló regényének, a Parade’s Endnek az adaptációját, Az utolsó angol úriembert, a főszerepben Benedict Cumberbatchcsel. Erre mondja valaki, hogy no tv! Mondom.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.