tévéSmaci

Békák a hegyen

  • tévésmaci
  • 2018. november 25.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché elmentek és visszajöttek, mindig ügyelni kellett a sasokra. Az út mellett, mely hozzájuk, illetve tőlük vezetett óriásplakátok voltak, s a két oldalán villanyvezeték húzódott. A sasok meglehet, halászsólymok voltak, de az útról aligha lehetett őket méricskélni, kampós csőrű népség, mind egyforma, bár volt folyó is a közelben, s bányatavak számosan. Mindegy, akkor is sasoknak hívták őket, sőt, egy idő után ők is magukat. Jól lakoztak híres harcosokból. A legfontosabb kérdés az volt, kijönnek-e? Abban nem volt hiba, hogyha ott volt Sztupa is, de Troché – bár nyilván csak átverte magát és a környezetét – viszonylag sűrűn érzékelte úgy, ha egyedül közlekedik, leszarják a sasok, tudniillik tesznek rá – magasról, de hát a sas honnan is máshonnan. Nem jött ki egy sas sem, fakadt ki ilyenkor, de maga sem hitt magának, mert úgy tudta, a sasok mindent látnak, s mindenhol vannak, adott esetben képviselőik útján. Ez volt a második lényeges pont, hogy ki jön ki? Mert természetesen az összes sas nem tódult ki, és sorakozott fel a villanyvezetéken, mint valami díszsorfal az államfő látogatásakor. Mi az üzenet akkor, ha sasok vénje szemléli, ahogy Sztupa és Troché elhúznak a színe előtt, s mi az, ha kiküldik a sasiskola alsó tagozatának végzőseit? Nyilván az üzenet fontossága: piszlicsáré dolgokat rá lehet bízni a növendék sasokra, de a bizalmas, kényes ügyekben meglett sasoknak kell eljárniuk. Nagyritkán megesett, hogy kijött a fősas, az meg sem ült a vezetéken, billboardon, persze, stírölni a pockokat, míg Sztupára és Trochére vár, az ilyesmi bizonyosan rangján aluli volt, ő csak röppent egy kört kifeszített szárnyakkal, kívül barna, belül fehér szárnya egy ornitológusnak feltehetően sokat elárult volna, de Sztupának és Trochénak csak annyit, hogy beszarás, milyen fenséges egy ilyen teremtmény.

Pénteken (26-án) este fél tizenegy előtt valamivel a Duna felidézi Wim Wenders filmrendezői korszakát, közelebbről azt az időszakot, amikor számítottak még a dolgok, itt is, ott is. Nos, e boldog idők kétségtelen remekműve az Alice a városokban (bár, én azt is bírom, amikor Alice már nem lakik itt, de azt sajna nem közvetíti a tévé, s nem is Wenders rendezte, akárhogy is lengeti néha a kalapját).

Szombaton meglocsolom a vombatom.

Vasárnap az M3 nevű retrócsatorna ugyanilyen kezdéssel hozza a Fekete Pétert, de még alatta is énekelni fogjuk, hogy „Edelweiss, Edelweiss”, mert héttől a Film Cafén ment A muzsika hangja. Tán azért, mert karira befarol egy új Mary Poppins, s már szoktatni kell a potenciális kuncsaftokat.

Hétfőn bekeményít a Filmbox Plus (benne is van a nevében), s este kilenckor hozzáfog a Koronaékszerek című 2011-es svéd filmhez, melyben nem is annyira a koronaékszerekről lesz szó, de Bereményi Géza A svéd király c. elbeszéléséről és Petőfi Sándor Akasszátok föl a királyokat! c. versezetéről még kevésbé. Ellenben fellép benne Alicia Vikander, aki, tudja a manó, hogy elköltözött-e már vagy épp a városokat járja, adott esetben ugyebár Bill Skarsgård épületes társaságában, akit persze azért szeretünk legjobban, mert valójában Skarsgård Istvannak hívják – tartunk tőle, Szabó István miatt.

Kedden az HBO2 a Gyönyörű mocsokságokat adja, a Film Mánia meg a Mocsok c. filmet – mindkettő angol munka. Csak semmi tévé!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.