Tévésorozat

Fekete tó

Interaktív

E sorozat elsőre azt juttatja eszünkbe, hogy rögtön meg kell írnunk a Horrorfilm mint tájképfestészet című opust (rögtön a Krimi mint tájképfestészet után). A svéd misztikus thriller ugyanis ebben a legerősebb: persze meg-megijedünk, amikor kell, de mégiscsak egy síparadicsomnyi hófödte hegyet bámulhatunk hosszú snittekben, aggodalmat keltő zenei aláfestéssel. Kár, hogy a mutatós felvételek után sztorira és a figurákra már kevésbé futotta. A történet rém egyszerű: egy újgazdagnak tűnő, huszonéves baráti társaság felrándul a mindentől távol eső hegyre, hogy közelről is kipróbálja a megvenni kívánt, évtizedek óta üresen álló szállodát. Mintha sose néztek volna horrort, akkor sem fognak gyanút, amikor kiderül, hogy a hotelt egy régi bűneset miatt nem nyitották meg; sőt, akkor sem, amikor felbukkan a nagyon furcsán viselkedő gondnok. Innentől kicsit átcsap minden krimibe, ugyanis az egyre furcsább és ijesztőbb történések nem arra biztatják a csapatot, hogy fogják a cókmókot és hazamenjenek, hanem arra, hogy minden személyi sérülés és idegbaj ellenére utánajárjanak a szálló súlyos múltjának. Végül aztán nem tudják eldönteni, hogy melyik zsáner is maradjon. Nyomozati elemek és szellemidézés keverednek, érdekfeszítő csoportdinamika mentén: szerelmes párok, testvérek, exek, coming out; dilemmák és viszályok, épp annyi, amennyi két ijesztgetés közé belefér. Az igazi rejtély persze az, hogy mi köze mindehhez a címben és a hotel nevében szereplő Fekete tónak. Annak ugyanis az égadta világon semmi szerepe nincs, de nagyon jól mutat.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.