Tévé

Berekedésig

Propaganda

Interaktív

Neve hallatán ma már keveseknek jut eszébe a jellegzetes orgánumú, karakteres hajdani színész, s alighanem már senki se véli őt valamiféle fiatalos ellenkultúra előretolt bástyájának: Till Attila minden különösebb feltűnés nélkül rég a helyére került.

Ő a TV2 legmegbízhatóbb munkavállalója, aki tartósan jól őrzi fazonját, s gyakorlatilag bármilyen műsortípust elvezethet. Képes izgatottan, sőt lelkesülten kiabálni, miközben a zsűri vagy a közönség választ két reménybeli táncdalénekes, villalakó vagy sztárimitátor között, tud felszabadultan kacagni sorversenyen szerencsétlenkedő pojácákon és egyéb álcelebeken. De akkor is bizton lehet számítani szolid és kiegyensúlyozott teljesítményére, ha végre esély nyílik valami értelmesebb műsor elkészítésére.

false

Ilyen műsor a pár éve sikerrel újraélesztett Propaganda, amely – dacára a neki kiosztott médiadíjaknak – elsősorban nem az úgynevezett társadalmi-kulturális küldetése miatt érdekes, hanem mert Tillnek meglepően gyakran sikerül őszinte és a maguk területén kompetens interjúalanyokat kiválasztania. Igaz, az évek során néhány hétpróbás allűrhuszár is megfordult a műsorban, ám nélkülük a jelek szerint általában is elképzelhetetlen korunk televíziózása. Ami viszont állandó jellemzőnek ítélhető, az Till nyitott alapállása, kissé hangos, de mégsem túljátszott érdeklődése. S ez jóval fontosabb és egyedibb ismertetőjegy, mint a Propaganda főcímébe és itt-ott a műsor belsejébe is beszuszakolt, rejtett-tolakodó termékmegjelenítések sora.

Legutóbb Kováts Adél került a középpontba, s ez egyszerre volt időszerű, kézenfekvő és hallatlanul szerencsés választás. Csakis az utolsó jelzőt magyarázva: Kováts Adél harmonikus civil személyisége talán még színművészi működésénél és színigazgatói terveinél is figyelemre méltóbb. Egy drámai szende gazdag művészi és emberi tapasztalatai nála olyan női és anyai érzékenységgel társulnak, amely nem sebezhetőségével, hanem lelkiismeretessége meg fokozott mértékű empátiája révén tárja fel magát. Ez vált érzékletessé a Propaganda tárgyalt epizódjában is: akár jótékonysági tevékenységéről, akár sokakat meglepő színigazgatói szerepvállalásáról beszélt a Radnóti dezignált direktornője. Őszinteségét és önreflexivitását pedig olyan kényes témákban is bizonyította, mint amilyen a színpadi és civil szépség vagy az öregedés. S a néző akár azt is gondolhatta, hogy ez a riportalanyi keresetlenség ragadós, merthogy a műsorban ugyancsak megszólaló igazgatóelőd, Bálint András is meglepően nyílt és kritikus mondatokban rótta meg a magyar rendezői kart vélelmezett művészi fogyatkozásaikért s a felelősségvállalás kerüléséért.

Egy portréműsor sikere elsődlegesen nem a kérdezőn múlik, ezt a régi alapigazságot most Kováts Adél és Till Attila kettőse is igazolta, de az is kiderülhetett ebből az adásból, hogy az interjúvoló motiváltsága korántsem lebecsülendő tényező. Till krónikusan rekedt hangján érvényes kérdések hangzottak fel ezúttal is, s ezért akár egy-egy ordenáré ÖsszeEsküvők-epizódot vagy Ezek megőrültek!-butaságot is megbocsáthatunk a TV2 oszlopának.

TV2, január 5.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.