Tévé

Berekedésig

Propaganda

Interaktív

Neve hallatán ma már keveseknek jut eszébe a jellegzetes orgánumú, karakteres hajdani színész, s alighanem már senki se véli őt valamiféle fiatalos ellenkultúra előretolt bástyájának: Till Attila minden különösebb feltűnés nélkül rég a helyére került.

Ő a TV2 legmegbízhatóbb munkavállalója, aki tartósan jól őrzi fazonját, s gyakorlatilag bármilyen műsortípust elvezethet. Képes izgatottan, sőt lelkesülten kiabálni, miközben a zsűri vagy a közönség választ két reménybeli táncdalénekes, villalakó vagy sztárimitátor között, tud felszabadultan kacagni sorversenyen szerencsétlenkedő pojácákon és egyéb álcelebeken. De akkor is bizton lehet számítani szolid és kiegyensúlyozott teljesítményére, ha végre esély nyílik valami értelmesebb műsor elkészítésére.

false

Ilyen műsor a pár éve sikerrel újraélesztett Propaganda, amely – dacára a neki kiosztott médiadíjaknak – elsősorban nem az úgynevezett társadalmi-kulturális küldetése miatt érdekes, hanem mert Tillnek meglepően gyakran sikerül őszinte és a maguk területén kompetens interjúalanyokat kiválasztania. Igaz, az évek során néhány hétpróbás allűrhuszár is megfordult a műsorban, ám nélkülük a jelek szerint általában is elképzelhetetlen korunk televíziózása. Ami viszont állandó jellemzőnek ítélhető, az Till nyitott alapállása, kissé hangos, de mégsem túljátszott érdeklődése. S ez jóval fontosabb és egyedibb ismertetőjegy, mint a Propaganda főcímébe és itt-ott a műsor belsejébe is beszuszakolt, rejtett-tolakodó termékmegjelenítések sora.

Legutóbb Kováts Adél került a középpontba, s ez egyszerre volt időszerű, kézenfekvő és hallatlanul szerencsés választás. Csakis az utolsó jelzőt magyarázva: Kováts Adél harmonikus civil személyisége talán még színművészi működésénél és színigazgatói terveinél is figyelemre méltóbb. Egy drámai szende gazdag művészi és emberi tapasztalatai nála olyan női és anyai érzékenységgel társulnak, amely nem sebezhetőségével, hanem lelkiismeretessége meg fokozott mértékű empátiája révén tárja fel magát. Ez vált érzékletessé a Propaganda tárgyalt epizódjában is: akár jótékonysági tevékenységéről, akár sokakat meglepő színigazgatói szerepvállalásáról beszélt a Radnóti dezignált direktornője. Őszinteségét és önreflexivitását pedig olyan kényes témákban is bizonyította, mint amilyen a színpadi és civil szépség vagy az öregedés. S a néző akár azt is gondolhatta, hogy ez a riportalanyi keresetlenség ragadós, merthogy a műsorban ugyancsak megszólaló igazgatóelőd, Bálint András is meglepően nyílt és kritikus mondatokban rótta meg a magyar rendezői kart vélelmezett művészi fogyatkozásaikért s a felelősségvállalás kerüléséért.

Egy portréműsor sikere elsődlegesen nem a kérdezőn múlik, ezt a régi alapigazságot most Kováts Adél és Till Attila kettőse is igazolta, de az is kiderülhetett ebből az adásból, hogy az interjúvoló motiváltsága korántsem lebecsülendő tényező. Till krónikusan rekedt hangján érvényes kérdések hangzottak fel ezúttal is, s ezért akár egy-egy ordenáré ÖsszeEsküvők-epizódot vagy Ezek megőrültek!-butaságot is megbocsáthatunk a TV2 oszlopának.

TV2, január 5.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.