Tévé

Berekedésig

Propaganda

Interaktív

Neve hallatán ma már keveseknek jut eszébe a jellegzetes orgánumú, karakteres hajdani színész, s alighanem már senki se véli őt valamiféle fiatalos ellenkultúra előretolt bástyájának: Till Attila minden különösebb feltűnés nélkül rég a helyére került.

Ő a TV2 legmegbízhatóbb munkavállalója, aki tartósan jól őrzi fazonját, s gyakorlatilag bármilyen műsortípust elvezethet. Képes izgatottan, sőt lelkesülten kiabálni, miközben a zsűri vagy a közönség választ két reménybeli táncdalénekes, villalakó vagy sztárimitátor között, tud felszabadultan kacagni sorversenyen szerencsétlenkedő pojácákon és egyéb álcelebeken. De akkor is bizton lehet számítani szolid és kiegyensúlyozott teljesítményére, ha végre esély nyílik valami értelmesebb műsor elkészítésére.

false

Ilyen műsor a pár éve sikerrel újraélesztett Propaganda, amely – dacára a neki kiosztott médiadíjaknak – elsősorban nem az úgynevezett társadalmi-kulturális küldetése miatt érdekes, hanem mert Tillnek meglepően gyakran sikerül őszinte és a maguk területén kompetens interjúalanyokat kiválasztania. Igaz, az évek során néhány hétpróbás allűrhuszár is megfordult a műsorban, ám nélkülük a jelek szerint általában is elképzelhetetlen korunk televíziózása. Ami viszont állandó jellemzőnek ítélhető, az Till nyitott alapállása, kissé hangos, de mégsem túljátszott érdeklődése. S ez jóval fontosabb és egyedibb ismertetőjegy, mint a Propaganda főcímébe és itt-ott a műsor belsejébe is beszuszakolt, rejtett-tolakodó termékmegjelenítések sora.

Legutóbb Kováts Adél került a középpontba, s ez egyszerre volt időszerű, kézenfekvő és hallatlanul szerencsés választás. Csakis az utolsó jelzőt magyarázva: Kováts Adél harmonikus civil személyisége talán még színművészi működésénél és színigazgatói terveinél is figyelemre méltóbb. Egy drámai szende gazdag művészi és emberi tapasztalatai nála olyan női és anyai érzékenységgel társulnak, amely nem sebezhetőségével, hanem lelkiismeretessége meg fokozott mértékű empátiája révén tárja fel magát. Ez vált érzékletessé a Propaganda tárgyalt epizódjában is: akár jótékonysági tevékenységéről, akár sokakat meglepő színigazgatói szerepvállalásáról beszélt a Radnóti dezignált direktornője. Őszinteségét és önreflexivitását pedig olyan kényes témákban is bizonyította, mint amilyen a színpadi és civil szépség vagy az öregedés. S a néző akár azt is gondolhatta, hogy ez a riportalanyi keresetlenség ragadós, merthogy a műsorban ugyancsak megszólaló igazgatóelőd, Bálint András is meglepően nyílt és kritikus mondatokban rótta meg a magyar rendezői kart vélelmezett művészi fogyatkozásaikért s a felelősségvállalás kerüléséért.

Egy portréműsor sikere elsődlegesen nem a kérdezőn múlik, ezt a régi alapigazságot most Kováts Adél és Till Attila kettőse is igazolta, de az is kiderülhetett ebből az adásból, hogy az interjúvoló motiváltsága korántsem lebecsülendő tényező. Till krónikusan rekedt hangján érvényes kérdések hangzottak fel ezúttal is, s ezért akár egy-egy ordenáré ÖsszeEsküvők-epizódot vagy Ezek megőrültek!-butaságot is megbocsáthatunk a TV2 oszlopának.

TV2, január 5.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.