Drag Queen Hungary: „Megmutatni a világnak, hogy létezünk”

Fotógalériánk az idei Drag Queen Hungary versenyről.

Idén július 16-án rendezték meg az évek óta futó drag queen versenyt, a Drag Queen Hungary-t. Míg külföldön számos ilyen versennyel találkozunk, addig Magyarországon ez az egyetlen nagyszabású megmérettetés a drag queenek körében. A tavalyi háromszáz fős nézőtér helyett idén a Belvárosi Színházban már körülbelül ötszázan nézhették a profi és amatőr kategóriában versengőket. (A drag queen az angol dressed as a girl = lánynak öltözött kifejezésből jön; olyan férfiakra használják, akik feltűnő módon nőnek öltöznek, kifejezetten szórakoztatás, előadás céljából.)

„Egy kezdeményezés, egy verseny, egy felület, ahol megmutathatod azt az arcodat, amit eddig csak otthon a tükör előtt láttál. Ezt az utat elkezdeni nehéz, fenntartani még nehezebb, de a cél, hogy megmutassuk a nagyvilágnak: létezünk” – áll a Drag Queen Hungary honlapján. Mint írják, a verseny arról szól, hogy elsősorban a kezdő drag queenek kapjanak lehetőséget, hogy felléphessenek és megmutathassák, mire képesek. Éppen ezért lehetett jelentkezni a profi kategória mellett az amatőrbe is, a verseny különösen nagy hangsúlyt fektet a feltörekvő tehetségekre.

Akiknek ez a verseny rendkívüli fontossággal bír, a legtöbben maguk készítik a fellépő ruháikat, heteket, vagy akár hónapokat is töltenek azzal, hogy megtalálják a megfelelő parókát és kikísérletezzék a tökéletes sminket. A megmérettetésre sokan már március óta készülnek.

A helyszín és a támogató közeg sokat jelent; a fellépők elmondták, a Drag Queen Hungary sokat segít abban, hogy önmaguk lehessenek, megmutassák valódi arcukat, ráadásul, aki elnyeri a koronát, fellépési lehetőséget is kap. A versenyzők szerint a legfontosabb mégis az, hogy ezzel a versennyel felhívják a figyelmet a drag queenek létezésére, a drag mozgalomra, nem csak a Pride hetében vagy hónapjában, hanem az év minden napján.

Mert, ahogy a szervezők vallják: „Egy drag feladata, hogy tükröt tartson nekünk, földi halandóknak, akik a szürke hétköznapokat átvészelve láthatnak egy csodát, vagy éppen olyan dolgot, ami megfog és magával ránt. Ezt az illúziót képes megteremteni egy drag queen. Nagyon nehéz feladat, főleg egy olyan kritikus világban, mint a mai.”

Fotóinkkal mutatjuk most be ezt a világot, ezt az illúziót a verseny éjszakájáról.

 
Mia Szösz és Emma Rebel
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Emma öltözik a bevonuló ruhájába
Fotó: Palágyi Barbara

 
Myra Pixel
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
A sminkverseny egyik kiemelkedő versenyzője
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
Luna Diamond
Fotó: Palágyi Barbara

 
Fotó: Palágyi Barbara

 
A show előtti közös bátorítás
Fotó: Palágyi Barbara

 
Zelektra és Bloom gyakorolnak a professzionális kategória versenyére
Fotó: Palágyi Barbara

 
Bonnie Andrews műsorvezető köszönti a közönséget
Fotó: Palágyi Barbara

 
Az amatőr kategória egyik versenyzője
Fotó: Palágyi Barbara

 
Egy környezettudatos divattervező bemutatójának főszereplője, Bonnie, aki a "Föld sorsát viseli a fején"
Fotó: Palágyi Barbara

 
Mia Szösz, az amatőr kategória királynője
Fotó: Palágyi Barbara

 
Zelektra táncosaival a színpadon. Ő lett a professzionális kategória egyik udvarhölgye
Fotó: Palágyi Barbara

 
Katherine Taylor, a professzionális kategória másik udvarhölgye
Fotó: Palágyi Barbara

 
Idén Bloomot koronázták a professzionális kategória királynőjévé
Fotó: Palágyi Barbara

 
Mia Szösz és barátai
Fotó: Palágyi Barbara 

 
Bloom fejére helyezi a koronát
Fotó: Palágyi Barbara

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.