Tévé

Édes mentorok

X-Faktor

Interaktív

„Sajnos, nem nagyon lehet elmenni amellett, hogy nem nagyon tudsz énekelni” – ha ez a pongyola, de mégis egyértelmű kijelentés valamely énekes-tehetségkutató sokadik adásában, a legjobbnak ítélt 10 versenyző egyikéről hangzik el, méghozzá egy zsűritag (azazhogy mentor) szájából, azt nem túlzás általánosságban is jellemzőnek vélni.

Márpedig az X-Faktor idei sorozatának második élő show-jában Gáspár Laci ezt találta mondani az egyik lányversenyző produkcióját követően, korántsem minden alap nélkül. A mentorok közül rendre a leginkább hozzáértőnek bizonyuló Gáspár amúgy is üdítően őszintének és „borotvafülűnek” mutatkozott ezen az estén. „A felétől nem találtad a hangnemet” – jelezte például egy másik szép reményű versenyzőnek, és nem átallott vitába szállni mentortársaival sem, ha egy-egy fülsértőbb produkciót a többiek pártos szellemben a védelmükbe vettek.

Hálás-hálátlan, mindenesetre kiadós szerep jutott tehát múlt szombat este Gáspár Lacinak, hiszen az orrkarika- és a fogszabályzó-viselet divatosságát fényesen igazoló show fellépőinek mintegy kétharmada alapos okot szolgáltatott ilyesféle építő bírálat megfogalmazására. Igaz, ahogy arra az „édes mentorok” (a műsorvezető Kiss Ramóna visszatérő megszólítása) túlnyomó többsége jó párszor utalt: a versenyzők fejlődését kell értékelni, úgy istenigazából énekelni pedig több világsztár sem képes a popszakmában. Elvégre a lényeg az, hogy a színpadi személyiség átütő legyen!

Az idei X-Faktor, fájdalom, ezen a téren is gyengén teljesít. A képernyő előtt ülve legalábbis úgy tűnt, mintha a kamerákra nagy erejű személyiségszűrőket is felszereltek volna. A hamiskás énekléshez rendszerint egészen halovány vagy éppen ordítóan mache jelenlét társult. A magyarázat persze megtévesztően kézenfekvő: az évtizedes, nyakló nélküli tehetségkutatás olyannyira letarolta a mezőnyt, hogy hazulról és külföldről már csak a sokadik vonal áll a műsorszerkesztők rendelkezésére. És ez igaz is, ám ahogy az múlt szombaton is kiderülhetett, a végeredmény jellegtelenségéért azért az RTL Klub oly profi csapata is ernyedetlenül fáradozik. A kiscicákból vadmacskákat, a kölyök dakszlikból oroszlánokat „kinevelő” szándék a gyakorlatban mindössze az eredeti karakterből való kivetkőztetésig és az elbizonytalanításig képes érdemi eredményeket felmutatni. Így sikerült elérni például azt, hogy az egyik énekeslány valóságos nőimitátornak hasson a színpadon, míg a fiúk egyikét addig macsósították, hogy az végül már paródiának sem vált be.

A stylistok erőszakos-érzéketlen ténykedésénél talán csak a mentori balkezesség veszedelmesebb a versenyzők sorsára nézve. Előnytelen dalválasztások, már papíron sem életképes összeboronálások és fals tanácsok fenyegetik adásról adásra az X-Faktor döntőseit, ami annál kevésbé meglepő, hiszen a mentorok háromnegyede egyelőre még a saját helyét, stílusát és arcát keresgéli nagyban. Erre a kötött sapkás bölcsészhipszterből tavaly fura napszemüveges különccé, legújabban pedig tetkós és arany fogszabályzós, kemény csávóvá átfazonírozott ByeAlex lehet a legjobb példa. A „nagyon” szót immár következetesen „naon”-nak ejtő énekes ugyanis egyelőre még a saját megszólalásait és indulatait sem képes mindig helyes irányba terelgetni, nemhogy a mentoráltjai pályafutását kormányozhatná.

RTL Klub, október 21.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.