Tévé

Édes mentorok

X-Faktor

Interaktív

„Sajnos, nem nagyon lehet elmenni amellett, hogy nem nagyon tudsz énekelni” – ha ez a pongyola, de mégis egyértelmű kijelentés valamely énekes-tehetségkutató sokadik adásában, a legjobbnak ítélt 10 versenyző egyikéről hangzik el, méghozzá egy zsűritag (azazhogy mentor) szájából, azt nem túlzás általánosságban is jellemzőnek vélni.

Márpedig az X-Faktor idei sorozatának második élő show-jában Gáspár Laci ezt találta mondani az egyik lányversenyző produkcióját követően, korántsem minden alap nélkül. A mentorok közül rendre a leginkább hozzáértőnek bizonyuló Gáspár amúgy is üdítően őszintének és „borotvafülűnek” mutatkozott ezen az estén. „A felétől nem találtad a hangnemet” – jelezte például egy másik szép reményű versenyzőnek, és nem átallott vitába szállni mentortársaival sem, ha egy-egy fülsértőbb produkciót a többiek pártos szellemben a védelmükbe vettek.

Hálás-hálátlan, mindenesetre kiadós szerep jutott tehát múlt szombat este Gáspár Lacinak, hiszen az orrkarika- és a fogszabályzó-viselet divatosságát fényesen igazoló show fellépőinek mintegy kétharmada alapos okot szolgáltatott ilyesféle építő bírálat megfogalmazására. Igaz, ahogy arra az „édes mentorok” (a műsorvezető Kiss Ramóna visszatérő megszólítása) túlnyomó többsége jó párszor utalt: a versenyzők fejlődését kell értékelni, úgy istenigazából énekelni pedig több világsztár sem képes a popszakmában. Elvégre a lényeg az, hogy a színpadi személyiség átütő legyen!

Az idei X-Faktor, fájdalom, ezen a téren is gyengén teljesít. A képernyő előtt ülve legalábbis úgy tűnt, mintha a kamerákra nagy erejű személyiségszűrőket is felszereltek volna. A hamiskás énekléshez rendszerint egészen halovány vagy éppen ordítóan mache jelenlét társult. A magyarázat persze megtévesztően kézenfekvő: az évtizedes, nyakló nélküli tehetségkutatás olyannyira letarolta a mezőnyt, hogy hazulról és külföldről már csak a sokadik vonal áll a műsorszerkesztők rendelkezésére. És ez igaz is, ám ahogy az múlt szombaton is kiderülhetett, a végeredmény jellegtelenségéért azért az RTL Klub oly profi csapata is ernyedetlenül fáradozik. A kiscicákból vadmacskákat, a kölyök dakszlikból oroszlánokat „kinevelő” szándék a gyakorlatban mindössze az eredeti karakterből való kivetkőztetésig és az elbizonytalanításig képes érdemi eredményeket felmutatni. Így sikerült elérni például azt, hogy az egyik énekeslány valóságos nőimitátornak hasson a színpadon, míg a fiúk egyikét addig macsósították, hogy az végül már paródiának sem vált be.

A stylistok erőszakos-érzéketlen ténykedésénél talán csak a mentori balkezesség veszedelmesebb a versenyzők sorsára nézve. Előnytelen dalválasztások, már papíron sem életképes összeboronálások és fals tanácsok fenyegetik adásról adásra az X-Faktor döntőseit, ami annál kevésbé meglepő, hiszen a mentorok háromnegyede egyelőre még a saját helyét, stílusát és arcát keresgéli nagyban. Erre a kötött sapkás bölcsészhipszterből tavaly fura napszemüveges különccé, legújabban pedig tetkós és arany fogszabályzós, kemény csávóvá átfazonírozott ByeAlex lehet a legjobb példa. A „nagyon” szót immár következetesen „naon”-nak ejtő énekes ugyanis egyelőre még a saját megszólalásait és indulatait sem képes mindig helyes irányba terelgetni, nemhogy a mentoráltjai pályafutását kormányozhatná.

RTL Klub, október 21.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.