Tévésorozat

Hazug

Interaktív

Az elmúlt hetekben-hónapokban elég nagyot mentek a Williams fiúk, Harry és Jack. Két hatrészes minisorozat is kijött a nevük alatt: a másik a Rellik (értsd: Killer visszafelé, róla majd később), az egyik, amiről most beszélünk, a Hazug. Mindkét széria narratív formabontásával tüntet, és ugyanúgy zavarba hozza a nézőt azzal, hogy hibái ellenére is lebilincselő. A Hazug témája a nemi erőszak (vagy annak gyanúja), amit az írók a feltételezett elkövető és az áldozat perspektívájából is megvizsgálnak.

Az alapos, pszichológiai realizmus iskoláját követő brit krimi hagyományaihoz hűen nem érik be az egyszerű és látványos rape-revenge formulával. Sokáig még az is homályban marad, hogy egyáltalán történt-e erőszak. A nézők itt-ott elhintett nyomokat kapnak, amelyek igazolhatják vagy cáfolhatják mindkét felet. E jótékony kétely átszövi egyaránt a kameramunkát, a színészi játékot (Ioan Gruffudd tesz róla, hogy megnyerő sebészéről ne tudjunk rosszat feltételezni) és a párbeszédeket: minden új jelenet és beállítás arra kényszeríti a nézőt, hogy újrarendezze az elvárásait.

A Hazug nem magára a bűnre kíváncsi, hanem az utóhatásaira és azokra az ezerszer megvitatott, megosztó és máig meg nem oldott nemierőszak-diskurzusokra, amelyek magukban foglalják az ön- és áldozathibáztatást, illetve a nők szavahihetőségének programszerű kétségbe vonását. A széria akkor kezd enyhe lejtmenetbe, amikor világossá válik az egyik fél hazugsága – ezzel egy időben műfajt és hangnemet vált, amit már jóval kevésbé uralnak az alkotók. De a Liar még ezzel együtt is izgalmas és okos sorozat.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.